Az Európai Unióban a mezőgazdaság a 2014–2020 évekre is kiemelt szerepet kap. Az EU teljes költségvetéséből a mezőgazdaságra eddig fordított mintegy 40–45% (2013-ra tervezett 39,4%) a következő hét éves időszak átlagában kissé kevesebb lesz, ezzel szemben a támogatások elosztását egyszerűbbé, méltányosabbá, környezet-baráttá, eredményorientálttá (stb.) kívánják tenni. Mivel a támogatás mértéke 2014-től csökken, és ez hazánkat is érinti, így az eredményeink, valamint versenyképességünk javítására a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Ehhez azonban meg kell ismernünk a hazai, és a többi EU ország mezőgazdaságának fontosabb adatait, hogy a gazdálkodás során esetleg elkövetett hibákon mielőbb javíthassuk. Jelentős segítséget adhatnak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) különböző kiadványai, melyek nemzetközi adatai lehetőséget adnak arra, hogy mezőgazdaságunk helyzete reálisan megítélhető legyen.
AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS
ÉS ÉRTÉKELÉS MÓDSZERE
Hazánk mezőgazdasága sajnálatosan a múltban sem volt kiváló, és napjainkban sem tartozik a legjobbak közé, e téren több nyugati ország is előttünk jár. Ezért célszerű megismerni és elismerni hibáinkat, és követni a jobb eredményeket elérőket. Mezőgazdaságunk megítéléséhez adatainkat természetesen elsősorban az EU-27 ország átlagos számaihoz célszerű hasonlítani, mert ebben a közösségben élünk, és helyzetünket más szempontoknál is így értékeljük. Ennek ellenére e tájékozódás azért kevésbé megfelelő, mert e 27 ország között olyan különlegesek is vannak (pl. Luxemburg, Ciprus, Málta, illetve Finnország, Svédország, stb.) melyek eredményei méretük-, és egyéb adottságaik miatt a miénkkel aligha vethetők össze. A 2004 után csatlakozott 12 ország átlagos adata viszont azért fontos, mert ezek az országok az elmúlt mintegy 60 évben a miénkhez hasonló körülmények között éltek, de a rendszerváltást egyesek a miénknél kissé jobb, míg mások gyengébb eredménnyel oldották meg. Mivel országunk mezőgazdasága mindig jelentős volt, ezért az EU-15-ből a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező EU országokat, illetve ezek átlagos adatait is célszerű ösztönző összehasonlítási alapként választani, melyet „EU-6”-al jelöltünk. (Az EU-6 országok: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia és Németország.) Így a táblázatban (lásd a következő oldalpáron) a hazai adatok mellett mind a négy EU átlagot közöljük, de a %-os összehasonlító értékeket csak az EU-27-hez, és az EU-6-hoz tüntetjük fel.
A mezőgazdaságban a különböző eredmények reális összehasonlítása általában csak több év átlagos adatai alapján lehetséges, de erre ritkán van mód, és a nemzetközi statisztikák adatai is többnyire csak késve állnak rendelkezésre. Ezért meg kell elégednünk olyan adatokkal, melyeket a statisztikák közölnek, és ezekből kell a körülményeket figyelembe véve a legjobb következtetéseket levonni. A táblázatban a hivatkozott KSH kiadványokból nem minden nemzetközi adatsort szerepeltetünk, csak az általunk fontosabbnak ítélteket közöljük. Megjegyezzük továbbá, hogy a nemzetközi adatoknál ország-csoport átlagok nem mindig állnak rendelkezésre, így a táblázatban minden átlag, tehát az EU-27 átlag is a kiadványokban közölt ország-adatok átlaga.
