Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) honlapján 2017.05.17.-én jelent meg Kemény Gábor – Lámfalusi Ibolya – Molnár András szerkesztők: „Az öntözhetőség természeti-gazdasági korlátainak hatása az öntözhető területekre” című tanulmányának vitaanyaga. E munka azért különösen jelentős, mert ez az első olyan tudományos igénnyel készített, üzemi adatokra támaszkodó, az öntözés teljes körét érintő feldolgozás, mely összefoglalja az eddigi eredményeket. Részletesen vizsgálja az öntözést befolyásoló, a legújabb klímaváltozási, környezetvédelmi és fenntarthatósági kívánalmaknak is megfelelő műszaki, technológiai, ökológiai tényezőket és ezek hatását, különös súlyt fektet a gazdasági (beruházási, üzemeltetési, jövedelmezési, támogatási, stb.) kérdések alakulására, majd összegzi a téma hazai várható helyzetét. E dolgozat azért is fontos, mert a Kormány az 1110/2017. (III. 7.) Korm. határozattal fogadta el a „Nemzeti Vízstratégia (Kvassay Jenő Terv) 2017”-ben foglalt célkitűzéseket, valamint ezek végrehajtását biztosító intézkedési tervet, melyben meghatározzák a 2030-ig terjedő keretstratégiát, és a 2020-ig szóló középtávú teendőket, rögzítik a legfontosabb feladatokat és az ezekért felelős minisztereket. Figyelmet érdemel továbbá a Képviselői Információs Szolgálat által 2016. április 7.-én kiadott, az infojegyzet 2016/8. számában szereplő „Vízgazdálkodás és öntözés” című tájékoztató, mely a Világot, az EU-t és hazánkat érintő nagyon fontos adatokat ismertet, pl. az Európai Környezetvédelmi Ügynökség megállapítását, hogy az európai vízkivitel átlagosan 24 százalékáért a mezőgazdaság felelős (EEA Report, 2009). A FAO adatai szerint azonban az öntözés vízigénye elérheti az összes vízfelhasználás felét, vagy háromnegyedét is, az AKI a tanulmányának 9. oldalán 70%-ot közöl. Mivel a „víz-kérdés” minden gazdálkodót érint, célszerű mielőbb megismerni a fenti anyagokat, (melyek az internetről letölthetők).

Az öntözés jelentősége

A klímaváltozás tény, ezt mindannyian érezzük. A mezőgazdaság a klímaváltozás hatásainak egyik leginkább kitett, legérzékenyebb ágazat. A megnövekedett hőmérséklet hatására ugyanis az egyes területeken tapasztalható csapadék formája, gyakorisága és mennyisége is megváltozik. Magyarországon emiatt összességében (egyelőre talán) nem sokkal kevesebb, de ritkábban előforduló intenzívebb esők várhatók, és főleg a téli időszakban. Ezért a csapadék egy részét a talaj nem tudja befogadni, a területről a többlet elfolyik, vagy nő az időszakosan belvizes terület, mindez a mezőgazdaságban jelentős kárt okoz. A hevesebb csapadék a közép-európai folyók vízgyűjtő területein erős talajerózióhoz, vagy akár a domborzat átalakulásához is vezethetnek, és a folyók áradása is erőteljesebb lesz. Tehát időnként a túl sok víz okoz kárt, ugyanakkor a szárazság veszélye is nő. A VÍZÜGY egyik közlése szerint több év átlagában az aszálykár kb. 2,6 szor nagyobb, mint a belvízkár. Az aszálykár pl. 2007-ben 150, 2012-ben pedig mintegy 400 Mrd Ft volt. Az ország mezőgazdasági területének több mint 20%-a közepesen vagy erősen veszélyeztetett belvízzel, és a belvizes területek előfordulása egyre nő, pl. 2010-ben, 355 ezer ha, 2011-ben 380 ezer ha lett. (E károkat mélyebb fekvésű, gyengébb minőségű területeken vízgyűjtők kialakításával lehetne mérsékelni.) Magyarországon a termelt növényfajták megfelelő kiválasztásával és egyéb adaptációs lépések megtételével (pl. öntözőrendszerek kiépítésével) a klímaváltozás kedvezően is hathat a mezőgazdasági termelésre. Mivel a Föld lakóinak száma gyors ütemben emelkedik, ezért egyre több élelem és egyéb termék előállítása szükséges, így a vízigény is nő, mely a „víz-probléma” globális kezelése nélkül elképzelhetetlen. (Részletesebben lásd: „A klímaváltozás várható gazdasági hatásai Magyarországon 2020-2040.” Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet /GVI/, 2015. 08.-i, és Kolossváry Gábor: „Mezőgazdasági vízgazdálkodás, az öntözés szerepe” című, Országos Vízügyi Főigazgatóság /OVF/, 2016.11.25.-i kiadványokat. Sajnálatos, hogy a „Nemzeti Vízstratégia /Kvassay Jenő Terv/ 2017”-ben az öntözés problémái nem külön fejezetbe összegyűjtve szerepelnek, hanem széttagoltan kerülnek „megemlítésre”, és a vonatkozó kormányhatározat sem intézkedik külön nevesítve az öntözésről, így az öntözés jelentősége ezekben nem „érzékelhető” megfelelően.)

