A talajművelési – elsősorban a forgatás nélküli (lazításos) alapművelésű – technológiák fejlődésével a gabonavető gépfejlesztések is az újabb talajvédő-talajművelési (mulcs- vagy sávművelő-) technológiákhoz vagy a művelés nélküli, direktvető technológiákhoz alkalmazkodnak. A gépek gyártói ennek megfelelően fejlesztik gépeiket, illetve a különböző gépkialakításaikat is ezeknek rendelik alá.
A gabonavetőgép-konstrukciók csoportosítása
A konstrukciós kialakítás, valamint a megművelt talajfelületen való alkalmazhatóság vonatkozásában jelenleg a gabonavető gépek öt nagyobb csoportja különböztethető meg:
• az első csoportba a hagyományos (általános) felépítésű gabonavető gépek tartoznak, amelyeket a forgatásos, teljes felületi alapművelések utáni területeken alkalmazhatnak. A hagyományos (konvencionális) talajművelésre – a talaj-előkészítési rendszereken belül a legmélyebb művelésre – a szántásos (forgatásos) alapművelés, az ágy- vagy váltva forgató ekék használata a jellemző, amikor is tarlómaradványoktól mentes, ún. tiszta talajfelszín marad vissza, amely az általános vetési eljárások zavartalan elvégzésének alapvető feltétele.
• a második csoportot azok a talajművelő/talaj-előkészítő és gabonavető gépkapcsolások vagy gépösszeépítések (az ún. magágykészítő és gabonavető gépkombinációk) képezik, amelyekkel a forgatás nélküli, lazításos alapművelések után (pl. rövid tárcsával, rotációs boronával v. kultivátor kapatagokkal) sekélyen művelt, majd tömörítő hengerekkel lezárt, (>30%) mulccsal „telített” magágyba is biztonságosan kivethetők a vetőmagvak;
• a harmadik csoportba tartozó gabona direktvető gépeket az erősebb váz- és keretszerkezet, a soronként nyomórugóval vagy hidraulikusan (~150–500 kg nyomóerővel) terhelt speciális szárvágó tárcsa és a vésőkéses/tárcsás vetőcsoroszlya-kialakítás jellemzi, amelyekkel az előkészítés nélküli (bolygatatlan) területeken, a „megműveletlen” talajba (a tarlóba) is megfelelő minőségben lehelyezhetők a vetőmagvak;
• a negyedik csoportban a vontatott vetőmag- és/vagy műtrágya-kijuttató vetőkocsiból, valamint a (váz)keretbe foglalt szántóföldi kultivátortagokból felépített vetőkultivátorok találhatók meg, amelyek speciális kialakítású (ékes, lúdtalp vagy szárnyas) kultivátorkapák által művelt sávokban juttatják a magvakat (+műtrágyát) a talajba.
• az ötödik csoportba az újonnan megjelent sávművelő-gabonavető (Strip Till Drill) gépek sorolhatók, amelyek a sávos talajművelést tápanyag (szilárd-/folyékony műtrágya vagy hígtrágya) kijuttatással kiegészítve egy menetben végezik el a magvak sorba vetését.
Az előzőekben felvázolt gépek/gépkombinációk felépítése, illetve kialakítása olyan, hogy azok nagytöbbsége a vetéssel egy menetben tápanyag-visszapótlásra – szilárd műtrágyák (célirányos) kijuttatására – is alkalmas. Ezek a gépkonstrukciók – kialakítástól függően teljesen automatizált/félautomata működtető-ellenőrző és kijelző rendszerekkel felszerelve – a művelőnyomos technológiákban is alkalmazhatók.
A gabonavető gépek általános vetéstechnikai részegységeinek fejlesztési irányai
A gabonavető gépek általános és legfontosabb vetéstechnikai részegységeinek tekinthetők a vetőmag kiadagoló-továbbító szerkezetek és a vetőcsoroszlyák. A gépek vetőszerkezetei mechanikus vagy pneumatikus rendszerűek lehetnek. Az évtizedek óta jól bevált mechanikus rendszerű adagolószerkezetek toló hengeres vagy bütykös hengeres megoldásúak. Hátrányuk, hogy a magkiadagolás soronként történik meg és a gravitációs magtovábbítás csak a magláda szélességi méretéhez igazodóan (~4 mé-
terig) lehetséges, ill. az ilyen adagolószerkezetekkel rendelkező gépek csak kisebb (8–10 km/h) vetési sebességgel üzemeltethetők. A pneumatikus vetési rendszerű, központi adagolást végző gépek adagoló eleme egy központi cellás kerék (cellás henger), és a magvak a cellákból a ventilátor nyomóágának légáramába, majd onnan az elosztófej(ek) segítségével sorokra bontva, külön-külön magvezető csöveken keresztül – pneumatikus továbbítással – kerülnek a vetőcsoroszlyák által nyitott barázdákba. Ezek a pneumatikus vetőmag-adagolórendszerek az évek során folyamatosan fejlesztésre kerültek, megbízható üzemeltetést és a gyakorlat által elfogadott, kedvező vetési pontosságot, adagolás-egyenletességet biztosítanak. A legtöbb gépen – a szabadalmaztatott – pneumatikus Accord-System megoldást alkalmazzák, de egyes gyártóknak saját fejlesztésű pneumatikus vetőrendszerei is vannak (Väderstad Fenix; Mascio-Gaspardo By-Pass Turbo Air stb.). A magadagoló szerkezetek – különböző cella számú és méretű cellás hengerei – az eltérő alakú (kis-, közepes- és nagyméretű) vetőmagvak ~1–400 kg/ha tömegű magmennyiségek, a szabvány szerint előírt agrotechnikai követelményeknek megfelelő kijuttatására alkalmasak. A korszerűbb gépeken már hidraulikus ventilátor meghajtást és elektromos motoros magadagoló szerkezeti hajtást alkalmaznak.