A következő oldalpáron látható táblázatban közölt mutatók értékelésekor esetenként nem egyértelmű az, hogy hazánk sorrendjének meghatározása során (a táblázat 6. oszlopa) mely mutatónál kedvezőbb a nagyobb- („n” jel), és melynél a kisebb érték („k” jel). Így pl. a termésátlagok (23–28. sorok), a mezőgazdasági termelés volumenének változása (39–40. sorok), stb. esetében természetesen a nagyobb adatot ítéljük jobbnak, míg a mezőgazdasági területre fordított munkaerő ráfordítás mennyisége (17–19. sorok) egyértelműen akkor kedvező, ha a szám minél kisebb. Vannak azonban vitatható mutatók, pl. a mezőgazdaságból származó bruttó hozzáadott érték (41. sor), vagy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányának mértéke (16. sor). Többen kedvezőnek tartják azt, hogy hazánkban ezek aránya sokkal nagyobb, mint a nyugati országokban, és ezt sikerként könyvelik el. Ezzel szemben az ország és a mezőgazdaság szempontjából előnyösebb, ha az arányok itt kisebbek. Ennek oka az, hogy az előállított egy főre jutó bruttó termelési érték a mezőgazdaságban többnyire mérsékeltebb, mint az iparban és a szolgáltatásoknál, tehát az élőmunka-foglalkoztatás arányát a mezőgazdaságban csökkenteni, az iparban és a szolgáltatásoknál viszont növelni kellene (lásd a fejlettebb országok adatait). De fontos ez azért is, mert a mezőgazdaság támogatott, és ezt a támogatást a többi nemzetgazdasági ágnak kell megtermelnie. Ezért e mutatónál a mezőgazdaság jelentősebb aránya az ország szempontjából kedvezőtlen, mert ez az ipar, és a szolgáltatás elmaradottságát jelzi.
Az egyes mutatók megítéléséhez megállapított sorrend tehát azt adja meg, hogy a hazai adat a legkedvezőbbhez viszonyítva a hányadik helyen áll. (Pl. az 1. sorban az „n 12” azt jelenti, hogy a nagyobb adat a kedvezőbb, ezért a nagyobb adatoktól a kisebb felé haladva a 27 ország adatából Magyarország a 12.) A táblázatban közölt első 9 sorban szereplő paraméterek az országok helyzetét jellemzik, míg az ezeket követő 41 paraméter (a 10–50. sorok) a mezőgazdaságot. Az országot jellemző paraméterek helyezéseinek (sorrendjének) átlaga 16,8, a mezőgazdasági mutatóké pedig 15,1, tehát a 27 EU tagországot figyelembe véve a táblázatban szereplő mutatók alapján országunk és mezőgazdaságunk egyaránt csak közepes „minősítést” kaphat, de mezőgazdaságunk helyezése kissé jobb, mint az országé.

AZ EGYES MUTATÓK
MEGÍTÉLÉSE
Hazánk a legkedvezőbb eredményt a mezőgazdasági terület aránya (az összes területből) alapján érte el, mely 62,2% volt, (10. sor), ezzel a 3. lett. E mutatónál a legjobb eredményt az Egyesült Királyság produkálta 72,5%-al. A hazai adatok között a következő jó eredményt a mezőgazdaság volumenének növekedése érte el 7,6%-kal (39. sor), így ez az 5. lett. E mutatónál a legjobb Bulgária volt 39,4%-kal. Mezőgazdaságunk a legrosszabb helyezést, a 27.-et a nitrogénmérleg –18%-a miatt kapta, mert az összes ország között egyedül lett negatív, itt a legjobb (?) Hollandia volt 188%-kal.
A birtokméret (13. sor) a mezőgazdaság eredményeit jelentősen befolyásolja. Ez 2005. évi adatok szerint nálunk csak 6,4 ha/gazdaság, 25,1%-a az EU-27-hez, és 14,6%-a az EU-6-hoz viszonyítva. A hazai átlag alig nagyobb, mint Lengyelországé, és kevesebb, mint tizede a Csehországénak. Az EU-27-ben ilyen csekély birtokmérettel rajtunk kívül csak 7 ország rendelkezett. A legnagyobb birtokmérettel Csehország dicsekedhetett (86,4 ha), ezt követte Nagy-Britannia (64,2 ha), majd Dánia (54,1 ha) következett, és azóta ezekben az országokban is nőtt a birtokméret. (Csak megjegyezzük, hogy Németország keleti felén, a volt NDK területén a birtokméret több mint 185 ha.) Tehát a fenti adatok alapján a helyes cél a birtokméret növelése, és nem a mérséklése kell, hogy legyen, mert – az AKI adatai szerint is – a nagyobb birtokokon a termelés eredményesebb, és így volt ez a háború előtt is, és így van ez napjainkban is. E meg-
állapítás természetesen nem azt jelenti, hogy kisebb gazdaságokban nem érhetnek el kiváló termelési eredményeket. Fontos továbbá, hogy nem csak az a baj, hogy a kisebb gazdaságok termelése kevésbé megfelelő, hanem az is, hogy a nagyobb gazdaságok sem érnek el mindenhol olyan jó eredményeket, melyek tőlük a sokkal jobb szakmai ismeret és műszaki-technikai felkészültség alapján elvárható lenne.