Az öntözés helyzete

A mezőgazdaságban az öntözéses termelés az eltérő klimatikus és termőhelyi adottságok miatt az ókor óta ismert. (A régi aszályok kiemelkedően tragikus következményei /Réthy Antal nyomán/: 1022-ben olyan nagy volt a szárazság, hogy semmi gabona nem termett. 1473-ban „A Duna annyira elapadt, hogy még Magyarországon is átgázolható volt”. 1790-ben Erdélyben az éhhalállal küzdő nép sás- és gyékénygyökerekkel sütött lepényen élt.) A világon mintegy 324,3 millió hektár, a művelt területek 20,8 százaléka öntözhető (FAO, 2012). A ténylegesen öntözött területek aránya Japánban 54%, Izraelben 36%, Dániában 17%, az OECD átlag 1010-ben 4% volt. Az Eurostat 2010-es adatai szerint az EU-28-nál 14,6 millió hektár, a hasznosított mezőgazdasági földterületek 8,4%-a (8,7%-a?), (az USA-ban 13% feletti) volt öntözhető, és 9,9 millió hektáron öntöztek legalább egy alkalommal (5,8%). Az öntözött terület részaránya a mediterrán térségben a legmagasabb (lásd az 1. táblázatot, melyben hazánk adatai kissé nagyobbak, mint a 2010 évi tényleges, inkább a „jobb” évek átlagának megfelelőek). A mediterrán területeken főleg a csepegtető, víztakarékos öntözési módszer a jellemző. Nyugat és Közép-Európában többféle technológiai megoldást, és a fél-intenzív valamint az intenzív kultúrákban a nyári időszakban nagyrészt kiegészítő, vízpótló öntözést alkalmaztak. A mezőgazdaság számára rendelkezésre álló vízkészlet kihasználása Európában mintegy 80%, Magyarországon csak 30%.

