A rovat célja, hogy a gazdálkodók számára átfogó képet nyújtson a mezőgazdasági ingatlanjoggal, az alapanyag-termeléssel és áruforgalommal összefüggő fontosabb jogszabályi változásokról, valamint betekintést engedjen a hazai bírósági gyakorlatba néhány közérdeklődésre is számot tartó jogeset kapcsán. Írásainkkal kapcsolatos kérdéseiket a Szerkesztőség e-mail címére küldhetik: agrarelet@gmail.com

HOGYAN LEGYÜNK FÖLDMŰVESEK?
Az új földforgalmi törvény hatályba lépésével a mezőgazdasági tevékenységet folytatók egy része a földművesek kiváltságos csoportjában találja magát. Mindez annak a többelemű jogi akadálypályának a része, mely a pusztán befektetési célú, spekulatív földvásárlások jövőbeni kiküszöbölésére született. Mivel 2014 májusától hazánk már nem alkalmazhat megkülönböztető szabályokat az Európai Unió más tagállamainak állampolgáraival szemben, ezért olyan szabályrendszert kellett kialakítani, amely nem állampolgárság szerint „diszkriminál”. Azt azonban az uniós jog sem tiltja, hogy olyan szakmailag indokolt korlátozások bevezetésére kerüljön sor, amelyeknek egy nem magyar állampolgárságú személy nehezebben tud megfelelni, mint egy hazai gazdálkodó. A régi-új jelszó tehát: „a föld legyen azé, aki megműveli”.

Földművesnek lenni sok kiváltsággal jár, ám ezek jelentős része olyan jogosultságokat jelent, melyekkel eddig minden magyar állampolgár élhetett. A jövőben azonban, aki nem tartozik ebbe a körbe, az – néhány kivételtől eltekintve – termőföldet nem vásárolhat, illetve nem vehet haszonbérbe sem.
Földművessé háromféle módon válhat egy gazdálkodó.
a) Az első eset, ha megfelelő mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik. Ilyen végzettséget szervezett tanfolyamokon, illetve közép- vagy felső-
fokú szakképesítést nyújtó oktatási intézmények képzésein lehet szerezni. Hogy pontosan melyek minősülnek majd elfogadottnak, az a kö-
zeljövőben megjelenő miniszteri rendelet felsorolásából tudható meg.
b) A második eset, ha a gazdálkodó szakirányú végzettség hiányában igazoltan legalább három éve mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára végez Magyarországon, és ebből árbevétele származott (például az őstermelői igazolványa betétlapján szereplő forgalma alapján).
c) Végül a harmadik eset, ha a gazdálkodó szakirányú végzettség nélkül, de minimum 3 éve a legalább 25%-ban tulajdonában álló, Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági társas vállalkozás olyan tagjának minősül, aki mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet személyes közreműködőként végez.

Szólnunk kell továbbá a „várományos földművesekről” is, akik a jövőben szeretnének földművessé válni, és élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Rájuk, mint földterülettel még nem, de szakirányú képzettséggel már rendelkezőkre, mint pályakezdő gazdálkodókra a földművesekhez hasonló jogosultságok vonatkoznak.
A földművessé válás további feltétele lesz az is, hogy a gazdálkodó nyilvántartásba vetesse magát és mezőgazdasági üzemközpontját. Ez utóbbi nemcsak a gazdaság telephelyéül szolgál, hanem egyben origója lesz annak a 20 kilométeres sugarú körnek, amin belül előjogaival élve termőföldet vásárolhat, illetve haszonbérbe vehet. Ez a hatósági nyilvántartás azonban jelenleg még kialakítás alatt áll, így várhatóan 2014 áprilisáig ilyen regisztrációs kötelezettség a termelőket egyelőre nem terheli.