A mezőgazdasági termelés volumenét és színvonalát az EU-27-ben az EU-6-hoz tartozó országok határozzák meg. Hazánk elhanyagolható termék-mennyiséget állít elő, pl. 2,15%-os terület-arányához viszonyítva (1. sor) gabonából nagyobb 4,73%-ot (22. sor), míg gyümölcsből és állati termékekből kisebb arányt, pl. gyümölcsből 1,60%-ot (29. sor), összes húsból 1,96%-ot (35. sor), tehéntejből pedig csak 1,15%-ot (36. sor). Sajnálatos továbbá, hogy nálunk a növények termésátlagai csak a 12–14. helyre kerültek (23–28. sorok), míg az átlagos tejhozam a 15. (37. sor) helyezésre jó. Így a búza termésátlaga csak 81,6 (57,3)%-a, a kukoricáé 71,8 (57,7)%-a, a burgonyáé 86,5 (57,2)%-a, és az egy tehénre jutó éves tejhozam pedig 88,64 (75,4)%-a az EU-27 (zárójelben az EU-6) országok átlagához viszonyítva. Az egyes országok termelési eredményeit vizsgálva azonban kiderül, hogy az EU 27 országa között ennél sokkal jelentősebb eltérés van. Pl. a hazai 4,20 t/ ha búza termésátlaggal szemben Írország 9,86 t-át takarít be, és a hazai 5542 kg/tehén/év átlaggal szemben Dániában 8429, Svédországban 8341, Kanadában pedig 9678 kg az átlagos tehenenkénti éves tejtermelés. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak hazai 5,2%-os aránya (16. sor), és az egy ha-ra jutó 76,1 awu/1000 ha munkaerő-ráfordítás (17. sor) nagyon magas, és bár kisebb, mint az EU-27-ben, de több mint kétszeres az EU-6-hoz tartozó országokénak, viszont ez utóbbi csökkenésének aránya kedvező (18. sor). Ezek mellett figyelni kell arra, hogy a gazdálkodás színvonalát nem csak a termésátlagok (a fajlagos hozamok) határozzák meg, hanem (főleg) a termelés versenyképessége, melyre azonban a hivatkozott KSH kiadványok nem közölnek adatot.
A mezőgazdaság bruttó kibocsátása terén (42–44. sorok) nálunk 57,1%-al a növénytermelés dominál, az állattartás jelentősen lemaradt, aránya csak 35,7%. Ezek az arányok a EU-27-ben a növénytermelésé 49,3%, az állattartásé pedig 43,1%, míg az EU-6 átlaga 45,5%, és 47,9%., tehát sokkal kedvezőbbek. Szélsőséges adatok azonban e téren is vannak, pl. a növénytermelés aránya Görögországban 64,6%, Romániában 62,0%, míg legnagyobb az állattartás kibocsátásának aránya Írországban 68,8%, és Dániában 59,4%. Az ágazat eredményességét legjobban a területre jutó kibocsátás jellemzi. Ez nálunk 1,34 ezer euró/ha, az EU-27-ben viszont kétszeres, 2,92 ezer euró/ha, az EU-6 országokban pedig négyszeres, 4,98 ezer euró/ha, és mintegy harmada volt az EU-15-höz viszonyítva (45. sor). E téren legjobb Hollandia 13,22 ezer euró/ha-al. E mutató hazai eredménytelenségére még az sem lehet magyarázat, hogy mezőgazdaságunk az elmúlt másfél évtizedben átlagosan mintegy harmadannyi, az EU csatlakozás óta ugyancsak átlagosan kb. feleannyi, míg 2011-ben kb. egyharmaddal kevesebb támogatást kapott, mint (Málta miatt) az EU-27, vagy az EU-6-hoz tartozó országok (47–50. sorok).