Hazánk kedvezőtlen felszíni vízkészlet-gazdálkodási adottságokkal rendelkezik, így az állami szerepvállalás mindig is szükséges volt. 1937-ben jött létre az Országos Öntözésügyi Hivatal, melynek segítségével az öntözött területek aránya jelentősen fejlődött, pl. 1955-ben az öntözésre berendezett terület 126,8 ha, a megöntözött 91,5 ha, 1970-ben a berendezett már 523,1 ha, a megöntözött 113,3 ha volt. Az OVF adatai szerint 1990-ben mintegy 345,2 ezer ha vízjogilag engedélyezett területen 216,9 ezer ha-t öntöztek 534028 ezer m3, 2462 m3/ha vízzel. Nálunk az öntözéses gazdálkodás a rendszerváltás óta kedvezőtlen helyzetben van, napjainkban nem érjük el az 1955. évi szintet. Ha az 1990-2016 közötti időszakot két időtávra bontjuk (1990-2003, és 2004-2016 évek) ezek átlagát összehasonlítva a vízjogilag engedélyezett terület 68,2%-ra, az öntözött terület 69,6%-ra, a kiöntözött víz mennyisége 64,6%-ra és a felhasznált fajlagos vízmennyiség 92,8%-ra mérséklődött. A mezőgazdaságban felhasznált vízmennyiség 2013-ban (2004 és 2016 közötti években a legnagyobb,) mintegy fele, míg a legkisebb felhasználás 2010-ben tizede volt, mint 1990-ben. Lásd az 1. ábrát.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2014. évi felmérése szerint napjainkban az öntözendő terület és a vízmennyiség iránti igény (lásd a 2. táblázatot) mintegy 3-4 szerese az elmúlt 10-15 évben alkalmazott ténylegesnek. Ennek ellenére hazánkban a mezőgazdasági területet jóval az uniós átlag alatti szinten öntöztük (mert az öntözési igények többnyire nem esnek egybe a jelenlegi vízkészletekkel). Így a mezőgazdasági területből az öntözött terület aránya csak 1-2% között van. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2014-ben 99335, 2015-ben 80529, 2016-ban 90343 ha-t (az OVF adata: 2014-ben 130371, 2015-ben 124315, 2016-ban 103171 ha-t) öntöztek, ez a lehetségesnek mintegy fele, és az öntözés minden fontosabb adata (a nagyon sok befolyásoló tényező miatt) évente jelentősen változott. (Az AKI által közölt területi és vízmennyiségi adatok esetenként hiányosak, mert nem minden öntözést végző gazdaság küldte be a kért adatokat.) 2004 és 2016 között az időtávot két részre bontva, a 2010-2016./2004-2010. évek átlagaival végzett számítás alapján az AKI számai szerint a vízjogilag engedélyezett terület 86,2%-ra mérséklődött, az öntözött terület 7,6%-al nőtt ugyan, de a kijuttatott összes víz 88,7%-ra, a fajlagos vízmennyiség pedig 82,5%-ra mérséklődött. Az OVF szerint viszont (ugyancsak a 2010-2016./2004-2010. évek átlagaival végzett számítás alapján) a vízjogilag engedélyezett terület 93,3%-ra esett, az öntözött terület 22,7%-al, a kijuttatott összes víz 46,7%-al, és a fajlagos vízmennyiség 19,6%-al lett több. A mezőgazdasági területből az öntözött terület aránya 2004-2010 átlaga alapján az AKI szerint 1,22%, az OVF szerint viszont 1,39%, a 2010-2016 átlaga pedig az AKI szerint 1,41%, (a növekedés 15,7%) az OVF szerint 1,84% (a növekedés 32,0%) volt. (3. táblázat). A KSH a 2010-2016./2004-2010. évek adatai alapján az öntözött terület 5,2%-al, a kiöntözött víz mennyisége 16,6%-al, a fajlagos vízkijuttatás pedig 11,7%-al nőtt (3. és 4. táblázatok). Kérdés lehet természetesen, hogy a három intézmény közlései miért eltérőek, de a különböző adatok ellenére tény, hogy hazánkban az egyre kedvezőtlenebb időjárás ellenére az öntözésnél napjainkban 1990-hez viszonyítva lényeges visszaesés, 2004-2010 átlagához pedig csak mérsékelt előrelépés történt.

