Szívesebben látna az asztalán saját termelésű zöldséget, amiről tudja is, mi hogyan készült, mennyi vegyszer van bennede városban lakik, és nincs a környéken kiskertje? Szivesen barátkozna másokkal palántázás, dugványozás, paradicsom-, vagy répaszüret közepette? Pont erre találták ki a városi közösségi kerteket, amelyeket akár villamossal is el lehet érni, kicsik, nem igényelnek sok időt, pénzt és munkát, de sok új ismerőst szerezhet a kapirgálás közben, és saját paradicsomot vagy fűszernövényt lehet aratni.

Közösségi élmény, tiszta zöldségek, fenntarthatóság, s mindez nagyjából a város közepén viszonylag fillérekért – ezt kínálja a városi közösségi kertészkedés, ami bár újdonság, azért ismeretlennek már egyáltalán nem nevezhető Magyarországon sem. A budai Millenárison nyílt az első ilyen agráregység több mint két és fél éve, az ottani pétankpályán golyókat hajigáló csapat furcsán is nézett mellettük lévő füves területre ásóval rászabaduló és azt pillanatok alatt szántóvá alakító városi földművesekre.

„Mi lesz itt?” Zöldségeskert – hangzott az akkor bizarrnak tartott válasz. A kert azonban megmaradt, ma is üzemel, bár „most egy kicsit elhanyagoltuk” – mondja Judit, aki nyert a sorsoláson és az első között indította be harmadmagával 4-5 négyzetméteres miniparcelláját.

Mostanra az országban 11 közösségi kert működik a Közösségi Kertek szakportál szerint , közülük 5 Budapesten, a többi Egerben Héten, Kadarkúton, Kecskeméten, Szegeden és Kozmadombján. A vezérlő elv szinte mindegyiknél közös: az öngondoskodás és a fenntarthatóság hangsúlyozása. Nem mellesleg pedig baráti kapcsolatok is szövődhetnek az amatőr gazdák között. A városi kertészkedés különböző korú és hátterű embereket szervez közösségbe, akik a közös kertészkedés során elsajátított szemléletet az élet más területein is gyakorolják: környezettudatos, egymás munkáját megbecsülő lakói a városnak. A kertek közösségteremtő erejük és nevelőfunkciójuk mellett friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövénnyel látják el az őket gondozó városlakókat.

A közösségi kertekben a terményeket a tagok többnyire nem eladásra, hanem saját fogyasztásra állítják elõ; a kertészkedés mellett pedig nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre, a városi környezet javítására. Emellett természetesen maga tevékenység is fontos, hiszen míg fűszernövényeket könnyedén lehet a konyhaablakban vagy az erkélyen termeszteni, krumplit vagy répát viszonylag nehéz, bár nem lehetetlen.

A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) projektjéhez a Millenáris bocsátotta rendelkezésre a Fogadó és a szabadtéri színpad övezte területet, amelyen mintegy 90 parcellát alakítottak ki, s ezekre pályázni lehetett. „Korábban semmi közöm nem volt a kertészkedéshez, a hiper- és szupermarketekben vettem minden zöldséget és fűszernövényt, de bíztam abban, hogy közösen, közösségben tök jó lesz termelni, kertészkedni” – emlékszik vissza Judit a kezdetekre. A pályázatra 2012 februárjában a Facebookon bukkantak rá, néhány barátnőjével többen is pályáztak, s abban maradtak, ha valaki nyer, annak földjét közösen művelik. Meglehetős tumultus volt a pályázaton, a 90 mikrokertre több mint 300 jelentkező akadt, így sorsolással döntötték el, hogy ki ültethet.

Az összesen 800 négyzetméteres Lecsós Kertben – hasonlóan a KÉK többi ilyen projektjéhez – évi 10 ezer forintot kell fizetni a pályázaton elnyert földhasználatért, ezért szerszámokat, magokat és marhatrágyát kaptak a városi kertészek. Egy ideig az öntözővíz is ingyen volt, de tavaly óta ezért fizetni kell, így trágyára azóta már nem jut pénz, azt a kertészeknek kell beszerezniük. A KÉK egy másik, a nyolcadik kerületi Leonardo utcai 1400 négyzetméteres projektjében – ahol 88 hét négyzetméteres parcellát sorsoltak ki, s a vesztesek várólistára kerültek, hátha visszalép valamelyik nyertes – kertészkedő Attila szerint minden évben kaptak egy 3 ezer forint értékű utalványt is, amit az Oázisban lehetett beváltani. A Futureal támogatásával megnyíló 88 parcellára két és félszer annyian jelentkeztek, végül igazságosan, sorsolással döntötték el, ki kaphat. A közösségi „birtok” akadálymentesített, kutyabarát és még kerékpártároló is van.

A hozzávetőleg 2-3 millió forintból létrehozott közösségi kertekben a bérlőkre már nem sok költenivaló hárul. Juditéknak – akik most négyen két parcellát gondoznak – évente összesen a bérleti díjon felül legfeljebb 15 ezer forintjukba kerül egy parcella gondozás, ezt trágyára tápokra, magokra költik. Attiláéknak még ennyibe’ sem fáj a városi kertészkedés, ők 5-6 ezer forintnál többet nem költenek palántákra és magokra. Munkaórában sem jelentett túl nagy megterhelést a kertészkedés, leginkább a locsolás vitte el a legtöbb időt. Juditék hetente készítettek napi beosztást, de ezt természetesen nagyon rugalmasan kezelték, a munka kényelmes tempóban sem tett ki napi 1 óránál, de volt aki kétnaponta félórával „letudta” fentarthatóság látszatát.

A kertekben mindenki azt termel, amit akar – meg persze ami sikerül neki -, Juditék Földi paradicsomnak elnevezett parcellájukról az első évben sok paradicsomot szüreteltek, de bazsalikom, cukkini, fokhagyma padlizsán és pak csoi is termett, az egy szem kukorica viszont a hangyáké lett. Attiláék is elsősorban paradicsomot termesztenek, de a szezonban sem cukkinit, sem fűszernövényeket nem kellett vásárolniuk, amennyi kellett, azt biztosította a kis parcella.

Forrás: hvg.hu