A NEM TÚL KEDVEZŐ HELYZETÜNK OKAI
A mezőgazdaság eredményét nagyon sok körülmény befolyásolja. Így a ter-
mészeti adottságok (főleg az időjárás, mely egyre kiszámíthatatlanabb lesz), a technika és a technológia fejlődése, és (különösen hazánkban) a politika alakulása. Ezért az évek során a mezőgazdaság minden adata változhat, tehát az országok helyezésének sorrendje is módosul. Példa erre a fontosabb növényeink hazai termésátlagainak alakulása, melyek korábban (az 1950-es évektől) folyamatosan, és intenzíven emelkedtek, és évenként csekélyebb kilengést mutattak. Ez a rendszerváltás előtt megtört, a termésátlagok az elmúlt mintegy 25 évben – az átlagot tekintve – az újabb fajták és technológiai megoldások ellenére alig változtak, az évenkénti különbség viszont számottevően nőtt, pl. a búza esetében 2,64 (2003) és 5,45 (1988), a kukoricánál pedig 3,50 (1993) és 7,56 (2005) t/ha között ingadozott (lásd a KSH hosszú idősorait). További példa erre, hogy 1931–40-től 2001–2010- ig a búza termésátlaga hazánkban csak 2,88 szeresére, míg az élenjáró nyugati országokban 3,41 szeresére nőtt annak ellenére, hogy hazánkban 1931–40-ben a termésátlag csak 1,4  t/ha, míg az élenjáróknál már akkor is 2,36 t/ha volt, és köztudott, hogy a nagyobb termésátlag intenzívebb növelése sokkal nehezebb, mint a csekélyebb hozamok esetében. Így a 2001–2010 évek átlaga a hazai 4,03-al szemben a „nyugati” országokban 7,81 t/ha lett, és a rendszerváltás előtti és utáni időszak növekedése is nagyobb volt az élenjáróknál, mint nálunk.
Az adatok alapján tehát látható, hogy mezőgazdaságunk az EU-27-ben még a közepes szintet sem éri el, de különösen lemarad a jobb mezőgazdasággal rendelkező EU-6 országok eredményeihez viszonyítva. Természeti adottságaink sem „kiválóak”, mert talajadottságaink, vízellátottságunk és éghajlatunk (melynek rosszabbodása szinte teljesen biztosra vehető) inkább csak átlagosnak mondhatók. Mindezek ellenére mezőgazdasági termelésünk természeti feltételeit nem rosszabbak, de nem is sokkal jobbak mint a többi EU ország átlaga. Mérsékelt eredményeink okát tehát nem itt, hanem beruházási (műszaki-technológiai)-, és főleg szakmai hiányosságokban valamint a kellő mennyiségű és minőségű ráfordítás, (stb.) hiányában kell keresni. Nagyon fontos ok a kedvezőtlen birtokszerkezet, mely alól hazánk csak a 70–80-as években volt kivétel. Tény továbbá, hogy a műtrágya-felhasználásunk az élenjáró EU országokéhoz viszonyítva sokkal kevesebb, mert 1971–90 között 54–56%-a, 1991–2009 között viszont csak 15–30%-a volt. De probléma az is, hogy nálunk az állatállomány jelentősen csökkent, pl. 2007-ben az EU-27 országokénak 71,8%-ára, illetve az EU-6 országok 31,8%-ára, és ez is rontja a mezőgazdaságunk eredményét.
