„Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: az emberek és a magyarok.”
(Isaac Asimov)

A legendák kicsit mindig ferdítik a valóságot. Tény azonban, hogy ezeknek mégis lehet valami alapja, legalábbis szeretjük azt hinni. Beszámolónk a magyarságról alkotott valós vagy vélt történetekből szemezget. Jómagam is hallottam a híres olasz tudós, Enrico Fermi kérdéséről, amely az UFO-kra vonatkozott: „Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?” A jó humorú Szilárd Leó így válaszolta meg Fermi retorikáját: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.” Az általános elképedés ellenére kijelentése szinte ’földöntúli inváziót’ indított el, elsősorban a magyarság kiemelkedő tudományos kutatási eredményeinek megismerése, ill. igazolása terén. A cikk igen hosszú, néhol talán nehezen követhető, de megéri elolvasni. A Marx György (Eötvös Egyetem Atomfizika Tanszék) által tolmácsolt történeteket Gábor Dénes jövőformáló gondolatai zárják: „ … a tanárokat kell újraképezni, és e tanároknak fel kell nevelnie a modern munkaerő friss nemzedékét. Nem is a munkások átnevelése időigényes, hanem a politikusoké.” Véleményünk szerint az összeállítás nem nélkülözi a bulvárpolitika és az elfogultság kényes kérdéseit sem – Győződjön meg róla Ön is!

Enrico Fermi kiemelkedő tehetség volt, akit a magfizikán kívül sok más is érdekelt. Arról is nevezetes volt, hogy híres kérdéseket tett föl. A Fermi-kérdésekhez hosszú bevezető szöveg tartozik, például ez: – “Az Univerzum hatalmas kiterjedésű, csillagok milliárdjai vannak benne, közülük sok hasonló a mi Napunkhoz. Számos csillag körül bolygók is keringhetnek. E bolygók számottevő hányadának felszínén folyékony víz és gáznemű légkör létezhet. A csillagból áradó fény szerves vegyületek szintézisét indíthatta meg rajtuk, ezáltal az óceán híg, meleg levessé alakulhatott. A szénvegyületek egymáshoz kapcsolódva önreprodukáló struktúrákat hoztak létre. A legegyszerűbb élőlények szaporodnak, természetes kiválogatódás folytán fejlődnek, egyre komplexebbé válnak, végül is aktív gondolkodólények alakulnak ki. Civilizáció, tudomány, technika bontakozik ki. Új és friss világokra vágyva elutaznak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira, Így szétterjednek az egész Galaktikában. Ilyen magasan fejlett tehetséges népek aligha hagyhatják figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet. – És ekkor Fermi elérkezett a lényeges kérdéséhez:
– Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?
Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi retorikáját:
– Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.

Ez a legenda Francis Crick-féle változata. (Francis Crick a DNS-ért kapott Nobel-díjat. Ezzel a történettel kezdődik “The Life Itself” című könyve.)
Már az 1930-as években gyanakodni kezdtek Princetonban. Hans Bethe “komolyan” elgondolkozott: Neumann János agya vajon nem egy embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása? Richard Rhodes feljegyezte: – Princetonban az a hír járta, hogy az Institute for Advanced Studies legfiatalabb (1933-ban 29 éves) professzora valójában félisten, de bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is. – A marslakók legendája a Második Világháború idején Los Alamosban terjedt el. Leon Lederman könyvében (Az isteni atom, 116. oldal) a motívumukat is leleplezte:
– Nem, most nem egy második űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy – bármilyen soká gyakorolták is egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. Volt egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak “gimnáziumnak” álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.

Való igaz, hogy ezek a gyanús magyarok (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller) élvezték is a legendát. Edward Teller különösen büszke E.T. (értsd: extraterresztriális) monogramjára. De azért panaszkodott: – Kármán lehetett, akinek eljárt a szája. – Mikor Szilárdot faggatták, hogy valóban a Marsról származik-e, ő szerény mosollyal csak ennyit mondott: – Talán. – A Yankee folyóirat (1980 márciusában) Kemény Jánosra (a Basic megalkotójára) hivatkozva részletekkel is szolgált:
– Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner mind Budapestnek ugyanazon szektorában született. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy Marsról érkezett űrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény bizonyíték van a magyarok földöntúli eredetére:

1. Nagyon szeretnek vándorolni (akárcsak az ugyaninnen szétrajzó cigányok).
2. Rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédaikétól.
3. És végül sokkal okosabbak a földlakóknál. Mindehhez Kemény – enyhe marsbéli kiejtéssel – hozzáfűzte a magyarázatot: annyira könnyebb írni és olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük jut a matek gyakorlására.

E helyen idézzünk egy passzust Enrico Fermi feleségének, Laurának az írásából (Illustrious Immigrants): Magyarország, 10 millió lakosával, ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos felemelkedésére 1930. és 1950. között, mint a 60 milliós Németország. – Telegdi Bálint fiatalon kivándorolt, ő így emlékezett vissza pályakezdésére: – Külföldön egy fiatal magyarnak érdemes volt titokban tartani származását, mert ha magyar volta kitudódott, túl sokat vártak el tőle. Hiszen akkor tudták, hogy ő a marslakók egyike, akiknek felsőbbrendűek a szellemi képességeik, és egymás közt mások számára teljesen érthetetlen nyelven képesek kommunikálni. Egyetlen másik terület van még, amelyet elárasztottak a magyar tehetségek: ez a mozi, mert elsőként ismerték fel a hagyományos dráma és modern technika összeházasításában rejlő hatalmas lehetőségeket.