Az öntözővíz közel 90 százaléka felszíni vizekből származott, a kiadagolási technológiák terén az esőztető módok domináltak (5. táblázat). Az AKI 2011-2014. évek számai alapján kidolgozott becslése szerint az összes öntözött növény közül a legjelentősebb öntözött területek: (lásd a 6. táblázatot) a hibridkukorica (22,01%), a búza (16,36), az árukukorica (15,18%), és a csemegekukorica (13,33%). (A hivatkozásokból látható, hogy nálunk a mezőgazdasági vízfelhasználásról, illetve az öntözésről több intézmény gyűjt, illetve ad közre adatokat. Pl. a KSH, lásd a Stadat 6.4.1.2. táblázatát, az AKI, lásd az öntözési statisztikai jelentéseket, az OVF, lásd az OSAP adatgyűjtést és a vonatkozó kiadványokat. Ezek az adatok azonban esetenként nem azonos tartalommal, és kissé eltérő eredményekkel jelennek meg, így e témában az eligazodás nem könnyű.)

Az öntözés lehetséges fejlesztése

Egy országos felmérés során (AgroStratégia, 2015) megkérdezett gazdálkodók 31 százaléka tervezett öntözés-fejlesztési beruházást. Az ezt befolyásoló (akadályozó) tényezők között a következő főbb okok szerepeltek: a termőhelyi adottságok (kedvezőtlen talajviszonyok), a nem ösztönző piaci igények, a kis üzemi méretek, a nem kedvező földtulajdon-használati viszonyok, a birtokstruktúra tagoltsága, a fejlesztés jelentős költségei, és a várható csekély haszon. Más adatok szerint a fejlesztés elmaradásának okai: a drága üzemeltetés (36%), a pénz hiánya (32%), és egyéb, pl. a vízjogi engedély, vagy a vízkivételi hely hiánya, stb. (32%) voltak. A tervezett öntözési beruházások: öntözőgép vásárlása (43%), új telepek építése (25%), szivattyútelepek építése-felújítása (13%), meglévő telepek felújítása (8%), és egyéb beruházások (11%).

Az AKI által végzett számítás szerint az öntözésbe vonható területek nagysága (tehát a 2011-2014. évek alapján reálisan öntözöttnek tekintett 68460 ha-on kívül, a nem öntözött 2627626 ha-ból) 896549 ha lehetne, mely az öntözhető növények területének 33,25%-a, illetve a mezőgazdasági területünk 16,8%-a, és a fejlesztési lehetőség mértéke növényenként nagyon jelentősen eltérő (6. táblázat). Ilyen országos fejlesztés nálunk természetesen (egyelőre) elképzelhetetlen, tehát csak a fejlesztés minimális lehetőségéről célszerű gondolkozni. (Ennek oka – a mezőgazdaság „szegénysége” mellett – főleg az, hogy a mezőgazdasági terület több mint 58%-át művelő mintegy 400 ezer egyéni gazdálkodót aligha tehetne öntözési együttműködésekre „rábeszélni”, és ezeket a társulásokat eredményesen működtetni. Tehát az öntözés jelenlegi helyzete is lényegében a rendszerváltás utáni agrárpolitika „eredménye”.) A fejlesztési döntésnél nagyon sok tényezőt kell vizsgálni. A legfontosabb talán a vidék éghajlata, és ennek változása, mert víz nélkül nem lehet termelni. Ezt követheti a megfelelő növény (növények, fajták) kiválasztása, a talaj víztartó képességének növelése (szervesanyag-pótlás), a változó műtrágya- és növényvédőszer igény meghatározása, a víz-takarékosabb agrotechnikai megoldások alkalmazása, ezekhez a beruházási- és az üzemeltetési költség, a termelés jövedelme és a megtérülés számítása, (lásd növényenként a bemutatott AKI tanulmány 7. táblázatát), illetve az ezeket alakító tényezők, pl. a talaj és a domborzat, a birtokméret, a vízdíj, a beruházási támogatás, és végül a terményárak (stb.) alakulásának elemzése. Mindezek gazdaságonként és táblánként jelentősen változnak, ezért az AKI tanulmányában közölt számítások megismerése és elvégzése feltétlenül szükséges. (Az alapadatok jelentős része természetesen csak becsléssel állapítható meg, de az eredményekre példát adnak az itt mellékelt 7. táblázat, és az AKI kiadvány 5.-6. fejezetei, valamint az ott szereplő táblázatok számai. Az öntözés gazdaságossági kérdéseinek elemzéséhez lásd még: Sinka A. – Takácsné Gy. K.: „Öntöző-beruházásgazdasági hatásainak vizsgálata egy mezőgazdasági vállalatnál” című, az internetről letölthető tanulmányt. Érdemes még megjegyezni, hogy az öntözés minden részkérdésével kapcsolatban az interneten nagyon sok értékes anyag található, melyek közül az AKI kiadvány irodalomjegyzéke alapján is lehet választani. Az öntözés tervezése előtt célszerű az alapos tájékozódás, ezt segítheti a NAK honlapja, valamint a NAK szakemberével a személyes konzultáció is.)

