A jó gazda már a tél közepén gondol a tavaszi vetésű kapásnövények magvainak talajba helyezésére. Ez minden évben, áprilisban jelent nagy kihívást a gazdálkodóknak, mivel ez az a hónap, amikor 1,5–1,6 millió hektáron kell optimális idő-
ben és megfelelő munkaminőségben a két legfontosabb, és a legnagyobb területeken termelt tavaszi vetésű kapásnövényünk, a napraforgó és a kukorica vetését elvégezni.

A napraforgó és a (szemes-; hibrid-, valamint csemege) kukoricák vetésére a különböző típusú, szinte kivétel nélkül pneumatikus vetőszerkezetű, ún. kukoricavető gépek állnak rendelkezésre. Ezek a vetőgépek fejlett műszaki színvonaluknál fogva alkalmasak a növények vetőmagjainak optimális időben történő elvetésére, azonban a jó minőségű vetési munkák elvégzéséhez a feltételeket – gépfelkészítés, beállítás, üzemeltetés stb. – a felhasználók, az egyéni és társas gazdálkodók teremthetik meg. A sokféle géptípus miatt a következőkben azokra az általános vetés-előkészületi munkákra utalunk, amelyek tulajdonképpen valamennyi szemenként vető gépre érvényesek lehetnek.

VETÉS ELŐTTI ELLENŐRZÉSEK
Vetés előtt elkerülhetetlen a szemenként vető gépek gondos át-/felülvizsgálata, a feltárt hiányosságok kiküszöbölése, elhárítása, pl. a hibás részegységek felújítása vagy kicserélése. A jó minőségű vetési munkákhoz szükséges műszaki feladatok legelső lépése az egyes vetőgépek gondos előkészítése. Ez természetesen más-más feladatokat jelent egy új gép esetében, és mást akkor, ha a gyakorlatban már hosszabb ideje használt, „kopottabb” vetőgépet kell felkészíteni a vetési idényre. Egy új gép esetében az első feladat az összeszerelés, és a megismerés. A kukoricavető gépek esetében erről azért is kell szólni, mert a jó minőségű vetésnek egyik alapfeltétele a gép kellő ismerete és annak gondos beállítása. A mellékelt gépkönyv gondos és részletes áttanulmányozásával megismerhetők a vetőgép sajátosságai. Üzembe helyezése előtt ellenőrizni szükséges, hogy a gép a szállítás során nem sérült-e meg, részegységei és tartozékai fel vannak-e szerelve; a csavarkötések meghúzása, gépelemek rögzítettsége megfelelő-e. Használt gépnél is szükségszerű a teljes átvizsgálás, ám ez az átlagosnál jóval gondosabb munkát igényel. Ennek figyelmen kívül hagyása a vetési szezonban bosszulhatja meg magát! Az üzembe helyezés előtti ellenőrzések feltétlenül terjedjenek ki a vetés technikai megvalósítása lehetőségének (talajkerekek és lehajtásaik; lánckerekek–hajtóláncok; láncfeszítő kerekek; hajtómű állapota és feltöltöttsége, elektromos és elektronikus elemek) felülvizsgálatára; a járókerekek gumiabroncs-nyomásának beállítására; a hidraulikus funkciók (pl. nyomjelző v. teleszkópos váz) működtetésére; a teljes pneumatikus vetőrendszer (tömítetlenségek megszüntetése, ventilátort meghajtó ékszíjak megfeszítése, megfelelő vákuum/túlnyomás biztosítása, stb.) átvizsgálására.