Valóban: Korda Sándorból (a VIII. Henrik magánélete és a Lady Hamilton filmsikere után) Sir Alexander Korda lett. A Tolcsván született Fox Vilmos teremtette meg a 20th Century Fox filmgyárat, Zukor Adolf a Paramountot. Kertész Mihály dirigálta a Casablancát és Robin Hood kalandjait, Vajna András a Rambót és az Evitát. Lengyel Menyhért írta a Ninocskát, Joe Esterhas a Flashdance-t és a Basic Instictet. Kovács László fényképezte az Easy Riderst, Zsigmond Vilmos a Harmadik típusú találkozásokat. Lugosi Béla játszotta Frankensteint és Draculát (ördöginek mondott kiejtésével), Gábor Zsazsa a Moulin Rougeban aratott sikert, Steiner László (mint Leslie Howard) volt Robin Hood, Tony Curtis volt a Bostoni fojtogató, ő volt, Aki forrón szereti. Paul Newman volt a Vörös Pimpernel, őt is Elfújta a szél. Cukor György, mint rendező, Rufusz József, mint rajzfilmes, Zsigmond Vilmos, mint operatőr, Zukor Adolf életműért kapott Oscar-díjat. Zukor Adolf irodájában volt egy álláskeresőket figyelmeztető kiírás:

NEM ELÉG MAGYARNAK LENNI.

Halkan mégis hozzáfűzte: – De azért segíthet. – Norman Macrea, az Economist főszerkesztője megjegyezte: – Az amerikai “movie” szó valószínűleg a magyar “mozi” szóból ered. – Cinikusan hozzátette:

– A magyarok Amerikában sokkal előbb megteremtették Hollywoodot, mielőtt az ennél ártalmatlanabb atombombát megcsinálták volna.

A szintén Oscar-díjas Szabó István nemrég filmet rendezett Budapestről az angol televízió számára. – Ennek a filmnek a “Felszínen maradni” címet adtam, mert számomra Budapest egy olyan hajó, amelyik a minden irányból érkező hatalmas hullámok közepette próbálja elkerülni a süllyedést.

Bennünket ostromoltak a történelem viharai, de nem engedtük, hogy hajónk elmerüljön. Budapest atmoszférája érzékelteti a túlélésért vívott mindennapos küzdelmet, azt az érzést, hogy folyamatosan kötelekbe kell kapaszkodnunk. Ezért szeretem városom oly nagyon.

A marsi származásnak csak egyetlen tényszerű bizonyítéka van: létezik egy Kármán-kráter a vörös bolygó térképén. A magyarok földönkívüli eredetét bizonyítja még, hogy Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó neve nem lelhető fel a pesti utcatérképen, de a Holdon vannak róluk elnevezett kráterek. Ez nem jelent feltétlenül holdi eredetet, hiszen Orowán Egon, a kristályok plaszticitásának és törékenységének a tudósa, az Apollo holdbeli felvételeinek elemzése során kimutatta, hogy ezek a kráterek nem holdi vulkanizmus, hanem meteor- és aszteroid-becsapódás eredményei. (Egy Nap körül keringő aszteroid épp Teller nevét viseli.)

Ha elég messze megyünk, magyar fizikusok neve a Föld térképén is fellelhető: van Gábor Dénes utca Németországban (München) és Angliában (Nottingham), Kármán Tódor utca Kaliforniában (Irvine), de Budapesten nincs. Van Eötvös Loránd csúcs az olasz Alpokban és a sarki fény kutatójáról elnevezett Mende István csúcs az Antarktiszon, 74°50′ déli szélesség, 71°36′ nyugati hosszúság alatt.

«»

Köztudott, hogy az atomenergia (katonai célú) felszabadítását először az Egyesült Államokban, majd a Szovjetunióban, Angliában, Franciaországban, Kínában valósították meg. Több más nemzet tehetséges fiai is hozzájárultak az atomenergia felszabadításához, például németek (Hans Bethe, Felix Bloch, Otto Hahn, Rudolf Peierls), osztrákok (Otto Robert Frisch, Hans Halban, Lise Meitner, Viktor Weisskopf), olaszok (Eduardo Amaldi, Enrico Fermi, Bruno Pontecorvo, Emilio Segré). Teller hangsúlyozta: – Sok ember munkájának eredménye volt. – Akkor miért éppen a magyar tudósokat tekintik idegeneknek?

Egy kézenfekvő magyarázat a magyarok különleges nyelve, amelynek nyelvtana és szókincse annyira különbözik szomszédaikétól. Kármán és Bárány életük végéig büszkén használták az ékezetes á betűt, a számítógépek és szövegszerkesztők minden tiltakozása ellenére. (Bárány Róbert svédországi leszármazottai mindmáig kiteszik nevükre a vesszőket.) A legenda szerint a Manhattan Program egyik szupertitkos tárgyalásán Groves tábornok rövid időre elvonult egy mellékhelyiségbe; ekkor Szilárd megszólalt: – Talán magyarul is folytathatjuk a tárgyalást. – Telegdi Bálint mesélte, hogy Fermi figyelmét is fölkeltette egy különleges marsbéli szakkifejezés, amit a magyarok gyakran mondtak egymásnak, meg is kérte Telegdit, hogy fordítsa le neki angolra, mit jelent: – Te piszkos disznó!