Fontos figyelni azonban arra, hogy napjainkban hazánkban még nincsen vízhiány, de a közeljövőben már lehet, és vízpótlásra már most is sok esetben szükség lenne. Hazánkba külföldről 112 km3 víz érkezik és tőlünk 117 km3 távozik! Az AKI számításai szerint víz-pótlásra öntöző-rendszert építeni csak kivételes növényeknél lenne gazdaságos, mert a vízhiánnyal a vízdíj is nőhet, és a beruházási (valamint egyéb) támogatások arányának számottevő emelkedésével sem lehet tervezni. Ezért nem az a legfontosabb, hogy mielőbb új öntözőrendszerek épüljenek, hanem az, hogy a meglévők minél nagyobb arányban és minél hatékonyabban működjenek, (pl. az alkalmazó- és az ellátó személyek „tudásszintjének” növelésével, a berendezések korszerűsítésével, a vízjogi engedélyek megszerzésének könnyítésével, az öntözés-szervezés állami szerepvállalásának javításával, stb.). Ezt a támogatásoknál is egyre nagyobb súllyal kellene figyelembe venni, így csökkenteni lehetne a pazarló öntözési technológiák alkalmazását. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az új vízkivételi helyek és öntöző telepek létesítése nem fontos, hanem csak azt, hogy mindenek-előtt a meglévőket kellene jobban kihasználni, illetve hatékonyabban üzemeltetni. A hazai öntözési beruházások gazdaságossági vizsgálata (a jelenlegi támogatások, vízdíj, terményárak, stb. mellett) azt is mutatja, hogy öntözési beruházást leginkább csak kedvező termőhelyi adottságú területeken érdemes végezni, mert csak itt, és csak jelentős szervezettség esetén várható a beruházás megtérülése. A számítások szerint a beruházási támogatás megvonása jelentősebben csökkentené az öntözési beruházásokat, mint az öntözővíz árának emelése, míg a termékek értékesítési árának növekedése (természetesen) segítené a beruházásokat. (Különleges esetnek számíthat, de hazánk számára is elgondolkoztató példa lehet az agrárszektor.hu 2017.06.05.-i híre, mely szerint Jordániában sivatagi körülmények között, homok talajon, alig több mint évi 100 mm csapadék mellett, mintegy 2000 ha-os farmon /farmokon?/, fejlett mezőgazdasági kultúrát kialakítva, 400 m mélyről felhozott vízzel eredményesen termelnek. De ez csak egy példa, sok más ország /országrész/ szinte teljes mezőgazdasági termelése az öntözéstől függ, a kérdés csak az, hogy az adott körülmények között az öntözéssel lehet-e versenyképesen termelni.)