Aki földműves, 300 hektárig megszerezheti termőföld tulajdonjogát, illetve ha már legalább három éve helyben lakó, elővásárlási jogával is élhet az adásvételre felkínált földekre. Előírás azonban, hogy az így megszerzett földterületet az új tulajdonosnak, közeli hozzátartozójának, vagy a legalább 25%-os résztulajdonában álló vállalkozásnak kell a továbbiakban megművelnie. A földműves – a tulajdonába került földeket is beleszámítva – legfeljebb 1200 hektárig jogosult földet használatba venni, továbbá előhaszonbérleti jog is megilleti a helyben felkínált területekre. Emellett – szintén a helyi földekre nézve – kényszerhasznosítónak is kijelölhetik, amennyiben erre hivatalosan bejelentkezik, és valamely helybeli földrészlet tulajdonjogát megszerző gazdálkodóról a hatóság megállapítja, hogy nem teljesíti művelési kötelezettségét.

Aki nem minősül földművesnek, annak sincs oka elkeseredni, hiszen a saját tulajdonában álló földrészletét továbbra is művelheti. Ha azonban korábbról már rendelkezik legalább egy hektár föld tulajdonával, termőföldet csak közeli hozzátartozójától vásárolhat, vagy törvényes öröklés útján szerezhet. A nem földműves mástól még földhasználati szerződés útján sem juthat földterülethez (így például nem haszonbérelhet), de ez a tilalom a tanyának minősülő, legfeljebb egy hektáros földrészletek használatba vételére nem vonatkozik.

ÚJABB VÁLTOZÁSOK A FÖLDHASZNÁLATI NYILVÁNTARTÁS SZABÁLYOZÁSÁBAN
Emlékezetes, hogy 2013-ban sok bizonytalanságot okozott – legfőképpen az egy hektár alatti zártkerti földek használói körében – a földhasználati nyilvántartási bejelentési kötelezettség előírása. A vonatkozó végrehajtási szabályok szinte havi rendszerességű módosítgatása csak fokozta a zűrzavart. 2014. január 1-jétől ismét változik a szabályozás, de ezúttal a nagy terü-
leteken gazdálkodó földhasználók felé irányul a jogalkotó figyelme. Az év elejétől ugyanis megvalósul az eddig járási szinten vezetett földhasználati nyilvántartás teljes adatállományának országos összevezetése, és az abból való adatlekérés lehetősége.

A földhasználati nyilvántartás létrehozásától egészen 2013-ig, azaz több mint egy évtizeden át az a furcsa helyzet állandósult, hogy a járási földhivatalok földhasználati nyilvántartásai között nem volt közvetlen adatlekérést biztosító kapcsolat. Ahhoz tehát, hogy igazolhassuk, mennyi földet haszonbérel egy gazdálkodó országos szinten, az összes járási földhivatalt meg kellett volna keresni adatigényléssel, hiszen minden járási szerv csak a saját illetékességi területéről tudott információt szolgáltatni. Ennek ellenére a termőföldről szóló, azóta részben már hatályon kívül helyezett törvény meghatározta, hogy például egy őstermelő országosan legfeljebb 300 hektár vagy 6000 aranykorona értékben haszonbérelhet termőföldet. E korlát betartásának „igazolására” azonban a földhivatalok megelégedtek egy nyilatkozattal, melyben a gazdálkodó kijelentette, hogy földhasználata a törvényi korlátozásokat nem sérti.

Ennek a visszaélésekre is okot adó gyakorlatnak azonban januártól vége szakad. A földhasználati nyilvántartásból ugyanis elérhetővé válik a „föld-
használati összesítő”, mely a földhasználó által az ország területén használt valamennyi földrészlet területnagyságát, aranykorona-értékét, valamint a földhasználat jogcímét (pl. saját tulajdon, haszonbérlet, szívességi föld-
használat) tartalmazza. Ilyen összesítő igénylésére azonban kizárólag a mezőgazdasági hatósági szervek, az ügyészség és a bíróságok, valamint maga a földhasználó jogosult, ez utóbbi esetben csak a saját használatában lévő területekre vonatkozóan.