Los Alamosban gondot okozott a lehallgatóknak amikor Neumann magyarul telefonált a távolban dolgozó Wignernek. Mint az amerikai életrajz-írók följegyezték: Vaskosan magyaros kiejtésű angol beszéd gyakran hallható volt még a Pentagon folyosóin is. – “A marslakók hangja” című könyv abból a törekvésből született, hogy megfejtse a marslakók titkát. Bevezetőül hadd idézzem Békésy Györgyöt:

– Ha egy utazóról külföldön kiderül, hogy magyar, (hiszen különleges kiejtésünket egy bizonyos életkoron túl nem tudjuk levetkőzni,) majdnem mindig fölteszik a kérdést: “Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az emberiségnek?” Vannak olyan magyarok, akik erre megpróbáltak felelni. Magam részéről nem tudok választ, de valamit azért megemlítek. Amikor Svájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biztonságos. Magyarországon más az élet. Mindnyájan folyamatos harcot vívtunk majd mindenért, amit el kívántunk érni. Volt, amikor nyertünk; volt, hogy vesztettünk, de végül is túléltük. Nem vetett véget életünknek, legalábbis az én esetemben nem. Az embereknek szükségük van az ilyen kihívásokra, és ez mindig megadatott Magyarország hosszú történelme során.

Történelmi tény, hogy az emberi kultúra kimagasló személyiségei egyenlőtlenül oszlanak el a téridőben. Sűrűsödtek például a demokratikus Athénben (Szophoklész és Arisztotelész), pedig az élet-halál harcot vívott a Perzsa Birodalommal. Sűrűsödtek a reneszánsz Firenzében (Michelangelo és Galilei), pedig az szemben állt a Pápai Birodalommal. Sűrűsödtek az angol ipari forradalom hajnalán (Shakespeare és Newton), miközben a Spanyol Armadával folyt a harc a tengerekért. Nyugodt korokban csak társadalmi beilleszkedésre (jól bevált minták utánzására) van szükség. Változó égbolt alatt azonban nem működnek a régi reflexek, ilyen időjárás kreatív egyéneknek kedvez. Ha minden hónapban más a végső igazság, ez a fiatalokat kritikus gondolkodásra neveli, axiómáknál jobban érdeklik őket a tények. A húszas években Szilárd Leó ezt mondta az elméleti fizikai kurzusokról való távolmaradását kritizáló Max Plancknak: – Inkább laborban mérek. Hozzá majd magam találom ki az elméletet. – Napjainkban is ezt mondja a pesti vicc: – Mi a legmegjósolhatatlanabb manapság? A múlt! A pedagógiai lélektanban tanuljuk, hogy ingergazdag környezet táplálja a tehetséget. Van erre egy többezer éves kínai újévi jókívánság: – Érdekes időket adjanak néked az istenek! – Hát köszönjük szépen, mi megkaptuk. A boszniai békecsináló Mr. Holbrook felesége, Marton Kati mondta a minap magyar szüleiről: – Egyszerűen túl sok történelmet éltek meg.

– Magyarország mindig zűrben volt, amit főleg földrajzi helyzetének köszönhet- írják Teller Ede életrajzírói, Blumberg és Owens. Hazánk a történelem keresztútján fekszik. Délnyugatról (Rómából) érkezett a katolicizmus, északnyugatról (német földről) a reformáció, északkeletről a görögkeleti hit, délkeletről pedig az Iszlám, alternatívákat kínálva és konfliktusokat gyújtva. Keletről és nyugatról érkező hadak vonultak át rajtunk évszázadokon keresztül. A földművelést a szlávoktól, a reneszánszt Itáliából, az ipart Németországtól lestük el. Török hadak másfélszáz éven át mindent elvettek a magyar parasztoktól – kivéve a disznókat. Így szoktatott rá minket az Iszlám a disznóhúsra. A borkészítést a római veteránok, a sörfőzést a németek, a vodkalepárlást az oroszok, feketeleves becenevű nemzeti italunk készítését az antialkoholista törökök hozták be. Így telt el e tájon az első millenium.

Mikor voltak gimnazisták a Marslakók?

Száz évvel ezelőtt (mikortájt a marslakók születtek) németül beszélő császár-király uralkodott, feudális földesurak által támogatva. De már nyakunkon volt az ipari forradalom, parlamenti viták folytak, és kötelező lett az iskola (1865). A 20. század elejére kikergettük a törököket a Balkánról, elfoglaltuk Boszniát (1908), ez Szerbiát az oroszok szövetségesévé tette. Haragjukban megölték trónörökösünket (1914). Hadat üzentünk és elveszítettük a világháborút. A katonai összeomlás után Károlyi Mihály – gróf létére – polgári demokráciát próbált teremteni (1918. október), ezt követte a Tanácsköztársaság (1919. március), idegen katonai megszállás (1919. július), majd jobboldali katonai hatalomátvétel (1919. november), újra királyság, amely azonban elkergette a visszatérni próbáló királyt.

Németország ekkortájt vajúdott, majd megszülte a kvantummechanikát. Ez nem cáfolja azt a tézisünket, hogy a konfliktus kreatívvá tesz. Az 1920-as évek Németországa is konfliktusokkal volt terhes: a vesztett háború és a birodalmi álom, a kommunizmus és nácizmus dilemmája ütközött az emberek lelkében. Ott azonban egy évtizedre volt széthúzva ez az ingergazdag kreatív periódus. A történelem hasonló felgyorsulása következett be Szentpéterváron az utolsó cár halála és Sztálin hatalomátvétele között eltelt években, ott is fellobbantak az eredeti gondolatok, mint a pavlovi reflex, alagút-effektus és a Nagy Bumm ideája. Magyarországon azonban mindezt az élményt egyetlen évbe sűrítette a történelem!

Az emberi lélek tizenéves korban a legérzékenyebb, ekkor épül ki az egyén értékrendje. Ábránk mutatja, hogy az a Nagy Generáció, amely azután oly sikeressé lett túl az Óperencián, ebben az időben idehaza járt iskolába. Később hasonló zseniformáló iskolaéveket hozott egy Második Világháború. Milyen kiváltságos tartományok ezek a téridőben!