A magvak pontos és egyenletes, megfelelő mélységű talajba helyezése – a vetési mélységegyenletesség – szempontjából legnagyobb jelentősége a gépek vetőcsoroszlyáinak, vetőcsoroszlya rendszereinek van, ami egyben a különböző talaj-előkészítések utáni vagy az előkészítés nélküli területeken való alkalmazhatóságaikat is meghatározza. A vetőegységeken alkalmazott vetőcsoroszlyák is többfélék lehetnek: egy-/ikertárcsás megoldások (ezek biztosítják a legjobb hatásfokú technológiai üzembiztosságot); csúszó csoroszlyás kivitelek (ezek a legolcsóbbak, azonban alkalmazásuk csak könnyebb talajokon és a forgatásos alapművelések után lehetséges); illetve (a nehezebb talajokon) késes csoroszlyákat is alkalmazhatnak. A gépek vetőcsoroszlyái különböző (~20–500 kg) nyomással terhelhetők le a talajba hatolás, illetve a megfelelő vetési mélységegyenletesség biztosítása céljából. A vetőcsoroszlyák terhelése központilag mechanikus/hidraulikus úton állítható (szabályozható), de vannak automatikus csoroszlyanyomás-szabályozású rendszerek, amelyeknél a vetőcsoroszlyák terhelése – a vetési mélységtől, a talajviszonyoktól és a haladási sebességtől függetlenül – állandó marad. Ma már olyan vetőcsoroszlya-rendszerek is kialakításra kerültek, amelyek még extrém körülmények között is biztosítják a vetőmagvak pontos, egyenletes mélységű talajba helyezését (Amazone TwinTeC+; Kverneland Accord CD-mulch; Novag T-Slot stb.)
Gabonavetőgép-konstrukciók fejlesztései
A különböző konstrukciós megoldású, technikai kivitelű gabonavető gépek fejlesztéseivel kapcsolatban, általánosságban megállapítható, hogy a hagyományos felépítésű, a kalászosok, repce és más apró-magvú növények vetőmagjainak elvetésére általánosan használt gabona (sorba)vető gépek aránylag jól kiforrott konstrukcióknak tekinthetők. A hagyományos építésű gabonavető gépek jelenlegi műszaki fejlesztései elsősorban az egyes részegységeik módosítására, azok „finomítására” irányulnak (pl. magadagoló-rendszer és vetőcsoroszlya fejlesztések, az egy menetes magkivetés és az eltérő mélységű sávos műtrágya-kijuttatás megvalósítása). Több gyártónál előtérbe került a pneumatikus vetőmag és/vagy műtrágya kijuttató szerkezettel is ellátott vontatott vetőkocsival összekapcsolt vetőegységek alkalmazása (pl. Pneusej Optimus, Farmet Falcon SW stb.), illetve már olyan adagoló-kijuttató szerkezetekkel is ellátott vetőkocsikat is gyártanak, amelyek hátsó hárompontos függesztőszerkezetére a hagyományos építésű gépek vetőegysége felkapcsolható (Ezy Technology Ltd.). Az 5000–8000 liter űrtartalmú vetőkocsikkal a mag-/műtrágya feltöltések száma csökkenthető, ami a produktív időkihasználás növelését teszi lehetővé.
A talaj-előkészítés és gabonavetés egymenetes, „műveleteket-összevonó” technológiái, illetve gépi megoldásai vonatkozásában, napjainkban már széleskörű, és a gyakorlatban is jól használható (több alternatívát is kínáló) gépválaszték áll a felhasználók rendelkezésére. A különböző technikai megoldású gépek – agrotechnikai és műszaki szempontból – a hazai gyakorlati igényeknek jól megfelelnek, az egyes géptípusok kiválasztását a felhasználói (termeléstechnológiai, területi, gazdaságossági stb.) lehetőségek határozzák meg.