Az időjárás-változás hatása az öntözésre

Az időjárás változásának megítéléséhez hosszabb időszakot célszerű áttekinteni. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) többféle adattal rendelkezik, de az 1901-2016 évekre országos átlag csak egyes mutatókra áll rendelkezésre, ezért a budapesti mérőállomás 1901-2010. évi adatait elemeztük. Ezek természetesen eltérnek az országos átlagtól (pl. a hőmérséklet), de nem lényegesen (8/a. táblázat, és 2/a-2/c. ábrák). A közölt 110 év adatait két egyenlő részre osztva, és ezek az átlagait hasonlítva látható, hogy az éghajlat-változás (a bemutatott adatoknál) nem volt döntő. Ez ezért is feltűnő, mert az első 55 év (1901-1955. évek) alatt közel sem volt olyan lényeges „emberi környezet-rombolás”, mint a második 55 évben (1956-2010-ben), így a károsgáz-kibocsátás növekedés és a felmelegedés okaiként emlegetett „emberi tevékenység” is megkérdőjelezhető, ezért a védekezés módján is változtatni kellene, (ha egyáltalán lehet hatékonyan védekezni). A változásra jellemző, hogy pl. az évi középhőmérséklet csak 0,5 C fokkal (5,0%-al) nőtt, míg az évi maximum-hőmérséklet, a hőségnapok és a forrónapok száma csökkent, de a téli napok száma is mérséklődött, ami viszont ugyancsak a hőmérséklet növekedésére utalhat. Nem nőtt, hanem kissé csökkent a maximális napi csapadék mm (96,4%-ra), és a zivataros napok száma (93,2%-ra). A „vártnál” mérsékeltebben csökkent a csapadékos napok száma (89,5%.ra) és a havazásból származott évi csapadék mennyisége (83,7%-ra). A legfontosabb, hogy a csapadék évi összege 73 mm-el, 88,3%-ra esett. Tehát a statisztikai adatok az időjárás „szeszélyesebbé válását” sem igazolják. (Talán csak az érzékeink csalnak meg bennünket?) E megállapítások mellett azt azonban meg kell jegyezni, hogy az OMSZ honlapján az egyik 1901-2016 közötti adatokat bemutató grafikonon az országos évi középhőmérséklet 1901 és 1935 között mérsékelt növekedése, majd ezt követően 1990-ig stagnálása, és innét napjainkig intenzívebb emelkedése látható. Az ábrán a lineáris átlag 1901 évi értéke 9,5, a 2016. évié 10,5 C fok, tehát 116 év alatt 1 C fok emelkedés következett be (2/a. ábra). Kérdés lehet természetesen, hogy ez hogyan folytatódik, tovább nő, vagy előbb-utóbb stagnál, esetleg csökken? A két 55 év közötti viszonylag csekély változás természetesen nem teszi szükségtelenné az öntözést, mert a 2/a-2/c. ábrákon látható, hogy minden éghajlati elem évente jelentősen változik, és ezeknél semmilyen szabályosság nem jelentkezik, így előre nem lehet tudni, hogy a tárgyévben milyen mennyiségű és eloszlású csapadék várható, tehát a termés megmentése illetve növelése érdekében mely területen és mikor lesz (lenne) szükség öntözésre.

