Mezőgazdasági üzemközpont létesítése

A mezőgazdasági üzem az azonos céllal működtetett mezőgazdasági termelési tényezők (föld, mezőgazdasági felszerelés, egyéb vagyonelemek) gazdálkodási alapegysége. Minden mezőgazdasági üzemnek a jövőben rendelkeznie kell bejelentett mezőgazdasági üzemközponttal, melyekről a jövőben külön hatósági nyilvántartást kell a járási földhivataloknak vezetniük. A mezőgazdasági üzemközpont a földműves vagy mezőgazdasági társas vállalkozás tulajdonában, illetve használatában álló, a mező- és erdőgazdasági, illetve ahhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenység célját szolgáló gazdasági, lakó-, illetve irodaépülettel beépített ingatlan vagy tanya, amely a gazdálkodás végzésének vagy megszervezésének bejelentett helyéül szolgál. A mezőgazdasági üzemközpont képezi az új földforgalmi törvény szerint a földszerzés földrajzi körének origóját, és ehhez viszonyítva 20 km-es körzetben lesz jogosult a gazdálkodó elővásárlási, valamint előhaszonbérleti joggal támogatott módon földtulajdonszerzésre, illetve földhasználati szerződések kötésére. Az üzemközpont kijelölése tehát megfontolt mérlegelést igényel.

A földrajzi elhelyezkedését figyelembe véve mezőgazdasági üzemközpontként bejelenthető a földműves gazdálkodó lakóhelye is, de üzemközpontnak minősülhet a gazdálkodás tényleges központjaként funkcionáló tanya vagy birtokközpont, mezőgazdasági termelőszervezet esetén annak székhelye vagy telephelye is.

A járási földhivatalok által vezetett új nyilvántartás tartalmazni fogja a földműves, illetőleg mezőgazdasági termelőszervezet bejelentett üzemközpontjának adatait, az üzemközpont fekvése szerinti földrészletek helyrajzi számait, továbbá a mezőgazdasági üzemközpont tulajdoni vagy használati joga megszerzésének kezdő időpontját.

Mivel mezőgazdasági üzemközponttal csak földműves vagy mezőgazdasági termelőszervezet rendelkezhet, ezért földműves esetén a nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolni kell a gazdálkodó mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettségét igazoló okirat eredeti vagy hitelesített másolatát, ennek hiányában annak igazolását, hogy a kérelmezőnek az előző három év mindegyikében mezőgazdasági tevékenység folytatásából árbevétele származott. Ilyen igazolást kiadhat az adóhatóság, de megfelel az őstermelői igazolvány és a lezárt értékesítési betétlapok másolata is.

Mezőgazdasági termelőszervezet esetében – amennyiben az a cégnyilvántartásban szereplő vállalkozás – csatolni kell az adóhatóság által kiállított igazolást arról, hogy a cég működésének megelőző három évében nettó árbevételének több mint a fele mezőgazdasági tevékenység folytatásából származott. Emellett írásbeli nyilatkozatot és okiratmásolat benyújtása szükséges arról is, hogy a vállalkozás egy vezető tisztségviselője (cégvezetője) a társaság tagjaként rendelkezik megfelelő szakirányú végzettséggel, ennek hiányában legalább 3 éves üzemi gyakorlattal. (Ez utóbbihoz kamarai igazolás beszerzése is szükséges.)

A mezőgazdasági üzemközpontnak minősülő tanya a település külterületén fekvő, legfeljebb egy hektár nagyságú olyan földrészlet, ahol a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás céljára létesített lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is található. A tanya területe részben vagy egészben művelés alól kivett területnek minősül (ahol is az udvar, a lakó- és gazdasági épületek vannak), de ezen felül tartozhat hozzá termőföldként valamely mezőgazdasági művelési ágba sorolt területegység (ún. alrészlet) is. A „tanyává minősítés” az ingatlan-nyilvántartásban az adott földrészlet tulajdoni lapjára is feljegyezhető, de a tanya fogalmának megfelelő bármely földrészletet tanyának kell tekinteni, nemcsak azokat, amelyek esetében a tanya mint jogi jelleg földhivatali bejegyzésre került. Megjegyezzük, hogy a korábbi földtörvény a tanyához még csak legfeljebb 6000 m² területű földet rendelt, ezt a területnagyságot emelte fel az új földforgalmi törvény egy hektárra.

