Lassult, de még jelentős az áremelkedés a földpiacon

Az FHB Termőföldindex 2015-ben ismét árnövekedést mutatott, ennek mértéke azonban messze elmaradt a 2012 és 2014 közötti időszakban tapasztalhatótól, a korábbi kétszámjegyűről egy számjegyűre csökkent. A mérsékeltebb növekedés hátterében az új Földforgalmi törvény 2014-es életbe lépése állhat, mely erőteljesen korlátozza a földvásárlást, így megszűnt annak alternatív befektetési termék szerepe. Ugyanakkor művelés révén továbbra is kedvező hozamokat lehet elérni, mint arra kitérünk a termőföldpiacot jellemző folyamatok részletes bemutatása során.

1. FHB Termőföldindex

1.1. Lassult az árnövekedés a földpiacon

Az FHB Termőföldindex értéke 2015-re 331,9-re növekedett az egy évvel korábbi 305,5-ös szintről, míg a fogyasztói árindexszel deflált index érték 158,1-ről 171,9-re emelkedett. Az FHB Termőföldindex növekedése jelentős lassulást mutatott, míg 2012 és 2014 között kétszámjegyű volt a drágulás mértéke, addig 2015-ben az áremelkedés ismét egyszámjegyűre csökkent (1.1. ábra).

A földterületek nominális értelemben 8,6 százalékkal drágultak, míg a megelőző 3 évet 13,2 és 17,2 százalék közötti növekedés jellemezte. Reál értelemben nézve az árváltozást valamivel kedvezőbb a kép, az árak 8,7 százalékkal voltak magasabbak, így a növekedés ugyan szintén elmarad a 2013-as és 2014-estől, de a különbség a nominálishoz képest kisebb, illetve a 2012-est túl is szárnyalta a reál drágulás (1.2. ábra). Annak ellenére, hogy lassult az árak növekedése a termőföldpiacon, pozitív, hogy az emelkedés továbbra is meglehetősen magas. Az új Földforgalmi törvény korlátozó intézkedései miatt ugyanis a földpiacon stagnálásra lehetett számítani, a tranzakció számok visszaesése ugyanakkor az árak dinamikáján kevésbé látszott.

Az árak több mint 8 százalékos emelkedése azért is nevezhető a lassulás ellenére jelentősnek, mivel a 2013-as 2014-es rekord áremelkedésben jelentős szerepet játszott az új Földforgalmi törvény bevezetése előtti felfokozott vásárlói hangulat, és mint az, az 1.3. ábráról leolvasható, a korábbi kiadványainkban feltárt a terményhozamok és a földár-változás közötti összefüggés nem magyarázta meg ezt a mértékű árváltozást. A 2015-ös áremelkedés ráadásul kimondottan magasnak tekinthető, ha a 2012 előtti időszakra tekintünk vissza.

1.2. Zuhanás a forgalomban

Míg az új Földtörvény 2014. május elsejei bevezetése előtt nagyon erős volt az érdeklődés a földterületek iránt, és rekord számban köttettek adásvételek, a termőföldforgalom erősen visszaesett a törvény életbe lépését követően (1.4. ábra). Bár a korlátozást közvetlenül megelőző 2014 első féléve még rekord tranzakciószámot hozott, az egész évet tekintve már jelentősen esett a forgalom a megelőző évekhez képest. 2015 volt az első év, ahol a korlátozás végig érvényesült, ami meg is látszik az eredményeken, a megelőző évek adásvételeinek a felét sem érte el az eladott földterületek száma. 2014-gyel összehasonlítva pedig a tavalyi évben összesen annyi tranzakcióra került sor, mint 2014 első negyedévében.

2. Részpiacok áralakulása

2.1. A szántók áralakulása

Tavaly tovább növekedett a szántók átlagára, 2015-ben átlagosan 1178 ezer forintot kellett fizetni egy hektárnyi szántóterületért, míg egy évvel korábban 1087 ezer forintot. A drágulás 8,4 százalékos volt, ami így elmaradt a korábbi évek áremelkedésétől, 2014-ben még több mint 11 százalékkal, míg egy évvel korábban közel 18 százalékkal drágultak a szántók.