Az időjárás az elmúlt évtizedekben is jelentősen megváltozott. Ha a KSH által közölt 1985-2016 közötti országos adatokat két időtávra bontjuk, és ezek átlagát hasonlítjuk össze, úgy egyértelmű, hogy az átlagos hőmérséklet 0,9 C fokkal (8,0%-al), a napfényes órák száma évi 95 órával (4,7%-al), tehát jelentősebben nőtt, míg a csapadékos napok száma szinte változatlan (99,9%-ra! esett), a lehullott csapadék viszont 40 mm-el (6,9%-al) lett több, de ez utóbbiak ellenére az aszállyal érintett területek aránya számottevően 9,9 ezer km2-el (38,0%-al) emelkedett. Ehhez hasonló, de a rövidebb idő miatt mérsékeltebb tendencia tapasztalgató 2004. és 2016. évek között is, de a hőségnapok (30 C fok feletti) napok száma 7,6 nappal (30,8%-al) lett több, és a csapadék-növekedés itt már elmaradt, (94,8%-ra csökkent!), míg az aszályos területek aránya igen nagy mértékben (2,1 szeresére!) nőtt (8/b. táblázat). Az elmúlt 27 évben (1990 és 2016 között) nálunk 8 (30%) aszálymentes (1991, 1997, 1999, 2005, 2006, 2010, 2014, 2016,) és ugyancsak 8 (30%) enyhén-, mérsékelten- és közepesen aszályos, valamint 9 (33% ) erősen aszályos (1990, 1993, 1994, 2000, 2002, 2007, 2012, 2013, 2015), és 2 (7%) rendkívül erősen aszályos (1992 és 2003) év volt. (Lásd Kolossváry Gábor /OVF főoszt.vez./: „Öntözésfejlesztés lehetőség és szükségesség” című előadásának /MTA 2015.11.30./ 16. oldalán lévő ábrát.) Tehát hazánkban az elmúlt 27 évben az aszályos évek domináltak (70%-al!), és a csapadék mérséklődésével az aszályok lehetősége megnő, különösen az Alföldön, ezért számottevőbb öntözésre már korábban is szükség lett volna, a jövőben viszont az öntözések fejlesztése elengedhetetlen.

Fontos továbbá a szélső értékek alakulása is, melyek (1901-2016 között) hazánkban: hőmérséklet maximuma 2007-ben 41,9, minimuma 1940-ben -35 C fok, a csapadék maximuma 2010.ben 996, minimuma 2011-ben 420 mm/év (lásd a KSH Stadat 5.10.3. táblázatát). Tehát a minimum hőmérséklet kivételével a többi az elmúlt másfél évtizedben következett be, így egyértelmű, hogy az éghajlat egyre szélsőségesebb lesz, melyre a mezőgazdaságnak mielőbb fel kellene készülnie, de az (1901-2010 évek két 55 éves átlagai alapján) a szélsőségek „drasztikus” növekedése lehetséges ugyan, de nem valószínű. Tehát az öntözés szükségességét nem (csak) a statisztikák (kissé) „kedvezőtlen” számai, hanem (főleg) az adott területen termesztett növények víz-igényeinek megfelelő időben és mennyiségben történő kielégítése indokolja, a termelés biztonsága, és hozamának „eredményes” növelése érdekében. Figyelmet érdemel azonban a portfolio.hu 2017. június 20.–i „Kiadták a figyelmeztetést: gyilkos hőhullámok jönnek a világban” címmel megjelent, az MTI-re hivatkozott közleménye, mely szerint a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kutatói figyelmeztetnek, hogy nem csupán az év hátralevő részében, hanem a rákövetkező években is növekedni fog a “gyilkos” hőhullámok gyakorisága. A kutatók szerint Európa, a Közel-Kelet, Észak-Afrika és az Egyesült Államok bizonyos részein már májusban és júniusban is melegrekordok születtek. A hivatalos amerikai és európai adatok alapján a január és május között mért globális átlaghőmérséklet a második legmelegebb volt az időjárási adatok feljegyzésének megkezdése óta. A jelenlegi rekordot tavaly mérték, és egyre nő a világ azon részeinek a száma, ahol egy évben húsz vagy annál több napon át küszöbérték feletti hőmérsékletet mértek, és ez a tendencia az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus visszaszorításával sem fog változni. A világrekord jelenleg 56,7 Celsius-fok, ezt 1913-ban mérték a kaliforniai Death Valleyben (Halál-völgy).