Ma a glóbusz 1000 km-nél kisebb foltján egymás mellett találunk albánokat, bosnyákokat, cseheket, magyarokat, horvátokat, osztrákokat, szlovákokat, szlovéneket, mindnek más a nyelve, kultúrája, pénze, még az országa is; ezek az országok tízmilliósak vagy még ennél is kisebbek. Néhány órás autózással már egy másik fővárosba jutunk. (Talán az ókori görög vagy reneszánsz itáliai városállamok lehettek hasonlók, de a mi vidékünkön még nagyobbak a kulturális és nyelvi különbségek.)

A szikrázó etnikai különbségek és kulturális tolerancia száz évvel ezelőtt nem csak a parlament széksoraiban volt jelen, de az emberi tudatban is. Megesett, hogy a mama magyarul beszélt, a papa németül. A nagymama családja Lengyelországból érkezhetett, a nagypapa megtartja a zsidó ünnepeket, a tanító már kereszténységre nevelt. Amikor azután a politikai időjárás viharosabbra fordult, a keleti szél egyes fiatalokat Amerikába sodort. Éppen a nagy kihívások és nagy lehetőségek idején kötöttek ki az Új Világ partján. Gazdagabb történelmi tapasztalataik, elfogulatlanabb elméjük, eredetibb gondolkodásuk adott nekik különleges erőt.

– Nem hiszem, hogy okosabbak voltunk, mint a nyugati diákok. De tudtuk, hogy nem mehetünk vissza. Tehetségünket használnunk kellett – mondta nekem Kürti Miklós. Neumann János megerősítette: – Közép-Európában külső nyomás alatt volt a társadalom, bizonytalanságban volt az egyén. Szokatlant kellett tenni, hogy túléljük. – Egy pesti marslakó, Arthur Koestler írta erről:

Ausztriával és más kis országokkal ellentétben Magyarországnak nem volt nyelvi kapcsolata szomszédaihoz. A magyarság etnikai zárvány Európa közepén. Ha egy magyar író kivándorol, nem találhat új olvasótábort, csak akkor, ha idegen nyelven kezd írni. De egy költő életében az anyanyelv feladása tragikus fordulat: karrierje végét hozza vagy jelentéktelen zsurnalisztává való halványulást. Az Első Világháború óta Magyarország legfontosabb exportcikkei újságírók és filmcsinálók voltak, hiszen a tradicionális dráma és modern technika találkozásából született filmben a mosoly fontosabb volt, mint a beszéd. (Bánki Vilma inkább némafilmekben volt népszerű. A már Amerikában született, de magyar anyanyelvű Tony Curtis pedig kemény fonetikai leckéket vett.) Az a centrifugális erő szórta szét őket a nagyvilágba, ami akkor támad, ha egy pici országban nyüzsögnek a tehetségek, de nincs elég hely kibontakozásukra. Később azonban rájöttem, hogy ez csak az igazság egyik oldala. Nem a bécsi, new york-i, tokiói kávéházakban vagy gulyás-vendéglőkben található művészvilág adja Magyarország legfontosabb hozzájárulását az emberiség kultúrájához. Magyarország legértékesebb exportját az egyetemek fizikai, matematikai, biológiai intézetei fogadták be, no meg kórházak, kutatóintézetek, állami bizottságok és szimfonikus zenekarok. Nem hiszem, hogy hasonló mértékű kulturális exodus valaha is előfordult a történelemben Bizánc eleste óta.

«»

Turistakönyveink Magyarországot a tokaji bor, piros paprika, cigányzene és csárdás országaként hirdetik. Nem mondják el, hogy a kocsi (1400) és a gyufa (1836), a wolframszálas (1903) meg a kriptontöltésű (1934) villanykörte, a golyóstoll (1943) és a Rubik-kocka (1978), a váltóáramú technika (1885) és az áramvonalas repülőgép (1928), a radioaktív nyomjelzés (1913) és az atomreaktor (1942), az elektronikus programozású számítógép (1946) és az időelosztásos számítógép-rendszer (1960), a BASIC nyelv (1964) és WORD szövegszerkesztő (1990) olyanok agyában született meg, akiknek Magyarországon ringott a bölcsője. A tranzisztort feltaláló John Bardeen és a biztonságos vízzel moderált atomreaktort feltaláló Alvin Weinberg mindketten Wigner Jenő tanítványai voltak. Márpedig ezek a találmányok új kapukat tártak fel az emberi haladás számára.

Különböző kultúrák ilyen kis téridő-tartományban megvalósuló együttélésének feltétele a tolerancia, ennek megléte (különösen száz évvel ezelőtt) a magyar társadalom érdeme. Hiszen a másság kritikai szemléletet és kreatív asszociációkat serkentenek. Nincs ennek jobb szakértője, mint Arthur Koestler, aki Budapesten született, itt járt iskolába, azután kipróbálta Palesztinát és a Szovjetuniót, Németországot, Franciaországot és Angliát, az orosz, spanyol és angol börtönt, beállt a Francia Idegenlégióba és elrepült az Északi Sarkra. Ifjúságát egy hullámvasúthoz hasonlította. Élete utolsó éveiben az emberi kreativitás titkát kutatta; erről a Szilícium Völgyben hallgattam előadását. Szerinte művészetben és tudományban egyaránt az jellemző a lángelmére, hogy olyan közismert fogalmak összefüggését, sőt azonosságát ismerik föl, amiknek kapcsolatára eddig senki nem gondolt. (Példák a tudomány korábbi történetéből: Elektromosság / fény. Hő / rendetlenség. Tömeg / energia. Energia / frekvencia. DNS / öröklődés. Küzdelem / evolúció.) Koestler így írt az Alvajárókról:

– A legfontosabb individuális fölfedezések születése inkább alvajárók gondolkodására emlékeztet, mint elektronikus számítógépek működésére. – Szent-Györgyi Albert életelve volt:

– Látni, amiket mindenki lát, és azt gondolni róluk, amire senki más nem gondolt.