2015-ben már nem mindenhol emelkedett a szántóföldek ára, a Közép-Magyarországi régióban enyhe visszaesés volt tapasztalható, az árak 4 százalékkal csökkentek. Több helyen azonban még a korlátozások ellenére is jelentős volt a drágulás, az Észak-Alföldön közel 17, míg a Dél-Dunántúlon 15,6 százalékkal drágultak a szántóterületek (2.2. ábra). Még szintén sokat emelkedtek az árak a Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Alföldön is, ahol 8,6 és 7,3 százalékkal kellett többet fizetni, mint egy éve, míg a Közép-Dunántúlt és Észak-Magyarországot mérsékeltebb, 3,3 és 6,5 százalékos emelkedés jellemezte.

A legtöbbet a Nyugat-Dunántúlon kellett fizetni a szántóterületekért 2015-ben, hektáronként 1,3 millió forintot, megelőzve így az eddig vezető Közép-Magyarországi régiót. A jelentős áremelkedésnek köszönhetően a szántókért még a Dél-Dunántúlon is több pénzt kellett adni, mint az eddigi legdrágább Közép-Magyarországon, illetve az Észak-Alföld is közel kerültek a főváros környékén jellemző árakhoz. A legalacsonyabb árak, ahogy a korábbi években is, Észak-Magyarországra jellemezőek, itt 721 ezer forintot kellett fizetni átlagosan egy hektár szántóért. Mint a fentiekből látható, az Észak-Magyarországi régiót leszámítva, Magyarország különböző területi egységeinek szántóárai sokkal kiegyenlítettebbé váltak, tavaly többségben 1,1-1,3 millió forint között mozgott a szántókért fizetendő átlagár.

2.3. Művelési ágak szerinti folyamatok

2015-ben hasonló ártrendek jellemezték a különböző művelési ágakat, minden ágazatban a növekedésé volt a főszerep (2.3. ábra). A szántók ára 2007 óta folyamatosan növekszik, 2007 és 2015 között több mint a duplájukra emelkedett az áruk. Bár a tavaly előtti évben az erdők esetében némi megtorpanás volt jellemző, 2015-ben ismét jelentősen emelkedett az áruk, aminek köszönhetően 2015-ben átlagosan 81 százalékkal kellett többet fizetni értük, mint 8 évvel korábban. Szintén nagy árnövekedés jellemezte a gyümölcsösöket és a gyep művelési ágba tartozó területeket, 16 illetve 10,3 százalékkal kellett többet fizetni értük, mint egy évvel korábban. A legkisebb mértékben a szőlők ára növekedett, – nem sikerült megismételni a tavalyi rekordot, a több mint 27 százalékos áremelkedést – ez esetben a drágulás 5,7 százalékos volt. Jellemzően a szőlőkért és erdőkét 81-85 százalékkal kell többet fizetni, mint 2007-ben, a gyepterületeknél körülbelül 75 százalékos a különbség, míg az elmúlt 8 évben a legkisebb bővülést a gyümölcsösök mutatták, ezen időszakban a növekedés 60 százalékos volt.

3. Háttér és jogszabályi kitekintő

A termőföld a mezőgazdaság legfontosabb termelő eszköze. Mint ilyen, birtoklása, használata meghatározza az ország lehetőségeit. Természeti adottságok terén nem állunk rosszul. Ennek kihasználásában azonban még nagyon sok a tartalékunk. A Takarék Agrár Központ előrejelzése szerint 2020-ra a magyar mezőgazdaság kibocsátása (folyó áron) elérheti a 2750 milliárd forintot, ami a tavalyi szintet 12 százalékkal haladja meg. Az idei első félévben a bruttó hozzáadott érték is újra emelkedett a mezőgazdaságban, mintegy 11 százalékkal. Az időjárási anomáliák változatlanul jelentős hatást gyakorolnak a terméseredményekre (augusztus végéig például több mint 130 ezer hektárt regisztráltak a kárenyhítési rendszerben), de az idei hozamok minden szántóföldi növénynél emelkedést mutatnak. A piaci problémák ugyan nyomott hagytak a sertéslétszám alakulásában, de a többi haszonállat állománya továbbra is emelkedik.