A birokszerkezettel kapcsolatos vita miatt nyitott kérdés a jövőben kívánatos gazdasági méret, és gazdálkodási forma is. A KSH az ÁMÖ 2010 alapján 576 ezer gazdaságot tartott nyílván, ezekből 377 ezer 0-<1 ha birtokméretű, melyekből 376,8 ezer egyéni gazdaság, átlagos területük 0,23 ha mezőgazdasági terület/gazdaság. A gazdaságok száma a rendszerváltás óta ugyan mérséklődött (mert pl. 1991-ben még 1395,8 ezer volt), és a hazai átlagos birtokméret is nagyobb lett, (pl. az egyéni gazdaságok mezőgazdasági területe 84%-kal nőtt), de a társas gazdaságoké viszont 63,1%-ra mérséklődött, így a gazdaságosan művelhető birtokméretek felé döntő változás nem következett be, a hazai átlagos birtokméret 2010-ben is „csak” 8,64 ha/gazdaság mezőgazdasági terület volt. A hazai elaprózott birtokméret eredménye a gazdaságokat vezetők kedvezőtlen kor- és végzettség szerinti összetétele. Az AMÖ 2010 adatai alapján látható, hogy az egyéni gazdálkodók 57,7%-a 55 évnél korosabb, 86,4%-uknak még alapfokú képzettsége sincs, a középfokot végzettek aránya 6,0%, a felsőfokot végzetteké pedig csak 2,6%. Egy ugyancsak 2005-ben készített felmérés szerint mezőgazdasági szakmai felkészültségünk az EU-27-ben a 19. helyre volt elegendő. Akkor nálunk a közép- és felsőfokot végzettek aránya 8,5% volt, Németországban viszont 45,6%, Franciaországban 43,4%, Luxemburgban 42,0%, Ausztriában 28,4%, és még Csehországban is 25,2%. Szerencsésnek mondható, hogy az utóbbi években (évtizedekben) az állattartás hazánkban is jelentősen koncentrálódott. A KSH AMÖ 2010 felmérése szerint ugyanis a szarvasmarha-állomány 72,1%-a, a sertésállomány 74,7%-a, míg a tyúkfélék 75,3%-a 100-nál több egyedet nevelő telepeken volt található. Feltételezhető, hogy e telepek (nagyrészt) megfelelő szakemberekkel rendelkeznek, és így az állattartás fejlődése (az egyéb feltételek javulása esetén) felgyorsulhat. ÖSSZEGZÉS Magyarország jelentős agrártermeléssel rendelkezik, de kevésbé eredményes, mint az élenjáró EU-tagok. Növénytermelésünk a viszonylag alacsony bérek ellenére költséges, és ez rontja a növénytermelés, valamint az állattenyésztés versenyképességét. Hazánk több élelmiszer alapanyagot termel, mint a szükségletünk, így a magasabb előállítási költségek miatt esetenként értékesítési gondjaink vannak. A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma folyamatosan csökken, ennek ellenére az átlagos birtokméret alig nő. A hazai kedvezőtlen birtokméret viszont gondot okoz, mert napjaink technológiai szintvonalát figyelembe véve eredményesen termelni csak jó szakmai felkészültséggel, nagyobb birtokokon, nagyobb táblákon, nagyobb teljesítményű gépekkel lehet. El kell azonban ismerni azt is, hogy az EU többi tagországa – bár nagyobb részük jobb eredményt ér el mint hazánk – mégsem kellően versenyképesek, a világpiacon az USA, és egyes fejlődő országok mezőgazdasága az irányadó. Ezért a nagyobb gazdaságok közül is csak azok lehetnek hosszabb ideig versenyképesek, ahol a termelt növények gépesítése lehetőleg teljes, és olyan méretben termelnek, ahol az alkalmazott gépek kihasználása megfelelő. Kérdés lehet tehát, hogy az EU, a hazai hivatalos propaganda, számtalan társadalmi szervezet, stb. miért a kisebb gazdaságokat támogatják, és miért nem a nagyobbakat részesítik előnyben, holott ezzel a nézettel az EU és hazánk mezőgazdaságának versenyképességét veszélyeztetik. Dr. Gockler Lajos, NAIK MGI gockler@gmgi.hu