Az időjárás alakulása jelentősen befolyásolta az öntözési igényt. Változás következett be pl. 2015. és 2016. évek között. 2015 ugyanis az 555 mm/év csapadék ellenére a közelmúlt legaszályosabb éve lett (1990, 2000, és 2003 még ennél is kissé szárazabb volt), míg 2016-ban a 699 mm/év csapadék mellett egyáltalán nem volt szárazság. Ezért 2015-ben az átlagosnál nagyobb, 81520 ha területen, az átlagosnál több 1481 m3/ha vízzel öntöztek, míg 2016-ban csak 68722 ha területen 1066 m3/ha vizet juttattak ki. Az öntözött terület, és a fajlagos vízfelhasználás az egyes növényeknél nagyon eltérő volt, de előfordult, hogy a 2016. évi kedvezőbb időjárás ellenére egyes növényeknél nőtt is a kijuttatott víz mennyisége (9. táblázat). Természetesen az öntözés megítéléséhez nem csak az a fontos, hogy az éves csapadék sok, vagy kevés, hanem az is döntő, hogy a csapadék az év mely időszakában és milyen eloszlásban, tehát növények szempontjából mennyire kedvező időben „érkezik”, és az is döntő, hogy a hőségnapok száma és időtartama hogyan alakul. Erre természetesen nincsen adat, de a terméseredmények alapján úgy tűnik, hogy a 2016. év így is elfogadható volt.

A 10. táblázatban a 2015-2016. évek mellett a 2010. és a 2013. évek számait is feltüntettük, mert a bemutatott 2004-2016. évek között 2010-ben végeztek a legkevesebb területen (36652 ha) öntözést, míg 2013-ban a legtöbbet (104370 ha-on). 2010-ben ugyanis nem volt aszály, a 2013. évi aszály viszont majdnem olyan súlyos volt, mint a 2015. évi. Ez a különbség a többi öntözési adatnál is megmutatkozott. Az öntözött terület és a vízfelhasználás 2015. és 2016. évek közötti változása a területi egységeknél is szemléletes (lásd a korábbi évek átlagos adatait a 4. táblázatban). A 10. táblázatban figyelemre méltó még az is, hogy az öntözött terület és a kiöntözött víz döntő többsége (80-85%) a két alföldi területi egységnél volt, és az arányok az időjárás változásától, és az adat évétől függetlenül hasonlóak.

Összegzés

A statisztikai adatok alapján tény, hogy mezőgazdaságunk az öntözés terén lemaradt az EU- átlaghoz, és a korábbi hazai színvonalunkhoz viszonyítva is. Ennek fontosabb okai a hazai gazdaságok elaprózottsága, a gazdaságok közötti együttműködés hiánya, a támogatási rendszer problémái, a versenyképességünk hiányosságai, különösen az, hogy a mezőgazdaság támogatása nem függ a gazdaságok eredményességétől, tehát a gazdák jelentős része a támogatást szociális segélyként kezeli. Ezeken sajnos sem az öntözés helyzete, sem a mezőgazdaság általános állapota nem segít, mert a mezőgazdaság az ország GDP előállításában csekély (3-4%) arányt képvisel, így a „döntést-hozóknak” a „foglalkoztatás” fontosabb, mint a versenyképesség. Pedig ha a világ népessége úgy nő, és a klíma úgy, vagy még kedvezőtlenebbre változik, mint az előző 50 évben, akkor a Föld minden országában a (lehetőségek határáig) többet kell termelni ahhoz, hogy a mezőgazdaság a megnövekedett igényeket (legalább minimális szintig) ki tuja elégíteni, mely viszont az öntözött területek, és az öntözés hatékonyságának növelése, valamint a versenyképesség javítása nélkül nem lehetséges. Ez hazánkra is érvényes, függetlenül attól, hogy a hazai igényeket napjainkban mennyire tudjuk kielégíteni. Érdemes volna az EU-nak is és hazánknak is a várható problémák megoldására időben felkészülni, melyet leginkább a támogatási rendszer és az agrár-politika módosításával lenne célszerű elkezdeni.

A cikkben szereplő táblázatok ide kattintva letölthető.

Dr. Gockler Lajos