A támogatási rendszer a 2020-ig előttünk álló években még mindenképpen, kiszámíthatóan járul hozzá a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődéséhez. A Takarék Agrár Központ előrejelzései szerint a következő pénzügyi-kifizetési ciklusban is fennmarad a Közös Agrárpolitika alapját képező támogatási rendszer, de a torta ismét kisebb lesz, és a pillérek közötti arányok is változni fognak, mint ahogy a környezetgazdálkodáshoz kapcsolódó feltételrendszer is szigorodni fog. Piaci oldalon évről-évre erősödik a magyar mezőgazdaság nemzetközi árfüggése. Ez folyamatos alkalmazkodási, hatékonyság-növelési, együttműködési kényszert jelent a gazdálkodók számára. A termőföldpiac kilátásai is nagyban függnek attól, hogyan tudjuk a mezőgazdaság kibocsátását növelni. Adottságaink legalább másfélszer annyi élelmiszer előállítását teszik lehetővé, mint amire az országban szükség van. Az agrártermékek részesedése a külkereskedelmi aktívumból tartósan magas, 2016 első hát hónapjában mintegy 26 százalékos.

Ki vehet ma termőföldet?

Ma Magyarországon a 2014-ben életbe lépett új Földtörvény szerint – amelyet korábbi kiadványaikban részletesen bemutattunk – csak azok a regisztrált földművesek juthatnak egy hektárnál nagyobb területű termőföldhöz, akik aztán meg is művelik a területet. Földművesnek az számít, aki rendelkezik a meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti szakképesítéssel, vagy legalább három éve folytat mező- és erdőgazdasági tevékenységet Magyarországon. 2016 februárjáig körülbelül 105 ezren vetették magukat földművesként nyilvántartásba. Az új szabályozás szerint tulajdonjogot már nem csak magyar, hanem uniós állampolgár is szerezhet, de feltétel, hogy helyben lakó földművesnek kell lennie. Ugyanakkor a nem uniós állampolgárok továbbra is ki vannak zárva a vásárlásból. Feltétel továbbá, hogy az egy személy által birtokolt földterület maximum 300 hektár lehet. A bérlői piacról azonban további területekkel bővíthető a művelni kívánt terület, a saját tulajdonban lévő és a haszonbérbe vett területekkel együtt a birtokméret ugyanakkor nem haladhatja meg az 1200 hektárt (állattartó telepek és vetőmag-előállító üzemek esetében az 1800 hektárt). A korlátozás egy családi vállalkozás esetében az egyes személyenként értendő, vagyis az egy család tulajdonában illetve használatában álló birtok nagysága a fentiek akár sokszorosa is lehet.

A fentiek miatt az új szabályozással a jogi személyek (gazdasági társaságok) hátrányosabb helyzetbe kerültek, egyrészt továbbra sem vásárolhatnak földtulajdont, csak a földbérlői piacra léphetnek be, másrészt a korábbi 2500 hektárról 1200 illetve 1800 hektárra csökkent az esetükben érvényes birtokmaximum. A már megkötött bérleti szerződéseik lejártakor le kell mondaniuk a korábban bérelt földterületek egy részéről. A birtokszerkezet tényleges átalakulására azonban még várni kell, mivel egy haszonbérleti szerződés időtartama legfeljebb 20 év lehet, így a határidő, 2014 május 1. előtt meghosszabbított szerződések lejártáig még hosszú idő van hátra. Az adásvételi illetve bérleti szerződéseket mezőgazdasági szakigazgatási szervnek kell jóváhagynia.

Bár a Földtörvény immáron több mint egy éve életbe lépett, továbbra sem hárult el minden bizonytalanság. A törvénnyel kapcsolatban két kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen Brüsszel, az egyik a haszonélvezeti jogosultság megszűntetésével kapcsolatos, míg a másik a tulajdonszerzési korlátozásokkal függ össze. Előbbi miatt, az Európai Bizottság bírósági keresetet is benyújtott az Európai Bírósághoz, kifogásolva, hogy Magyarország kárpótlás nélkül szüntette meg a termőföldekre korábban bejegyzett haszonélvezeti jogokat. Utóbbi esetében a törvény kifogásolt részei a jogi személyek tulajdonszerzésének korlátozása, a földszerzés tényleges földhasználathoz kötése, illetve a külföldön szerzett szakmai gyakorlat elutasítása.

