Rovatunkban Olvasóink elé tárjuk azokat a kérdéseket, amelyek az agrárium életéből, mindennapjaiból fakadnak. Elsősorban a mezőgazdaság előtt álló feladatokkal, jövőképpel foglalkozunk, de visszatekintünk az eredményekre is. A 2014-es év várható szakmai sarokpontjairól beszélt Dr. Gyuricza Csaba, a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar dékánja.
Akár a növénytermesztést, akár az állattenyésztést tekintjük, 2014-ben azok a folyamatok mennek tovább, amelyek az elmúlt években is elkezdődtek. Nyilvánvalóan drasztikus változásokra nem lehet számítani egyik ágazatban sem, de az alkalmazkodási stratégiákat tovább kell folytatni – elsősorban a klímaváltozás kihívásaira gondolok. A folyamatos fejlődést szükséges követni mind a talajművelésben, fajtaválasztásban, tápanyag utánpótlásban vagy akár a növényvédelemben is. Egyik ágazat sem lehet kivétel a siker érdekében. Rengeteg olyan kutatási eredmény, elméleti tudás áll rendelkezésre, amelyekkel a gyakorlat még nem minden területen tart lépést. Gondolok itt például a növénytermesztésben azokra a termelési technológiákra, amelyek a változó időjárási feltételekhez való alkalmazkodást segítik elő. Még mindig nem vesszük eléggé komolyan az intő jeleket, amelyeket a szélsőséges éghajlati jelenségek okoznak. A folyamatos alkalmazkodás nagyon fontos, ehhez pedig elengedhetetlen az elméleti és gyakorlati szakemberek közötti állandó együttműködés.
A helyi termék-előállítás a másik terület, amiben további pozitív változást remélek – szerencsére a 2013-as esztendő lendületet adott ennek az iránynak. A magyar élelmiszeripar nehéz helyzetben van, nagyon kevés a hazai tulajdonú vállalkozás; hiányzik a feldolgozás, ugyanakkor a logisztika, szállítási költségek rengeteg nehézséggel járnak. Azonban az alapanyag előállításban nagyon jók vagyunk. A döntéshozói oldalról megnyilvánuló erőteljes támogatás következtében érződik az igény a termékek feldolgozására és helyi értékesítésére, kiemelve az állattenyésztési alapanyagokat. Én ezen a területen várok még erőlelépést, mert óriási potenciál van a ma-
gyar mezőgazdaságban.
A harmadik terület – amit ezzel a szakterülettel foglalkozó kutatóként is remélek – az a megújuló energiaforrások, ezen belül is a biomassza okszerű energetikai hasznosításában rejlő lehetőségek kihasználása. Azt hiszem, hogy most már elkerülhetetlen, hogy lokális, intézményi és települési szinten legyen előrelépés. Azokat a fő- és melléktermékeket, amelyeket az élelmiszer termelés és a környezetünk veszélyeztetése nélkül energetikai alapanyagként teljes termékpályában tudunk előállítani, helyi energiaellátó rendszerekbe tudjuk illeszteni. Bőven van lehetőség ezen a területen, bőségesen áll rendelkezésre szabad kapacitás is. Az önrendelkezésünknek pedig a helyi szintű energia-kiszolgáltatottság mérséklésében óriási szerepe van.
A magyar mezőgazdaság fejlődésében a szakmapolitikai irányzatok ugyancsak kiemelt szerepet kapnak. Amennyiben az agrárium szereplői a döntéshozói oldalról stabil, hosszú távú és kiszámítható elképzelést látnak, az kölcsönösen segíti az agrárgazdaság, a vidéki térségek fejlődését, meg-
erősödését. A jelenlegi szakpolitikában határozottan vannak jelen azok a stratégiai irányok, amelyek a magyar agrárium fejlődését előremozdítják. Szerencsére az elmúlt időszakban számos olyan ágazati stratégia is elkészült, amelyek világos és előremutató célkitűzéseket határoznak meg. Ezekhez feladatok, források rendelhetők, mint például a sertésstratégia, a háztáji gazdálkodás rendszere, a zöldség-gyümölcs kertészeti ágazati stratégia. Ilyen programokkal pedig lehetőség nyílik a megfelelő keretek között szabályozott ágazati fejlődésre. A biomassza hasznosítással kapcsolatos egyértelmű kormányzati, ágazati, szakpolitikai iránymutatás és stratégia kidolgozás azonban egyelőre hiányzik, ezen a területen várok változást az új évben.
A megfelelő képzési rendszer szerepét is szükséges megemlíteni. Állandó dilemma, hogy hogyan lehet a felsőoktatásban az elmélet és a gyakorlat arányát javítani. Az egyetemeknek egyrészt biztos elméleti tudást szükséges adniuk, másrészt megfelelő gyakorlati ismereteket is kell nyújtaniuk. Napjainkban egy agrárvégzettségű diplomával nagyon sokrétű az elhelyezkedési lehetőség. A sikeres munkába állás egyik záloga az intézmények és a munkaerőpiac szereplői közti folyamatos kommunikáció. Azt gondolom, hogy a karunkon működő tanácsadó testület – amelyben az agrárium legfontosabb szereplői kapnak helyet – reálisan méri fel a munkáltatói elvárásokat annak érdekében, hogy a munkaerőpiaci igények és a képzés a lehető legközelebb legyenek egymáshoz mind elméleti mind gyakorlati síkon.
Németh Edina Zsuzsa