Talán a magyaroknak ez a képessége érdemelte ki a megtisztelő marslakó jelzőt. (Ennek kevesebb tiszteletet kifejező, de ugyancsak elterjedt változata az őrült magyarok. Andy Grove a paranoid jelzőt érdemelte ki. Fermi mondta Teller Edéről, hogy olyan monomániás, akinek több mániája is van.)

– A kémia és fizika csak azután egyesülhetett, hogy a fizikusok feladták az atom oszthatatlanságának, a kémikusok pedig az elemek változhatatlanságának a dogmáját. Új evolúciós irányváltás csak egy bizonyos dedifferenciálódás után lehetséges: az elszigetelt és túlspecializált diszciplínák megfagyott tömbjeinek megrepedezése és elvetése után. Specialisták uralma után talán ismét számíthatunk kreatív határsértők eljövetelére. (Koestler: Alvajárók.)

Hát a marslakók sem a politikai, sem a diszciplináris határokat nem nagyon tisztelik. Például a tudományok elfogadott felosztásának keretei között nehéz volna megmondani, hogy Békésy György, Gróf András, Hevesy György, Neumann János, Oláh György, Polányi Mihály, Teller Ede, Telegdi Bálint, Wigner Jenő vegyészmérnökök-e (amint egyetemi diplomájuk állítja) vagy matematikusok, fizikusok, számítástechnikusok, biológusok, esetleg filozófusok.

GEOFIZIKA elismerten Eötvös Loránd alkotása, aki ingáját a súly és tehetetlenség arányosságának igazolása után földalatti (olaj)kincsek megkeresésére alkalmazta. Hevesy György használta a radioaktivitást geológiai kormeghatározásra. Orowan Egon szilárd anyagok plaszticitásának tanulmányozása után a gleccserek mozgását, kontinensek vándorlását és mélyóceáni hasadékok kialakulását vizsgálta.

BIOFIZIKA most fontossá váló határterület, és a marslakók látnivalóan nem képesek ellenállni a biológiai csábításnak. Bárány Róbert, Bauer Ervin és Szent-Györgyi Albert az orvostudomány irányából, Békésy György, Szilárd Leó és Wigner Jenő mérnöki témák felől merészkedett erre a szűzföldre. A matematikus Neumann János még a DNS szerepének fölismerése előtt megkülönböztette a software és hardware szerepét az élő sejtben; élete végén (agyrák) a számítógép és agy hasonlóságáról/különbségéről írt könyvet, ami posztumusz jelent meg.

INFORMATIKA szintén olyan peremvidék, amely a mi életünkben centrális jelentőségűvé válik. Az informatika születését Szilárd Leó tanulmányától számítják (1926), amelyben az információt teremtő intelligencia és a zűrt növelő termodinamika viszonyát tisztázta. Gábor Dénes egy angol elektronikai vállalatnál dolgozva megoldotta a tárgyról érkező fény teljes (holo-) információtartalmának rögzítését (-gráfia). Neumann János elsőként ismerte föl a számítógép forradalmi jelentőségét és valósította meg annak elektronikus programozását. (A programot nem hardware tartalmazza, mint korábban, hanem software.) Kemény János értette meg, hogy a számítógép minden (iskolázott, értelmes) embert megillet, ezért hozta létre a BASIC számítógép-nyelvet (Beginners’ All-purpose Symbolic Instruction Code). Ő teremtette meg a időelosztó számítógép-hálózatot, ezen kommunikáltak először e-maillel professzorok és szerelmesek. Ma a Microsoft software vállalat és az Intel hardware vállalat stratégiai szövetsége uralkodik a számítógéppiacon, kiütve a korábban domináló Apple-t és IBM-et; a Microsoft főmérnöke ifj. Simonyi Károly (Excel, Word) az Intel elnök-vezérigazgatója Andy Grove alias Gróf András (286, 386, 486, Pentium, PentiumPro mikroprocesszorok).

«»

– Olyan korban élünk, amikor tovább gyorsul a műszaki haladás üteme, aminek hullámai mindenhová szétterjednek. Ez megnövelte a téged érő változások szaporaságát, függetlenül attól, hogy miből fakad megélhetésed. Munkád végzése során váratlan versenyhelyzetekben találod magad olyan szögletekben is, amelyekre nem is gondolnál. Nem számít, hogy hol élsz. Korábban a nagy távolság védősövényként oltalmazott népeket a glóbusz másik felén élők ténykedésétől. De ez a sövény napról napra vékonyodik. Egyre inkább munkatársaddá és versenytársakká válik a Föld minden lakója. Ez a változás megállíthatatlan. Nem bújhatunk el előle. Inkább figyeljük azt és legyünk készen a megfelelő cselekvésre. (Andy Grove írta pár hónapja megjelent könyvében, aminek címe: “Túlélni ma csak a paranoid képes”.)

