Dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke elemezte a tejágazat aktuális helyzetét, közelmúltját és kilátásait.
„Az első és legfontosabb konklúzió a tavalyi évről, hogy a tejágazat 2013-ban meglehetősen jó évet zárt. A tej ára nagy lendülettel emelkedett az év második felétől, és év végére a 110 Ft/l körüli áron állapodott meg. Reményeink szerint ez a jó ár még egy kis ideig kitart idén is, amit a Tej Terméktanács tavaly decemberben elfogadott alapár prognózisa is megerősít. A szakmaközi szervezet 2014. március 31-ig 110 Ft/l nyerstej alapárral számol, ami rekord magas értéknek számít. Az emelkedés és stabilizáció a világpiaci folyamatoknak köszönhető: a kereslet/kínálat szerencsés alakulása határozta meg az elmúlt hónapok magas felvásárlási árát. 2012-ben a hagyományos tejexportáló országokban (Új-Zéland, Ausztrália, USA, EU tagállamok) olyan szárazság volt, hogy a termelés mértéke lecsökkent, miközben a globális kereslet folyamatosan növekedett. Főként a harmadik világbeli országokban, ezek között is különösen Oroszországban, az arab országokban, Mexikóban, Kínában, de Japánban is jelentős az igény a tejre és tejtermékekre, amely magas értékeken tartja a világpiaci érdeklődést. A hiány pedig minden esetben felhajtja az árakat. Magyarországon is a külföldi folyamatok begyűrűzésének köszönhető, hogy magasak az árak. Azonban látni kell, hogy ha a világpiacon csökken a tej ára, hazánk sem képes kivédeni az áresést. A közeljövőre kitekintve a 2013 novembere óta tartó magas árszintek rendeződését és csekély, hozzávetőlegesen 10%-os árcsökkenést várunk. A kínálat egyszerűen utolérte a keresletet, a globális tejhiány enyhült. Nem tudhatjuk előre, hogy mikor kezdődik az árcsökkenés illetve, hogy ez milyen mértékű lesz, de a jelenlegi, valamelyest túlárazott szintek csökkenésére érdemes számítani.
A másik tényező, amelyet figyelembe kell venni a tejágazat kilátásainak vizsgálatakor a tejkvóta rendszer megszűnése 2015. március 31-e után. Ettől a dátumtól kezdve mindenki egyszerűen annyit termel, amennyit akar vagy amire képes. A hagyományosan hatékony tejtermelő ágazattal rendelkező európai országok (Írország, Németország, Hollandia, Belgium, Egyesült Királyság, Dánia) és az új tagállamok közül Lengyelország növelni szeretnék a termelésüket. Ezek az államok úgy gondolják, hogy a jövőben a többlettermelésüket el is tudják majd adni. Magyarország tejkvótája 1,9 millió tonna, de ezt nem tudjuk kihasználni, ugyanis csak 1,6 milliót termelünk. Ha összevetjük a két adatot – azt, hogy az európai országok többet akarnak termelni jelenlegi szintjüknél és Magyarország pedig most sem képes a kvótáját kitermelni – az következik, hogy célpiaca lehetünk a külföldi tejnek. Hazánkban az egy főre eső tejtermék fogyasztás meglehetősen lecsökkent az elmúlt 25 évben, mindössze 155 kg/fő az egykori 190 kg/főhöz képest. Célunk az, hogy 5–6 éven belül elérjük újra a 200 kg/fő körüli szintet. A fogyasztás növekedését elsősorban magyar gyártók tejtermékeivel kívánjuk kielégíteni. Finom és elérhető áron megvásárolható magyar tejet és tejtermékeket szeretnénk látni a boltok polcain. Ehhez a feldolgozóknak sokat kell még fejlődniük, de a cél megvalósítható. Azok, akik felkészültek a kvótakivezetésre, nyugodt szívvel várhatják a jövőt.
Összességében elmondhatjuk, hogy Magyarországon a tejágazat kifejezetten versenyképes és meg fogja állni a helyét a kvóták nélküli szabad versenyben is, amennyiben a tejtermelők folytathatják fejlesztéseiket a beruházási és a termelési támogatások segítségével. Ez attól függ, hogy a kormány ki fogja-e használni az új KAP által nyújtott lehetőségeket. Azonban nem lehet mindent a felső vezetéstől várni, még ha adottak is a feltételek; szorgos, előrelátó és aktív termelőkre van szükségünk, akik nemcsak a lehetőségekből, de saját magukból is kihozzák a maximumot. Amennyiben a fenti feltételek együtt teljesülnek, bármilyen versenyben megállja helyét a magyar tejágazat.
A tejágazat testvére a húsmarha ágazat, így érdemes pár szót szólni erről is. A húsmarha tekintetében az előző három év kiemelkedően sikeres volt. 2010-től megjelentek hazánkban a török felvásárlók, akik rettentően felnyomták az árakat. Ebben az időben Magyarországon volt a világon az egyik legjobb ára a növendék és tenyészmarhának, szinte bármilyen minőséget el lehetett adni. Azonban ellentétesen történelmi hagyományainkkal, a törökök nem maradtak 150 évig a marhapiacon. Amilyen gyorsan jöttek, 2013 elején olyan gyorsan el is tűntek és azóta sem jöttek vissza. Senkinek nem javaslom, hogy tartogassa az állatait bízva abban, hogy visszatérnek a török vevők. Bizonytalan, hogy mikor jelentkeznek újra nálunk a „félholdas felvásárlók”, sőt az is, hogy egyáltalán lesz-e még egy ilyen konjunktúra. Amióta eltűntek, sajnos az árak is visszaestek 30–40%-kal, lényegében oda, ahol a 2010-es szint előtt álltunk – és pont oda, ahol jelenleg a világpiaci árak is vannak.