A támogatási rendszer

Jelentősen változtak a gazdák által elérhető támogatási összegek a Közös Agrárpolitikával összhangban, ahogy korábbi kiadványainkban már részletesen beszámoltunk róla. Az újítás lényege, hogy a korábban egyszerűsített terület alapú támogatások helyett, az összegek több jogcímen hívhatóak le. A SAPS támogatás körülbelül a felét teszi ki az összegnek, a második legnagyobb elemnek a zöldítési támogatás számít. Zöldítés címén a közvetlen kifizetések 30 százaléka nyerhető el, mellyel a biodiverzitás fokozása, és a területen ültetendő növényfajták megfelelő előírások szerinti telepítése a cél. Összességében az egy hektárra jutó uniós támogatás összege nagyságrendileg nem változott, és a korábbi 226 eurós szinten mozog.

A fent már megnevezett két támogatási jogcím mellett megjelenik továbbá a fiatal gazdálkodók támogatása is, illetve könnyítést jelent, hogy lehetőség nyílt a kisgazdaságok számára az egyszerűsített támogatási rendszerbe történő belépésre, amennyiben a támogatási összegük éves szintje 500-1250 euró között van. A szabályozás szerint, a belépéskor megállapított támogatási összeg jár évente a termelőnek 2020-ig. Az átalakított, új támogatási struktúra azt a kormányzati célt szolgálja, amely a kis, közepes és a családi gazdaságokat kívánja erősíteni, míg a nagyüzemek arányát igyekszik visszaszorítani.

Szintén ezzel függ össze, hogy az alaptámogatás degresszívvé vált. 150 ezer eurós összeghatárig a támogatás teljes összege kifizetésre kerül, 1200 hektáros területkorlátig a közvetlen támogatás összege 5 százalékkal csökken, ami azt jelenti, hogy 1037 hektár felett az alaptámogatás 95 százalékát kapják meg a gazdálkodók. Azok pedig, akik 1200 hektárnál nagyobb területet művelnek, az ezt meghaladó területek után, vagyis 173 640 eurós támogatási összegen túl a SAPS támogatásoktól teljesen elesnek (3.1. táblázat).

Állami földértékesítések – Birtokszerkezet átrendeződése

Az állam több alkalommal hirdetett meg állami földpályázatokat a Földet a gazdáknak program keretében, mely idén nyáron zárult le. A program során a 3 hektár alatti birtokok értékesítése egyszerű hirdetménnyel, míg a nagyobbak eladása nyilvános árverés útján történt. A program keretében csaknem 30 ezer jogosult fölműves jutott földhöz a hivatalos közlés szerint, és az árverésekből 270 milliárd forintnyi bevétel folyt be. Az intézkedéssel elsősorban a kis- és közepes családi gazdaságokat kívánták erősíteni, a célok között szerepelt, hogy a kis- és nagybirtokok aránya 80-20 százalékos szintet érjen el. Az állami közlés szerint az árverési vevők 99 százaléka 150 hektár alatti területre licitált sikerrel, 65 százaléka 50 hektár alatti, 50 százaléka 20 hektár alatti földterületre pályázott, míg 100 hektár feletti földtulajdont 9 százalék szerzett. Az értékesített földterületek átlagára 1,4 millió forint volt.[1]

4. A termőföld, mint befektetés

Előző kiadványainkban már részletesen bemutattuk, hogy a termőföld többféleképpen hajthat hasznot tulajdonosának, ezek közül az egyik a bérbe adás. Az elmúlt években meggyőző hozamokat lehetett elérni a befektetési célú termőföldvásárlással. Mint az a 4.1. ábrán látható, a földbérleti díjak folyamatosan emelkedtek 2008 és 2015 között hazánkban valamennyi művelési ágban, így az emelkedő földárak ellenére a közvetlen bérbeadásból is magas hozam származott, amit tovább növelt a föld felértékelődése. A legnagyobb bérleti díj növekedésre az erdők esetében került sor, ahol közel 160 százalékos volt a drágulás, de a gyep és szőlők esetében is megkétszereződött a fizetendő díjak összege. A legkisebb drágulás a gyümölcsösök esetében volt tetten érhető, de itt is közelítette a 75 százalékot a díjak emelkedése.