Stabil történelmi viszonyok közt a “társadalmi beilleszkedés” (szabályok elfogadása) segít a túlélésben. (Például az amerikai iskola a legutóbbi időkig ennek átadását tekintette fő feladatának, a kritikusok ennek tulajdonítják csökkenő színvonalát.) Változó éghajlat alatt azonban a mutatkozó trendekre (az időderiváltakra) érdemes figyelni, hogy megérezzük és túléljük a közelgő vihart. Ez magyarázza a marslakók sikerét: ők képesek előrelátni a jövőt. Szilárd Leó szerényen mondta:

– Nem feltétlenül kell okosabbnak lenni másoknál. Elég, ha egy nappal előttük jársz.

Ben Liebowitz mondta róla: – Szilárd Leó volt a legjobb jós azok közt, akikkel valaha találkoztam. – Amikor az Első Világháború kitört, a 16 éves Szilárd ezt mondta barátainak: – Nem félek, hogy elvisznek katonának. Németország és Oroszország hamarabb elveszítik a háborút. – Ez abszurd kijelentés volt, hiszen Ausztria-Németország, illetve Oroszország a front ellentétes oldalán állt. Mégis Szilárdnak lett igaza! A háború után az 1920-as években Berlinben egy Szövetséget kezdett szervezni, hogy – készen álljon a kormányzásra, ha egy vagy két generáció múlva összeomlik a parlamentáris rendszer. Hitler 1933-ban vette át a hatalmat. Szilárd Berlinben egy nappal azelőtt szállt fel a Bécsbe tartó vonatra, hogy a nácik megtiltották zsidóknak Németország elhagyását. Nem maradt Bécsben sem, mert 1936-ban azt mondta: A náci Németország két éven belül megszállja Ausztriát. – Ez 1938-ban megtörtént. Londonban ezt mondta Polányi Mihálynak: – Egy évvel az európai háború kitörése előtt Amerikába megyek. – 1938-ban szállt hajóra, a Második Világháború 1939-ben tört ki. 1945-ben, a háború után adott hivatalos amerikai szakvélemény szerint az oroszoknak 10 év múlva lehet atombombájuk. Szilárd erre 5 évet mondott. Az első szovjet atombomba 1949-ben robbant. Szilárd 1947-ben ezt írta Sztálinnak: – Csak idő kérdése, talán csak néhány évről van szó, és a Balkánon a béke egy jugoszláv tábornok önkényén vagy egy földközi-tengeri amerikai admirális viselkedésén fog múlni, akik szándékosan vagy ostobaságból olyan incidenst teremthetnek, ami háborút robbant ki. – Megéltük az 1990-es évek boszniai háborúját, aminek messze több áldozata volt, mint a hirosimai és nagaszaki bombának.

Közép-Európa az a táj, ahol a történelem történik. Az Első Világháború Szarajevóban, a Második Világháború Danzigban robbant ki, napjainkban ismét Szarajevó volt a háborús hírek fókuszában. Ez az intenzív történelem fejlesztette ki az itt élő marslakók fokozott érzékenységét a trendek iránt, ami nyugodtabb síkságokon nem alakulhatott ki. Gábor Dénes már 1938-ban megírta:

– A párizsi békeszerződéseket pontifikáló Wilson elnök 1919-es doktrínája a nemzetek önrendelkezési jogáról olyan magától értetődőnek tűnt, hogy az emberek nem vették észre, mennyire esztelen elv. – A gond az, hogy kis népek (albánok, baszkok, bosnyákok, csecsenek, északírek, korzikaiak, kurdok) még mindig elhiszik, de a nagyhatalmak egyre kevésbé alkalmazzák. Neumann János 1938-ban írta le: – Azt hiszem, hogy háború lesz, de addig még van egy fél év, talán egy is vagy kettő is eltelhet. – És Budapestre sietett, hogy a kitörés előtt feleségül vegye és magával vigye Dán Klárit. (A háború 1939 szeptemberében tört ki.) 1940-ben a német hadsereg átvágta Franciaországot, mint kés a sajtot, ahogy Neumann megjósolta, de Anglia sikeresen elhárította a német inváziót, pedig Neumannak ezt a jóslatát nem akarták elhinni a barátai. Neumann azt mondta a háború elején (a Hitler-Sztálin Paktum idején), hogy a szabad világ két fő ellensége megteszi majd nekünk azt a szívességet, hogy egymásnak esik. Így is lőn, ennek köszönhetően ért véget a háború. Stanislav Ulam, a Manhattan Tervben Neumann zseniális matematikus munkatársa írta a Neumann Emlékkötetbe: – Tanúsíthatom, hogy a Második Világháború politikai előzményeire és lefolyására vonatkozólag Neumann János minden jóslata bevált.

Orowán Egon fizikusból lett gépészmérnök, de utolsó éveiben Ibn-Khaldun, 14. századi tuniszi historikus írásait olvasta az arab törzsek dinamikus feltöréséről, meggazdagodásáról, majd ezt követő dekadens hanyatlásáról, amit újabb dinamikus törzsek inváziója követett. Orowán ezzel párhuzamos tendenciákat vett észre a modern európai társadalmakban, ahol a közgazdaságtan vált központi üggyé. Adam Smith, sőt Malthus óta az iparosodott Nyugat társadalmi problémái az ipar egyre fokozódó termelékenységéből fakadnak, minek folytán az ügyes kézművesek szerepét az automatizált gyárak vették át. Innen ered a krónikus munkanélküliség, amit az állam olyan “szeretetcsomagokkal” próbál orvosolni, amilyen a közmunka, a fegyverkezési verseny és más nélkülözhető feladatok elvégzésére adott állami megbízások. Orowán szerint az ökonómia helyét szocionómiának kellene elfoglalni.