Annak ellenére, hogy a tavalyi esztendő nem volt a húsmarha tartóknak rekordév, az ágazat jövedelmezősége még mindig tűrhető köszönhetően a növekedő támogatásoknak. Amióta 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz a húsmarha ágazat egyre több támogatást kap. A 2013-as és az idei év pedig azért különleges, mert egyszerre két jogcímen is kapnak a húsmarhatartók az egyes kategóriákra (anyatehén, hízott bika) extenzifikációs támogatást. Egyrészt tavaly indult el a kérődzők szerkezetátalakítási támogatása, másrészt a magyar kormány úgy döntött fontos neki ez az ágazat is, és a nemzeti kiegészítő (más néven top up) támogatási keretet a lehetséges mértékéig feltöltötte. A kettő együtt már kompenzálni tudta a kereslethanyatlás miatti jövedelem kiesést, ami azt eredményezte, hogy körülbelül a 2012-es jövedelmezőségi szinteken zártak a termelők.
Az idei évre gondolva továbbra is fennáll a dupla támogatás lehetősége, hiszen folytatódik a szerkezetátalakítási támogatás és erre az évre még adható a top up támogatás is. A magam részéről bizakodó vagyok abban, hogy a választásokat követően felálló magyar kormány is fontosnak tartja majd azt, hogy a gazdáknak odaadja, amit az uniós jogszabályi lehetőségek megadnak. Az idei támogatások zömének a kifizetése ugyanis a 2015-ös költségvetés terhére fog történni jövőre. Azért 2015-ről beszélünk, mert a támogatás utófinanszírozott és a 2014-es év kifizetéseit 2015-ben tudják realizálni a gazdálkodók. Ha ez megvalósul, akkor úgy gondoljuk a húsmarha ágazatban fenntartható a jövedelmező gazdálkodási rendszer.
A távlati jövőbe tekintve úgy gondolom, hogy van kereslet a magyar növendékállományra, a hízó- és a tenyészállatokra, azonban vannak akadályok, amelyekkel szembesülnünk kell, illetve le kell gyűrnünk. Az egyik gátló tényező a vevők irreális állategészségügyi feltételrendszere. 2011-ben Németországban jelent meg a Schmallenberg vírus, amely azóta szinte egész Európában elterjedt. Ez egy olyan vírus, amely szúnyoggal terjed. Erre az egyébként nem sok gazdasági kárt okozó betegségre hivatkozva az orosz és belorusz vevők rendkívül megnehezítették az élőmarha beszállítást. Ez hazánkat érzékenyen érintette, ugyanis nagy mennyiségben adtunk el elsősorban tenyészállatokat e két országnak. Jelenleg a kiviteli folyamat a következő: itthon karanténba kell helyezni az állatokat, vért venni tőlük (a vevők által küldött állatorvosok jelenlétében) és többek között az SBV-re is meg kell őket vizsgáltatni. Amennyiben a vizsgálatok eredménye negatív, az állatok szállíthatók. Igen ám, de a fogadó országban is el kell újra „játszani ezt a játékot” és ha ott egyetlen állat egyetlen eredménye is pozitív, az összes állatot meg kell semmisíteni, amiért kártalanítást nem jár!
Mivel ez a betegség szúnyogok által terjed, semmi garancia nincs arra, hogy akár a szállítás közben a kamionon ne fertőződjön meg az állomány. De arra is van esély, hogy az orosz körülmények között akár a karantén alatt is megfertőződjenek az állatok. Ezeket a rizikófaktorokat pedig egy épeszű kereskedő nem vállalja be. Ennek az az eredménye, hogy nagyon sok tenyészállat maradt itthon az elmúlt évben. A visszatartott export is az egyik oka annak, hogy az európai (nem csak a magyar!) szarvasmarha állomány száma emelkedett. Ennek eredményeképpen az összes szarvasmarha létszáma ugyan növekszik, ám a tehénállomány bővülése megállt, mert kivárnak a gazdák.
Reméljük Oroszországban és Fehéroroszországban is hamarosan rájönnek, hogy ez a betegség már náluk is létezik, és könnyítenek a kiviteli feltételeken. Ugyanis a jelenlegi szabályozás megöli az üzletet.
Ezek ellenére a nagy baj az, hogy nincs magyar tenyészállat a piacokon. Egyrészt látunk esélyt, hogy a keleti piacokon rendeződik a helyzet, másrészt folyamatosan vannak vevők Horvátországból, Szlovéniából, Ausztriából vagy akár Libanonból is. Így nem kell attól félni, hogy itthon ragad a jó minőségű áru, azonban kicsit alacsonyabb árakkal kell számolni. Ezt nem olyan egyszerű elfogadni, amikor az input árak folyamatosan emelkednek és az elmúlt években hozzászoktunk a magas árakhoz. Szót kell ejteni még a politikai viszonyaik miatt kockázatos marhavevő országokról is, mint például Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, Algéria, Líbia, Egyiptom, Irán, Irak vagy Pakisztán.
Hosszútávon úgy látom, hogy a szarvasmarha ágazat tartogat magában pozitív lehetőségeket. Az előbb említett globális kereslet, valamint az EU-s és a kormány által remélhetőleg nyújtani kívánt támogatások együtt jó jövőképet rajzolnak fel a tenyésztőknek.”