A fentiek miatt sokan láttak befektetési lehetőséget a termőföldben, és tekintettek rá alternatív befektetési eszközként (4.2. ábra). 2014-ben, az új Földtörvény bevezetésével ez a lehetőség háttérbe szorult, a termőföld spekulatív jellegű, pusztán befektetési eszköz funkciója elveszítette vonzerejét.

A termőföld azonban hasznosítása révén is jövedelmet termelhet a tulajdonosának. Az Európai Uniós támogatások biztos pénzáramot biztosítanak, ezáltal csökkentve a művelésből származó kockázatokat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a művelés pozitív eredményt hoz a termőföldek tulajdonosainak, sőt sok esetben kimondottan magas hozamokat biztosít. A továbbiakban a termelés jövedelmezőségét mutatjuk be különböző szempontok szerint.

4.1. Művelési ágak szerinti jövedelmezőség

A termőföldből származó jövedelem művelési ágak szerint nagy eltéréseket mutat, az adózott eredmény messze a szőlőtermesztés esetén a legnagyobb, 2014-ben az egy hektárra jutó adózott eredmény 279 ezer forint volt, míg gyümölcstermesztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel 135 illetve 96 ezer forintot keresett egy tipikus üzem. A földárak követik a fenti sorrendet, a legmagasabb árakat a szőlőterületekért kérték el, amely esetében hektáronként meghaladta az 1,4 millió forintot, a gyümölcsökért valamivel több, mint 1 millió forintot, míg a szántókért 885 ezer forintot kellett fizetni. A 2014-es adózott eredménnyel és földárral számolva a legmagasabb megtérülési idővel a szántóföldi növénytermesztés rendelkezett, ahol több mint 9 évi adózott eredménnyel egyezett meg a fizetendő ár, ugyanakkor a szőlő és gyümölcstermesztés esetén a földért valamivel több, mint 5 illetve 7,9 évnyi jövedelmet kellett fizetni.

Az adózott eredményen túl azonban érdemes megvizsgálni, hogy a különböző művelési módok tipikus üzemei mennyire tőkeigényesek. A sajáttőke-jövedelmezőséget a különböző művelési módok esetében a ROE mutató jellemzi. Ahogy a 4.3. ábra a és b része mutatja, a legmagasabb ROE mutatóval a szántóföldi növénytermesztés rendelkezett 2014-ben, a sajáttőke-arányos jövedelmezőség meghaladta a 12 százalékot, míg a gyümölcstermesztés esetében a ROE 6,4 a szőlőtermesztésében pedig 5,4 százalékos volt. A 2013-as és 2012-es éveket vizsgálva látható, hogy a szántóföldi növénytermesztés rendelkezett szinte végig a legmagasabb ROE értékkel, egyedül 2013-ban előzte meg egy kicsivel a jó termésnek köszönhetően a gyümölcstermesztés eredményessége. Ugyanakkor a szőlőtermesztés annak ellenére, hogy a szőlőtermesztéssel foglalkozó tipikus üzem éves egy hektárra jutó adózott eredménye az elmúlt évek legmagasabb értéke volt (és közelítette a 400 ezer forintot hektáronként) még ebben a kimondottan jónak számító évben sem közelítette meg sajáttőke-jövedelmezőség terén a szántó területek értékét.

Az egyes üzemméterek eredményességének vizsgálata

A tavalyi évhez hasonlóan vizsgáltuk a különböző művelési ágak eredményességét ezúttal azonban nem területi bontásban, hanem a különböző üzemméretek szerint. A 4.4. ábrán a 6 művelési fajta sajáttőke-arányos nyereségességét tüntettük fel: vonallal jelölve az adott ágra jellemző átlagos eredményességet, míg oszlopokkal a különböző méretű (megművelt terület szerint) üzemekhez tartozó ROE mutatókat.