Mostanig az ember a Természettel állt szembe, mostantól azonban saját természetével kell szembenéznie mondta Gábor Dénes angolul-franciául-hollandul-japánul-németül-olaszul-spanyolul megjelent (de magyar fordításban még nem kiadott) könyvében: “A jövő feltalálása”. – Civilizációnk ma három nagy veszéllyel néz szembe. Az első egy nukleáris háború okozta pusztulás. A második a túlnépesedés. A harmadik a szabadidő okozta unalom. Először fordul elő a történelem során, hogy elég egy kisebbségnek dolgoznia, amely munkájával képes a nagy többséget céltalan luxusban eltartani. Az a réteg, amelynek a munkájára valóban szükség van, nemsokára olyan szűk lesz hogy tagjai a legtehetségesebb fiatalok soraiból verbuválhatók. A történelem folyását szinte minden fölfedezés megzavarja, és egy másik fölfedezésre lesz szükség, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. A fertőtlenítőszerek lecsökkentették a gyermekhalandóságot, és most fogamzásgátlót kell szedni, hogy korlátok közt tartsuk a népességszámot. A gőzgép, a benzinmotor a fosszilis tüzelőkészletek kimerítésével fenyeget bennünket, ezért atomenergiát kell használnunk. Nem hagyhatjuk abba az innovációt, mert tigris hátán lovagolunk.

«»

Mindez olyan, mint amikor vitorlásban ülünk, és hirtelen megváltozik a szélirány. Ha ezt rögtön nem veszed észre, talán mert épp leszaladtál a kabinba, akkor a vitorlás fölborul. Ami eddig jól működött, az nem működik többé; a hajót gyorsan új irányba kell kormányoznod, mielőtt bekövetkezik a baj, de ehhez érezned kell a szél új irányát és erősségét, mielőtt reményed lehetne a vitorláshajó egyensúlyba hozatalára és az új menetirány kiválasztására. Ezek olyan pillanatok, amikor gyorsan meg kell hozni egy nehéz, de határozott döntést. Időben észrevenni a széljárás változását és még a hajó fölborulása előtt megfelelően cselekedni – ez olyan képesség, amin a hajód vagy vállalkozásod jövője múlik –, mondta Andy Grove, ez a Pesten született, Madách Gimnáziumban érettségizett tapasztalt hajós, akinek vállalata, az Intel évente tízmilliárd dolláros forgalmat bonyolít le, és ez a forgalom évente 30%-kal nő.

Talán az Európában átélt történelmi viharok fejlesztették ki Szilárd Leóban és Neumann Jánosban azt az érzéket, hogy elsőként érezték meg az atomkor, illetve a computerkor közeledtét. Mert mit csinál a többi ember, aki szélcsendben nőtt föl? Andy Grove szerint:

– Amikor a környezet változik, a régebbi viselkedésminták haszontalanná válnak, mégis szeretnénk ragaszkodni a múlthoz. Nem akarjuk észrevenni a változást. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki megijed egy váratlan látványtól és behunyja a szemét, hogy százig számoljon, azt remélvén, hogy mire újra kinyitja a szemét, elmúlik a kellemetlen látvány. A felnőttek ilyenkor azt szokták mondani, hogy “csak még adj egy kis időt”.

«»

Ha valaki jól jósol, azzal pénzt is kereshet. Soros György jövedelme 8000 dollárt is elér percenként. – Egymás ellen ható erők általában kiegyensúlyozzák egymást, de néha fölborul az egyensúly. Ekkor rendszerváltás történik vagy forradalom tör ki. Engem épp ezen utóbbi folyamatok érdekelnek. Jobban tudok dolgozni a tőzsdén, mint a politikában, mert a pénzpiacon a törvények jobban definiáltak, az adatok kvantifikáltak és nyilvánosak. Alapelvem az, hogy tökéletlenül értjük azt a világot, amelyben élünk. Mindig diszkrepancia van az emberek világról alkotott felfogása és az aktuális valóság között. De a tőzsdén is, a politikában is a történéseket befolyásolja az emberek ténykedése. Néha olyan kicsi a diszkrepancia, hogy figyelmen kívül hagyható: majd kiigazítja magát a próba-szerencse játéka. Máskor azonban olyan nagy a szakadék, hogy az eltérés maga is befolyásolja a dolgok menetét, hiszen a történelmet a szereplők tévedései, hibái, előítéletei alakítják. – Nyugodt égtájak lakói fix értékrendre hagyatkozhatnak, de a magyarok nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Ezzel magyarázza Soros saját sikereit: – A racionális gondolkodásnak megvan a maga haszna, de vannak korlátai is. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az “észszerűség” korlátain belül maradjunk, nem tudjuk lereagálni a mozgó világot, amiben élünk. Esendőségünk tudatosítása sikeresebben vezethet át az életen.

– Nincs sok időnk, hogy reagáljunk. A kommunista dogma összeroskadt, mert dogma volt. A Szovjetunió összeomlása véget vetett annak a stabil világrendnek, ami a Hidegháború időszakát jellemezte, csak ezt még nem realizálta mindenki. Tesszük tovább a dolgunkat, miközben szétfoszlanak a kollektív biztonság intézményei. A kommunizmus összeomlása forradalmi jelenség volt, és minden forradalom új lehetőségeket kínált. Sajnos, nem éltünk ezzel a lehetőséggel, és most 40 évet kell bolyonganunk a pusztában. – Andy Grove így szól ugyanerről:

– Ha szabályozott gazdasághoz szokott vállalatok hirtelen kompetitív környezetbe kerülnek, a változások sokszorozódnak. A vállalatvezetésnek egymással versengő termékek globális kakofóniájában kell kiigazodnia. Hogy megtarthassa állását, a munkásnak a munkaerőpiacon küzdenie kell a glóbusz túlsó felén lévő hasonló profilú vállalatok hasonló képesítésű alkalmazottaival is. Ha egy egész nemzetgazdaságot ér ilyen megrázkódtatás, annak hatása kataklizma-szerű lehet. Az érinti az egész politikai rendszert, a szociális normákat és az egyének életvitelét. Ilyent tapasztalunk ma az egykori Szovjetunió országaiban és – kontrolláltabb formában – Kínában.