Ha a mezőgazdasági üzemközpontként funkcionáló földrészlet területe nagyobb mint egy hektár, akkor mezőgazdasági birtokközpontként válhat üzemközponttá.

A földműves vagy termelőszervezet több földrészletből álló gazdasága a mezőgazdasági birtoktest, mely a mezőgazdasá-
gi birtokközponthoz tartozó és attól legfeljebb 20 km-es távolságon belüli, az ingatlan-nyilvántartásban önálló helyrajzi számon bejegyzett termőföldterületek és az azokon lévő épületek által elfoglalt, művelés alól kivett területek összessége.

Mezőgazdasági hasznosítású földrészleteken külön-külön számítva legfeljebb 3%-os beépítettséggel lehet elsősorban a tárolás célját szolgáló gazdasági épületeket és terepszint alatti építményeket elhelyezni. Ha a gazdálkodó földterületei közül kijelöl egyet birtokközpontként, azon a földrészletenkénti 3%-os beépíthetőség a birtoktesthez tartozó összes földrészlet területe után számítva is kihasználható, amennyiben a kiválasztott központi telek területe eléri az egy hektárt, és a beépítés a szomszédos telkek rendeltetésszerű használatára nincs korlátozó hatással, vagy azt nem veszélyezteti.

A birtokközpont telkén mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó szállás jellegű és vendéglátó épület is elhelyezhető, de a kijelölt földrészlet teljes beépítettsége a 45%-ot nem haladhatja meg. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a birtokközpont beépítése során az így beszámításra került többi földrészleten épületet elhelyezni már nem lehet.

Indokolt esetben a birtoktesthez tartozó másik földrészleten kiegészítő központ (telephely) is kialakítható, ha a központ beépítettsége az ahhoz tartozó összes földrészlet területe után számított beépíthetőségi mértéket nem éri el. Ilyen esetben a telephely beépítettsége a bejegyzett korlátozás szerinti beépíthetőségi mértéket nem haladhatja meg.

Az üzemközpont létesítése gyakran további építési tevékenységgel is jár, ami hatósági engedélyhez kötött tevékenység. Az építési engedélyezési eljárást a járásszékhely város polgármesteri hivatala folytatja le. Nem kell azonban hatósági engedély a nem emberi tartózkodásra szolgáló kisebb építmények, üvegházak, fóliasátrak, takarmánytárolók és támfalak építésekor, ha azok alapterülete, illetve magassága nem haladja meg a jogszabályban foglalt mértéket.

Fontos kiemelni, hogy a mezőgazdasági területen történő építkezés megkezdéséhez a járási földhivatal termőföld más célú hasznosítására vonatkozó engedélyét is be kell szerezni. Termőföldön 400 m²-t meghaladó területigényű beruházás megvalósításához – elsősorban a humuszos termőréteg védelme érdekében – talajvédelmi terv készítése is szükséges, melyet talajvédelmi szakértőtől kell az ügyfélnek beszereznie.

A mezőgazdasági üzemközpont funkcióját tekintve állattartó telepnek is minősülhet, amennyiben a járási állategészségügyi és élelmiszerlánc-felügyeleti szerv azt állattartó helyként vagy tojáskeltetőként külön is nyilvántartásba veszi. Az állattartó telep üzemeltetője a földforgalmi viszonyok szempontjából privilegizált helyzetbe kerül, hiszen a kedvezményes birtokmaximum (1800 hektárig) lehetősége, valamint az elővásárlási és előhaszonbérleti jogosultsága révén további földterületekkel bővítheti gazdaságát, amennyiben célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása, illetve a keletkezett szervestrágya elhelyezése, felhasználása.

Gyakorlati tudnivalók a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mellett működő új Állandó Választottbíróság működéséről

Az utóbbi hónapokban egyre szélesebb körben vált ismertté az a lehetőség, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedő vállalkozások a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mellett szervezett, budapesti székhelyű Állandó Választottbíróságot is kiköthetik szerződéseikben, amennyiben vitás ügyeiket választottbíróság előtt szeretnék rendezni. A Választottbíróság nem csak gyorsabb, hanem szakszerűbb eljárást is tud garantálni a polgári bíróságokhoz képest, hiszen a huszonhat megválasztott bíró mindegyike kötődik az agráriumhoz, illetve szakmai gyakorlattal bír. Korábban inkább a Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, vagy épp a tőzsde mellett működő választottbíróságok voltak kompetensek agrárügyekben is.