Mint látható, hogy a különböző méretű üzemek között jelentősek a különbségek az eredményességben azonos művelési ágon belül is. A szántóföldi növénytermesztés esetében például a legkisebb birtokméretű, 75 hektár alatti földterületet megművelő üzemek sokkal rosszabbul teljesítettek, mint a közepes, vagy a nagyméretű üzemek. A sajáttőke-arányos nyereség értéke 10 százalékos volt. A legjobban a 75 és 200 hektár közötti területen működő üzemek teljesítettek, ahol a ROE mutató értéke megközelítette a 15 százalékot.

Hasonló eredményt mutatott a szőlőtermesztés is, ahol a legjobban 2014-ben szintén a közepes méretű, 5-15 hektárt művelő gazdaságok teljesítettek, valamivel több, mint 8,2 százalékos sajáttőke-arányos hozamot hozva. A vegyes gazdaságok vizsgálata során szintén azt az eredményt kaptuk, hogy a közepes birtokméretű, 30-150 hektáros területet művelő üzemek voltak a legjövedelmezőbbek. A ROE értéke itt 14,1 százalékos volt, míg a legkisebb birtokméretű, 30 hektár alatti területet művelő gazdaságok csak 8,1 százalékos sajáttőke-arányos nyereséget termeltek tavaly.

A gyümölcstermesztés esetében a legnagyobb birtokméretű, vagyis a több mint 25 hektárt művelő üzemek teljesítettek a legjobban, esetükben a sajáttőke-arányos nyereség közel 11 százalékos volt, míg a legkisebb és közepes méretű birtokok esetében a ROE mindössze 4,2 és 3,2 százalékos volt.

A szabadföldi zöldségtermesztés és a zöldséghajtatók esetében ugyanakkor a legkisebb méretű üzemek bizonyultak a legjövedelmezőbbnek 2014-ben. Utóbbi esetében a 1,5 hektárnál kisebb területet művelők közel 22 százalékos sajáttőke-arányos nyereséget produkáltak, míg egy több mint 1,5 hektárt művelő csoportba tartozó tipikus üzem esetében a ROE mutató értéke valamivel több, mint 15 százalékos volt. Még nagyobb a különbség a nagy és a kis szabadföldi zöldségtermesztéssel foglalkozó üzemek között. 2014-ben minden művelési ág és méret közül a legjobban a kisebb, 20 hektáros területnél kevesebbet művelő szabadföldi zöldségtermeléssel foglalkozó tipikus üzem teljesített, amely esetében a sajáttőkére jutó nyereség megközelítette a 30 százalékot. Ebben a művelési ágban a nagyobb üzemek is jól teljesítettek a teljes összehasonlítás alapján, de a kisebb mérettel összehasonlítva rosszabb eredményt értek el, a ROE mutató esetükben kevesebb, mint 21 százalék volt.

Az előbbieken túl megvizsgáltuk az egyes művelési ágakhoz tartozó birtokszerkezetet is. A 4.4. ábra második részében láthatóak alapján a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó üzemek esetében a legkisebb területet összesítve éppen a legnagyobb eredményességgel rendelkező 75 és 200 hektárnál közötti földterületet művelő üzemek használják, és magas a kevésbé jövedelmező kis és nagy üzemek részesedése az összterületből. A szőlőtermesztés esetében elhanyagolható a kevésbé nagy hozamot hozó, 5 hektár alatti területek aránya az FADN adatok alapján, de itt sem a legnagyobb ROE mutatóval rendelkező üzemek használják a szőlőtermesztésre igénybe vett összterület nagyobb részét.

Hasonló a helyzet a zöldséghajtatók és a vegyesgazdaságok esetében is, valamint a szabadföldi zöldségtermesztésnél, egyedül a gyümölcstermelés esetében mondható el, hogy a méretkategória szerint legnagyobb sajáttőke-arányos nyereséggel rendelkező üzemek használják a földterület legnagyobb részét.