A kis- és közepes méretű területtel rendelkező gazdaságokban – a kalászosok/repce vetéséhez – igen elterjedtek és standard megoldást jelentenek a talajlezáró hengerekkel is ellátott rotációs (forgó)boronákkal összekapcsolt mechanikus vagy pneumatikus vetőszerkezetű gabonavető gépkapcsolások. Ezek a gépkapcsolások különösen sokoldalúak, mert a szántásos (forgatásos) alapművelések és a szántás (forgatás) nélküli alapművelések után is kedvezően alkalmazhatók, valamint a másodvetésű növények esetében is használhatók. Ilyen gép-összekapcsolások több gyártó kínálatában is megtalálhatók (Pöttinger Vitasem A/ADD vetőgépek felkapcsolása rövidtárcsára, forgóboronára, kultivátorkapás talaj-előkészítőre vagy a Rabe Turboseed vetőgépek összekapcsolása középmély lazítóval/forgóboronával stb.).
A nagyobb vetőterületekkel rendelkező gazdaságokban előnyösen alkalmazhatók a nagyobb (~6–8 m) munkaszélességű talaj-előkészítő, és a pneumatikus vetőszerkezetű gabonavető gépekből összeépített gépkombinációk. Az utóbbi időben ezekből a gépkombinációkból jelentősen megnőtt a gépválaszték (Bednar Omega 00; Kuhn Espro; Kverneland u-drill plus; Lemken Solitair 25 stb.). Ezeken az „összeépített” gépkombinációkon a talajművelő részegységek a legtöbb esetben kompakt rövidtárcsák, de több (Agrisem; Farmet; Väderstad stb.) gyártó különböző forgóboronás vagy kultivátorkapás – modul talaj-előkészítő egységeivel – kínálja gyártmányait. Az ilyen rendszerű gépkombinációk többsége – a vetőágy-készítéssel egyidejű – vetőmag + műtrágya (vetőmag mellé/alá, minden sorközben, minden második sorközben) vagy kétféle vetőmag+műtrágya kijuttatására is alkalmas részegységekkel is el van látva. A legtöbb vetőgépen egy-, iker- vagy duplatárcsás vetőcsoroszlyákat alkalmaznak, közöttük többségükben a gyártónkénti egyedi kivitelek találhatók meg (Horsch Pronto: TurboDisc; Kuhn Speedliner: Seedflex; Lemken Compact Solitair: OptiDisc; Pöttinger Terrasem: DualDisc; Väderstad Spirit: „V”-disc stb.). Az egyes vetőcsoroszlyák megválasztásánál rendkívül fontos a technológiai üzembiztosság magas értéke, amely az eltömődés nélküli és egyenletes mélységű üzemeltetést garantálja.
Az erősebb keretszerkezetű és nagyobb tömegű, soronkénti nyomórugós/hidraulikus terhelésű speciális szárvágó, talajrés-nyitó tárcsákkal és/vagy tárcsás/késes vetőcsoroszlyákkal rendelkező gabona-direktvető gépekkel az előkészítés nélküli területek talajába (a különböző elővetemények tarlójába) is megfelelő minőségben lehelyezhetők a vetőmagvak. A gabona-direktvető gépek elsősorban az „időszűke” miatt, az előkészítés nélküli, bolygatatlan területeken, a tarlóba vetésre alkalmazhatók nagyobb hatékonysággal. Az új fejlesztések között egy tárcsás vetőcsoroszlyás (Horsch Avatar), ikertárcsás csoroszlyás (Ma/Ag Sicura), késes csoroszlyás (KRM/Solá SM 1909), direkt vető gépek is megtalálhatók, de egyes gépek speciális csoroszlya-rendszerekkel rendelkeznek (Great Plains Spartan; Novag TForce; Weaving GD stb.).
Az észak-amerikai eredetű vetőkultivátorok Európában (közötte Magyarországon) lényeges „térnyeréssel” nem rendelkeznek. A vetőkultivátoros művelés és vetéskor talajbolygatást (sávosan) csak a vetés mélységéig végeznek, így a vetőkultivátorok tulajdonképpen átmenetet képeznek a sávművelő-gabonavető és a gabona-direktvető gépek között, mivel a vázkeretbe foglalt kultivátor szerszámaikkal művelik a talajsávokat és a talajműveléssel egy menetben a vetés is elvégzésre kerül. A közelmúlt vetőkultivátoros fejlesztései közül kiemelhetők a Dale Drills (3–12 m munkaszélességű) Eco-sorozatai, Horsch Sprinter NT típusok.
Napjainkban egyre több gyártónál kerülnek előtérbe a jelenleg legsokoldalúbb, költséghatékony, talajvédő és környezetkímélő sávos művelő-gabonavető (Strip-Till Drill) gépváltozatok, amelyek még ugyanazon munkamenetben a „célzott” tápanyag-kijuttatását is elvégzik. A sávművelő-gabonavető gépek újabb típusváltozatai, 3–12 m munkaszélességű kivitelekben több cég gyártmányai között is megtalálhatók (Claydon; Farmet; Horsch; Mzuri; Sumo; Väderstad). Néhány újabb fejlesztésű gabonavetőgép-konstrukció legfontosabb műszaki adatait az 1. táblázat foglalja össze.
Dr. Fűzy József