A külvilág a marslakók sajátságai közt tartja számon azt a szokásukat, hogy meg akarják váltani a világot. Gazdagabb történelmi tapasztalatuktól indíttatva még az amerikai elnököket is ostromolják tanácsaikkal. Szilárd Leó Roosevelt elnököt biztatta az atomenergia kifejlesztésére, levelet írt Sztálinnak, Hruscsovval, Nehruval és a pápával szintén találkozott. Kármán Tódor volt Kennedy elnök tanácsadója a szuperszonikus repülés és rakétatechnika fejlesztésének területén, de találkozott Gandhival és Sztálinnal is. Wigner Jenő Johnson elnököt biztatta a polgári védelem kifejlesztésére. Neumann János Eisenhower elnök stratégiai tanácsadója volt a nukleáris és rakétás fegyverkezési versenyben. Leánya, Neumann Marina pedig Nixon elnöknek volt a gazdasági tanácsadója. Szent-Györgyi Albert azért utazott Moszkvába, hogy felhívja Sztálin figyelmét a szovjet csapatok magyarországi túlkapásaira nem sok sikerrel. Ugyanő Kennedy elnököt házába is meghívta, Johnson elnököt viszont keményen támadta a vietnámi háború miatt, sőt egy Elnöki Beszédet is megfogalmazott – amit nem mondott el senki. Carter elnök Kemény Jánost kérte föl a harrisburgi atomerőmű-baleset hátterének kivizsgálására. Teller Ede Reagan elnököt beszélte rá a csillagháborús (értsd: rakétaelhárítási) program elindítására, de ismételten tárgyalt Horn Gyula miniszterelnökkel is. Reagan elnök tüntette ki Elie Wieselt és nevezte ki az Elnöki Holocaust Bizottság vezetőjéül. Soros György arra kérte Clinton elnököt, hogy fordítson több figyelmet Közép-Európa sorsára. Arthur Koestler éjszaka hívta fel Gaitskel munkáspárti vezetőt, hogy Hruscsovnál interveniáljon a lefogott Déry Tibor életének megmentése érdekében – sikeresen. Ugyanígy intézte el Szilárd Leó Hruscsovon és Jánossy Lajoson keresztül Teller édesanyjának és nővérének kiutazását.

A marslakók prófétai hevületét nem mindig akceptálta a társadalom sem itthon, sem túl az Óperencián. Ott nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy fizikaprofesszor a szenátusban szónokoljon vagy felhívja az Elnököt. A szolid amerikai professzorok kicsit zokon is vették a magyar jövevények “politikai” izgágaságát. Mégis megesett, hogy méltányolták tanácsaikat és jóslataikat – hiszen beteljesültek. Ez magyar sikersztorivá tette az atomenergia fölszabadítását. Az “Atom a Békéért” díj összegében túlszárnyalja a Nobel-díjat, első hat kitüntetettje Niels Bohr (1957) az atom és atommag elméletéért, Hevesy György (1958) a radioaktivitás alkalmazásáért kémiai-biológiai nyomjelzésre, Szilárd Leó és Wigner Jenő (1958), továbbá Alvin Weinberg és Walter Zinn (1959) az atomreaktorért, “hogy megtisztelje a világ azt a négy embert, aki a legtöbbet tette, hogy kezdeményezze és tökéletesre csinálja a maghasadással működő reaktort. Mindenek előtt ez az eszköz tette lehetővé, hogy az atommag energiáját hasznosíthassuk, és elegendő mennyiségben állítsunk elő radioaktív izotópokat. Az atomnak ezek az ajándékai kellő bölcsességgel használva – az emberiség számára felmérhetetlen jótéteményt fognak jelenteni. “Egy amerikai, egy dán, egy olasz és három magyar van a listán.

«»

Vannak olyan marslakók Amerikában, akik távolabbi jövőnek dolgoznak. Gömöry Ralph a kutatástámogató Sloan Alapítvány elnöke. Goldmark Péter a tudományt szintén segítő Rockefeller Alapítvány elnöke. Soros György létrehívta a Középeurópai Egyetemet. Ifj. Simonyi Károly az Oxfordi Egyetemen alapított egy tanszéket “a tudománynak nagyközönség körében való megértetésére”.

Gábor Dénes – a jövőt feltalálandó – írta:

– A műszaki fejlődés olyan gyorssá vált, hogy már nem tudja követni az ember biológiai adaptációja. Mózes megmutatta népének az Ígéret Földjét, de utána még negyven évig kellett vándorolniok a pusztában, amíg fel nem nőtt a Kánaánra méltó új generáció. Negyven esztendő ma is elfogadható becslés, ennyi idő alatt egy új generáció nőhet föl, amelyik már hozzászokik a szabadidő korszakához. (Talán pusztai bolyongás helyett egy kellemesebb alternatívát lehetne keresni.) A technika mai állása le is rövidítheti ezt az időt: a tanárokat kell újraképezni, és e tanároknak fel kell nevelnie a modern munkaerő friss nemzedékét. Nem is a munkások átnevelése időigényes, hanem a politikusoké.

Marx György
Eötvös Egyetem Atomfizikai Tanszéke