Egyes kiemelt művelési ágak

A korábbi években többször foglalkoztunk már a szántóföldi növénytermesztés eredményességével, a következőkben az erre vonatkozó legfrissebb adatok bemutatásán túl részletesen foglalkozunk a szőlő és a gyümölcstermesztés eredményességével is.

A 4.1. táblázat egy mezőgazdasági üzem szántóföldi növénytermesztésből származó eredményeit mutatja. A számokból látható, hogy a művelés lényegesen magasabb hozamot biztosíthat, mint a földterület bérbeadása. 2011 és 2014 között a föld árához viszonyított eredményesség kétszámjegyű volt, 2011-ben a 17,5 százalékot is meghaladta az adózott eredmény föld árához képesti aránya. De a sajáttőke-arányos nyereség még ezt is túlszárnyalta, a vizsgált időszak során 12,5 és 18,12 százalék között mozgott, míg bérbeadással 4,83 és 5,62 százalék közötti hozamot lehetett elérni.

A 4.2. táblázat egy mezőgazdasági üzem szőlőtermesztésből származó eredményeit mutatja. Ez esetben a szántóföldi műveléssel összehasonlítva nem olyan egyértelmű a művelés nagyobb hozama a bérbeadáshoz viszonyítva. Bár az adózott eredmény termőföldhöz képesti aránya magas, 18,29 és 31,38 százalék között mozgott 2011 és 2014 között, a ROE mutatója ugyanakkor „csupán” 4,24 és 7,49 százalék között alakult, ami nem sokkal tér el a bérbeadással elérhető hozamtól.

A 4.3. táblázat egy mezőgazdasági üzem gyümölcstermesztésből származó eredményeit mutatja. A művelési mód eredményessége a szántóföldi növénytermesztés és a szőlőtermesztés hozama között helyezkedik el. Egy tipikus üzem esetében az adózott eredmény a föld árának 12,71 és 31,62 százaléka között mozgott 2011 és 2014 között, míg a sajáttőke-arányos nyereség egy tipikus üzem esetében 6,44 és 15,43 százalék között alakult ezen az időtávon. Így a műveléssel elérhető hozam végig magasabb volt, mint a termőföld bérbeadása révén elérhető, ugyanakkor a különbség több év esetében is minimálisra csökkent. A gyümölcstermesztés eredményessége sokkal kevésbé bizonyult kiszámíthatónak, mint a szántóföldi növénytermesztésé.

5. Nemzetközi kitekintő

Az idei évben a mezőgazdasági foglalkoztatottak számát, a munkabéreket, illetve a mezőgazdasági üzemek egy főre jutó eredményességét vizsgáltuk meg a különböző országokban. Bemutatjuk, hogy mennyire jellemző az egyes területeken a családi munka, valamint, hogy a bérek mennyire követték a hatékonyság alakulását.

Egy tipikus üzem által foglalkoztatott munkások száma Szlovákiában magasan a legmagasabb, ahol éves munkaegységben, vagy egy teljes munkaidőben foglalkoztatottban kifejezve közel 16-an dolgoznak egy tipikus üzemben. A második helyen Csehország áll, de itt már nem éri el a 7 főt a teljes állású dolgozóban kifejezett munkaerőszám. A legkevesebb munkaerőt Görögország, Írország és Olaszország tipikus mezőgazdasági üzemei alkalmazzák. Magyarország a középmezőnyhöz tartozik az alkalmazott munkaerő mennyiségét nézve, valamivel az uniós átlag felett mozog a munkások száma, de nem éri el a 2-őt. Külön vizsgáltuk, hogy az alkalmazott teljes munkaidőben kifejezett munkaerő mennyiségén belül mekkora jelentősége van a nem fizetett, vagyis a családi munkának. Mint a fentiekből látható az országok többségében a családi munka jóval meghaladja a fizetett munka mennyiségét, kivételt képez ez alól Szlovákia, Csehország, Bulgária Dánia és hazánk is, ahol meghaladja a fizetett munka mennyisége a családi munkáét egy tipikus mezőgazdasági üzem esetében (5.1. ábra).