Mindezeknél sokféle hibalehetőség előfordulhat (repedés; sérülés; kopás; megnyúlás vagy szorulás, stb.), és ezek szakszerű kijavítása, a hibák elhárítása felújítás vagy alkatrészcsere is lehet. Ellenőrizni kell továbbá a vetőcsoroszlyák, maglesodrók, magkilökők állapotát, és szükség esetén azok kicserélését is el kell végezni. A kivetendő magfajta méretfrakciójának (méretének, alakjának és ezermagtömegének) megfelelő vetőtárcsa (celláskerék, vetődob) kerüljön beszerelésre az egyes soronkénti vetőházakba. A gyakorlatban általában a 18–24–26–30 furatos, a napraforgó vetésére a 2,5/3,5 mm furatátmérőjű, míg a kukorica vetésére a 4,5/5,5 mm furatátmérőjű vetőtárcsák használatosak. Ügyelni kell továbbá az egyes vetőtárcsák előírás szerinti beszerelésére, a megfelelő oldalaikra is, amelyek a vetőházhoz vagy a szívótérhez illeszkedhetnek. A vetőelemek (vető-kocsik) sortávolságát is ellenőrizni szükséges, amely – a napraforgó és a kukorica esetében is – általában 70, 75 vagy 76,2 cm. Az egyes sortávolságok beállításánál mindig az üzemeltető erőgép geometriai középpontjából kell kiindulni, és az egyes vetősorok távolságát minden esetben a vetőcsoroszlyák csúcsainál kell mérni, illetve beállítani. Ennek kihatása a vegetáció során a kultúrnövény sorközeinek ápolásakor (a kultivátorozásnál) jelenthet növény-kivágás nélküli megoldást. Fontos még a kiegészítő starter-műtrágya, talajfertőtlenítő-szer kiadagoló berendezések (tartályok; ejtőcsövek; meghajtás; adagolók, stb.) ellenőrzése és beállítása is. A különböző adagmennyiségek („dózisok”) kijuttatására, az adagolószerkezetek beállítására valamennyi vetőgép gépkönyvében részletes útmutatás található meg, és a különböző vetésellenőrző készülékeket (fedélzeti terminálokat) a gyártói előírások szerint kell csatlakoztatni, illetve kalibrálni. Ugyanezek a gépfelkészítési előírások vonatkoznak az elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtású vetőgépekre is, azzal a kitétellel, hogy az elektromotoros hajtások ellenőrzéséről és beszabályozásáról, a traktorba épített ISOBUS-terminál megfelelő beüzemeléséről is gondoskodni kell!

A GÉPEK ÜZEMBE HELYEZÉSE
A felkészített vetőgépek üzembe he-
lyezését már jóval a vetés időpontja előtt kell elvégezni, amikor még senki sem idegeskedik amiatt, hogy már vetni kellene. A tényleges üzembe helyezéshez akár egynapi munkára is szükség lehet, ezért a vetőgépek üzembeállításának időpontját úgy kell beütemezni, hogy a vetés folyamatos végrehajtása előtt valamennyi – feltétlenül szükséges – gépfelkészítést, beállítást, feltöltést (esetleges alkatrészcserét) nyugodtan el lehessen végezni. A napraforgó és a kukorica vetésének megkezdése előtt a legfontosabb feladat a hektáronként kivetendő magszám (illetve az állománysűrűség v. tőszám) – helyesebben a vetési magtávolság – meghatározása, annak beállítása. Kiemelendő, hogy ez vetőgépen való beállítást jelent, és nem a tőszám meghatározását. Ez utóbbi kizárólagosan agronómiai feladat, amelynek során a betakarításkor elérni kívánt (termő) növényszámból visszaszámolva kell megadni az egyes gépbeállítási alapértékeket (a vetőmag tisztasága, csírázóképessége; a talajállapot; a magágy minősége, az alkalmazott munkasebesség) az adott vetőgéptípus esetében.
Napraforgó és kukorica vetésénél is általánosan elfogadott szabály, hogy a kivetendő magmennyiséget a betakarításkor megkívánt tőállomány értékének plusz 10–15 százalékkal megnövelt értékéhez igazítva határozzák meg, vagyis ennyivel több magot kell kivetni, hogy a területen a betakarítás idejére optimális tőszámú növényállomány legyen. A gyakorlati tapasztalatok alapján, ez a többlet magkivetés a következők miatt szükséges:
• a talajkerekeknél jelentkező szlip (kerékcsúszás) rontja a tőtávolság-egyenletességet, csökkenti az egységnyi területre kivetett magvak számát;
• a csírázóképes magvak 6–8%-a nem kel ki (kedvezőtlen magágy, kórokozók, kártevők, stb.), egyéb okok miatt (pl. madárkár, talajlakó kártevők, stb.) a tenyészidő alatt további 3–5%-os tőkipusztulással is lehet számolni;
• sorközműveléskor 2–4% további tőállomány csökkenés is felléphet.