A Választottbíróság a választottbírói testületből, az elnökségből, valamint a titkárságból áll. A választottbírói testület tagjai 5 évre megválasztott, legalább 10 év szakmai gyakorlattal és emellett magas fokú jogi, gazdasági, vagy szakmai ismeretekkel rendelkező személyek. Eljárásuk során függetlenek, utasítást nem fogadhatnak el és teljes titoktartásra kötelezettek. Sem a befejezett, sem a még folyamatban lévő ügyekről felvilágosítást, nyilatkozatot nem tehetnek.

A Választottbíróság elnöke az Agrárkamara elnökének javaslatára a választottbírói testület által 5 évre megszavazott bíró. Az elnökség egyedi jogvitás kérdésekben nem foglalhat állást, ám az elnök felkérésére jogi szakmai álláspontot kialakíthat.

Általános jelleggel megállapítható, hogy az Agrárkamara mellett működő Választottbíróság hatáskörébe olyan jogviták eldöntése tartozik, amelyben (1) legalább az egyik fél gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó földműves vagy termelőszervezet, (2) a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, (3) a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek, (4) a Választottbíróság hatáskörét szerződésben a cégjegyzésre jogosult személyek által (akár elektronikus üzenetváltás útján is) külön kikötötték.

A felek által kötött szerződésnek tartalmaznia kell az alábbi ún. mintaklauzulát:

„E szerződésből, e szerződéssel összefüggésben fakadó jogvita eldöntésére, amely a szerződés létrejöttével, módosításával, teljesítésével, megszegésével, megszűnésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a felek alávetik magukat a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság, Budapest kizárólagos döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját Eljárási Szabályzata szerint jár el. A Felek nyilatkozata szerint az eljáró választottbírók száma egy/három (a megfelelő aláhúzandó!). A Felek nyilatkozata szerint a Választottbíróság gyorsított eljárását kérik/nem kérik (a megfelelő aláhúzandó!).”

A beadványokat a feleknek annyi példányban kell benyújtani magyar nyelven, postai tértivevényes és lehetőség szerint elektronikus úton is, hogy minden ellenérdekű félnek, az eljárásba beavatkozónak, választottbírónak, és a titkárságnak jusson egy-egy példány. Az eljárás nyelve magyar, a szükség esetén igénybevett tolmács, fordító költségeiről az a fél gondoskodik, amelyik annak igénybevételét kezdeményezte.

A Választottbíróság eljárhat tanács vagy egyesbíró formájában. Ha a felek háromtagú tanácsot igényelnek, mindkét fél jelöl egy-egy választottbírót, akik harmadik tagként a tanács elnökét kiválasztják. A Választottbíróság a magyar jogot veszi alapul, összhangban a szerződés kikötéseivel, az alkalmazandó kereskedelmi szokásokkal, és a Kamara Etikai Szabályzatával. Az eljárási szabályok tekintetében a választottbíráskodásról szóló törvényt, és a Választottbíróság Eljárási Szabályzatát kell figyelembe venni. Az eljáró tanács/egyesbíró méltányosság alapján, vagy közvetítőként csak kifejezett felhatalmazásra járhat el, ám az eljárás folyamán mindvégig az egyezségkötésre törekszik.

A választottbírósági eljárást lehetőség szerint az adott ügyben eljáró tanács megalakulásától számított hat hónapon belül be kell fejezni. Emiatt szigorú eljárási határidőket kell betartani.

A választottbírósági eljárás a felperesi keresetlevél titkársághoz történő benyújtásával indul. Az esetleges hiánypótlásra legfeljebb 60 napos, az alperes válasziratára legfeljebb 30 napos, a tárgyalásra való felkészülésre 30 napos (de lerövidíthető) határidő adható.

A tárgyalás nem nyilvános. A felek együttes bejelentéssel kérhetik, hogy az eljáró tanács/egyesbíró az iratok alapján döntsön, de amennyiben szükséges, ilyen esetben is sor kerülhet szóbeli tárgyalás kitűzésére. Az eljárás ítélettel vagy végzéssel zárul. Az írásba foglalt, indokolt ítéletet a szóbeli tárgyalás berekesztése után maximum 30 nappal kell közölni, mely szóban is megtehető.

A felek megállapodása esetén gyorsított eljárás köthető ki, amelyre további, külön eljárási szabályok vonatkoznak.

Orlovits Zsolt, rovatvezető
Csegődi Tibor László