Tekintettel arra, hogy egy konkrét földrészlet földhasználójának, illetve a földhasználati jogosultsága időtartamának megismeréséhez másoknak is jogos érdeke fűződhet (például egy földrészlet adásvétele miatt), ezért „földhasználati lap” formájában – igazgatási szolgáltatási díj fizetése ellenében – továbbra is bárki számára adatot szolgáltat a földhivatal arról, hogy adott földrészletnek ki éppen a bejelentett használója.

ÍGY DÖNTÖTT A BÍRÓSÁG… – AKIK A KÁKÁN IS CSOMÓT TALÁLNAK
A Balaton környezetében összesen mintegy 170 hektár nagyságú, közel kétszáz magánszemély tulajdonát képező, beépítetlen belterületi földrészletek kerültek az illetékes földügyi hatóság látókörébe. A területek a miatt váltak érdekessé, mert azokon nádas található. A hatóság egyrészt elvégezte a nádasok jogszabály szerint kötelező gazdasági és ökológiai szempontú minőségi osztályba sorozását, emellett azonban a földrészletek tulajdonosait, mint „nádgazdálkodásra kötelezetteket” különböző szakmai előírások betartására szólította fel. Ezeket azonban az érintett ingatlantulajdonosok vitatták. A földterületekre nézve ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban szereplő tulajdoni lapokon mezőgazdasági művelés alól kivett minősítés szerepelt, nádas művelési ág azonban nem.

Mivel a tulajdonosoknak a határozat ellen benyújtott fellebbezését az ügyben eljáró közigazgatási szerv elutasította, az ügy törvényességi felülvizsgálat keretében a megyei törvényszék elé került. A bíróság megállapította, hogy az érintett területek mindegyike a Balaton ún. jogi partvonalán belül található, ahol is a nádasokra vonatkozó előírások akkor is alkalmazandók, ha az érintett területek ingatlan-nyilvántartásban szereplő művelési ágaként más szerepel. A Balaton térségében ugyanis nádasnak minősül minden olyan földterület, ahol nád, sás, káka valamint a kísérő fajokból álló olyan növényzet van jelen, amelyek időszakosan, vagy állandó jelleggel, a vízzel borított, illetve az ezekhez szervesen kapcsolódó száraz földterületen megtalálhatóak.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy ebben a térségben elegendő, ha szakértői vélemények alátámasztják a nádas jelenlétét. Annak, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint művelés alól kivett belterületi ingatlanokról van szó, nincsen jelentősége. Arra is rámutatott a bíróság, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján ingatlan-nyilvántartási szempontból művelés alól kivett területként kell kezelni a település belterületén az egy hektárt meg nem haladó beépített és beépítetlen földrészleteket függetlenül attól, hogy azon esetlegesen mező- vagy erdőgazdasági művelést folytatnak. Vagyis a belterület is rendelkezhet művelési ággal annak ellenére, hogy a földhivatal művelés alól kivett területként kezeli. Mindezekből következik, hogy a „földterület” szót nem lehet megszorító jelleggel csak a tulajdoni lap szerint is művelési ággal rendelkező termőföldekre vonatkoztatni.

Természetvédelmi szempontból a nádas attól függetlenül védendő értéket képvisel, hogy az kül-, vagy belterületen, illetve hogy a földhivatal nyilvántartása szerint milyen művelési ágban található. Az előírások alapján pedig a nádgazdálkodásról az ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni. Azt azonban a bíróság is megjegyezte, hogy a földügyi hatóság az ilyen nádasok vonatkozásában több szempontból is csak enyhébb fokozatú gazdálkodási kötelezettséget írhat elő ahhoz képest, ha a tulajdonos az ingatlan-nyilvántartás adataira alapozva, „tudatosan” szerezte volna meg egy nádas földrészlet tulajdonjogát.

Csegődi Tibor László
Orlovits Zsolt, rovatvezető