Így kukoricák esetében 10–12%, napraforgó vetésekor (itt jelentős lehet a madár kártétel) 12–15% többletmag kivetésével kompenzálhatók a vetési/kelési hibák, ill. a tőállomány vegetáció alatti veszteségek.

A kiszámított, kivetendő magtávolság értékhez legközelebb eső beállítható értéket kell a gépkönyvek vetéstávolsági táblázatából (vagy a gépen elhelyezett vetési adattábláról) kiválasztani, ami gyakorlatilag nem okozhat számottevő eltérést a tervezett vetéstől. A magas műszaki színvonalat képviselő elektromotoros vetőszerkezeti meghajtású gépek esetében – ezek részaránya egyre növekszik – a magtávolságok gyors beállítása a fedélzeti komputereken végezhető el, ez a műszakiaknak könnyebbséget jelent. A vetőgép felkészítési műveletek végrehajtása a jó minőségű vetés biztosításának alapjait képezhetik.

A VETÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ALAPELVEI
Az előzőekben meghatározott magszám, ill. tőtávolság beállítása a mai korszerű pneumatikus kukoricavető gépek esetében tulajdonképpen már igen egyszerű művelet, és gyakorlatilag csupán az alkalmazott vetőtárcsa tengely fordulatszámának változtatását jelenti. A kukoricavető gépek esetében – az elektromotoros meghajtásúak kivételével – a meghajtó talajkerekek (járókerekek) és a vetőtengely közötti hajtásrendszerben lévő áttétel módosításával (különböző fogszámú lánckerekek cseréjével, az esetlegesen beépített fordulatszám-váltó hajtómű fokozatának átkapcsolásával) történhet meg a vetőtengely fordulatszámának változtatása. A hektáronként kivetett magszám (a tőtávolság) helyes beállítását a vetőgép magládáinak feltöltése után a gép üzemszerű működtetésével, felszíni próbavetéssel kell ellenőrizni. Természetesen a kivetendő maghoz előírt vákuum – vagy túlnyomás – beszabályozása és a maglesodrók egyszemes vetésre történő átállítása a próbavetést megelőzi.

A táblán következhet a vetési mélység helyes beállítása: ezt valamennyi vetőelemnél (külön-külön) el kell végezni, és a talaj állapotától függően 4–8 cm közötti értékre kell beállítani. A csoroszlyanyomást a hagyományos magágyba történő vetés esetén 50–60, míg mulcsba vetéskor 100–120 kg/csoroszlya értékre szükséges beszabályozni. A vetőbarázdák lezárását, a talaj visszatömörítését a tömörítő kerekek pozicionálásával lehet beszabályozni, ill. próbahúzással a beállítások helyességét ellenőrizni. További beállítási művelet a csatlakozó sortávolság – a nyomjelző tárcsák hosszúságának – kimérése. Ha az üzemeltető erőgép fel van szerelve GPS helyzet-meghatározású, ill. párhuzamvezető-nyomkövető kormányzási rendszerrel (RTK segítséggel) a sorcsatlakozások ± 2 cm pontossággal a nyomjelzők nélkül is végrehajthatók. A műtrágya- és talajfertőtlenítő-szer adagmennyiségek beállításakor a kezelési utasítás előírásai a mérvadóak. A vetési művelet végrehajtása a forgók bevetésével, a tábla „beszegésével” kezdődik, ami a gyakorlatban 2–4 vetőgépalj szélességet jelent. A vetési munkasebesség mindig igazodjon a talajelőkészítés egyenletességéhez, a talajállapothoz és a vetőgép technikai adottságaihoz. A legkorszerűbb, elektromos vetőszerkezeti hajtású, pneumatikus rendszerű gépek üzemeltetési sebessége akár 14–16 km/h is lehet.

Dr. Fűzy József
dr.fuzy.jozsef@gmail.com