Megvizsgáltuk, hogy az egyes Európai Uniós országokban milyen nagyságú az egy munkásra (fizetett) jutó nettó hozzáadott érték egy tipikus üzem esetében, illetve, hogy ezekhez képest miként alakulnak a bérek. Magyarország az egy munkásra jutó nettó hozzáadott értéket tekintve európai összehasonlításban a középmezőnyhöz tartozik, ugyanakkor egy tipikus üzem hazánkban valamivel több nettó értéket állít elő, mint az uniós országok átlaga egy munkásra vetítve (5.1. térkép). A legnagyobb nettó hozzáadott érték Dániában jut egy munkásra, ahol az értéke közelíti a 90 ezer eurót, mellyel szemben az uniós átlag nem éri el a 20 ezer eurót. A legkisebb az egy munkásra jutó nettó hozzáadott érték a mezőgazdaságban Romániában, ahol kevesebb, mint 6000 euró az egy munkás által megtermelt nettó hozzáadott érték.

Az egy munkás által megkeresett bér alapvetően követi a tipikus üzemek egy munkásra jutó eredményességét (5.2. térkép). Magyarország az egy tipikus mezőgazdasági üzemnél foglalkoztatott munkás által egy óra alatt megkeresett munkabért tekintve inkább az alacsonyabb béreket kínáló országok közé tartozik, az ilyen üzemnél kínált bruttó órabér 4 euró körül mozog, míg az európai uniós átlag közel 7,4 euró. A sor végét az egy munkásra jutó nettó hozzáadott értékekben is gyengén teljesítő Románia, Bulgária, Litvánia és Lengyelország foglalja el. Ugyanakkor Ausztria, Csehország, Spanyolország és Észtország sokkal magasabb béreket kínál hazánknál annak ellenére, hogy az egy munkásra jutó hozzáadott érték esetében nincs ekkora különbség. A legmagasabb bruttó órabéreket Dánia, Svédország, Hollandia és Finnország kínálja, melyek az egy munkásra jutó nettó hozzáadott értékben is a lista elején helyezkednek el a tipikus üzemek teljesítményének vizsgálata alapján.

Partnereinknek

Az FHB szakértői a hazai termőfölddel kapcsolatos banki és értékbecslői szaktudás legjavát nyújtják partnereinknek, ügyfeleinknek. Szolgáltatásainkkal továbbra is állunk rendelkezésére a gazdáknak, lakossági és vállalati ügyfeleinknek, állami és piaci megrendelőinknek!

Az FHB Bank munkatársai készséggel állnak a mezőgazdasági partnerek rendelkezésére a Bank országos hálózatán keresztül.

Az FHB Termőföldindex bővebb elemzéseit, további részleteit az Ügyfeleinkre szabott speciális ajánlatainkban kínáljuk.

További ingatlannal kapcsolatos kérdésekben is készséggel állunk rendelkezésükre:

 

Molnár Zsolt vezérigazgató FHB Ingatlan Zrt. Telefon: +36(1)452-9208 Fax: +36(1)329-0986 Mobil: +36(30)748-3913 E-mail: molnar.zsolt@fhb.hu

dr. Nagy Gyula FHB Index projektvezető FHB Jelzálogbank Nyrt. Telefon: +36(1)452-5930 Mobil: +36(30)964-6087 E-mail: nagy.gyula@fhb.hu

Sajtókapcsolat: Kappéter Béla FHB Jelzálogbank Nyrt. Telefon: +36 (1) 452-8578 Mobil: +36 (30) 4567-635 E-mail: kappeter.bela@fhb.hu

FHB Termőföldindex 2016

AZ FHB TAGJA A SZÖVETKEZETI HITELINTÉZETI INTEGRÁCIÓNAK

---

 

URL: www.fhbindex.hu

E-mail: fhbindex@fhb.hu

Az

az FHB Index kizárólagos kutatási partnere.

 

[1] http://www.kormany.hu/hu/foldmuvelesugyi-miniszterium/hirek/lezarulnak-a-foldarveresek-mintegy-30-ezer-magyar-gazdat-segitett-a-foldhoz-jutasban-a-foldet-a-gazdaknak-program