Ilyen még nem volt!

Évek óta nagy érdeklődés mellett sikeresen rendezzük a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztők szakmai napját. A legújabb, elterjesztésre érett gyakorlati- és kutatási, fejlesztési eredményeket mutatjuk be, ajánljuk partnereinknek.

Olyannyira híre ment ezeknek a „Road Showjainknak”, hogy a juhágazat szereplői javasolták, kérték: rendezzük meg az első Juh Szakmai Napot is.

Május 13-án – a „dologidő” ellenére – több mint félszázan jöttek el a juhtenyésztési szakmai napunkra, Sarlóspusztára.

A szakértelem alapkérdés

Hajduk Péter a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség ügyvezető igazgatója a juhágazat helyzetéről és lehetőségeiről szóló előadásában – többek között – elmondta, hogy 2014-ben a nyugodt piaci helyzet és a támogatások hatására a juhlétszám tovább nőtt; a bárányok iránti kereslet megfelelő; hullámzó felvásárlási árakkal az Európai Unióban áruhiány volt.

Az ágazat a mezőgazdasági termelésből csupán 0,8-1 %-kal, az állattenyésztéséből 2 %-kal részesedik, ám gazdasági, társadalmi hatása – a legelőhasznosítás, a biológiai sokszínűség /biodiverzitás/, a foglalkoztatás, a környezetgondozás stb. okán – ennél jóval nagyobb.

Az EU juhhúsból 80 %-ban önellátó. Hazánk és a világ /EU, USA/ piacain a juhtej és termékeinek piaca korlátlan.

Az előadó szólt az ágazat lehetőségeiről, bemutatta a támogatási rendszer új vonásait és hangsúlyozta: mindezeket csak akkor lehet eredményesen felhasználni, ha az ötletszerűség helyett szervezett, tudatos és egységes lesz a termékelőállítás; teret nyernek a hatékonyságot növelő új technológiák, a szakszerű takarmányozási és tárolási módszerek; szélesebb körben terjednek a termékközpontú termelői csoportok – és mindenekelőtt a szakmai ismeretek bővítésében érdemben sikerül végre előre jutni.

Vigyázat! Mikotoxin veszély

Dr. Mézes Miklós akadémikus, a Szent István Egyetem professzora időszerű témáról a mikotoxinok károsításáról és a védekezés lehetőségeiről beszélt.

Tudományos alaposságú előadásában – egyebek között – hangsúlyozta: a kérődző juh a többi állatfajhoz /sertés, baromfi/ képest, a bendőlebontás miatt kevésbé érzékeny az Aspergillus penészek mikotoxinjaira.

A penészek szaporodását és toxintermelését a környezeti tényezők – a tápanyagok jelenléte, a kémhatás, a hőmérséklet, a nedvességtartalom, a relatív páratartalom, az oxigén és a növényeket érő, valamint a betakarításkor jelentkező stresszhatások befolyásolják.

A védekezés lehetőségei: a takarmányhigiéniai szabályok megtartása /a tárolók, gabonamagvak tisztítása, fungicidkezelés propionsavval, vagy annak sóival, átszellőztetés, a vízzel érintkezés megakadályozása/; a szakszerű széna-, szilázs-, szenázskészítés.

Mindennapi gond – a féregtelenítés

Nagy Gábor a Kaposvári egyetem Phd aspiránsa vizsgálataira alapozva elmondta, hogy a paraziták elleni védekezésnek elvileg sok lehetősége van, ám a gyakorlatban lényegében a kémiai védekezés terjedt el. Ez önmagában nem megoldás, mert: nem szünteti meg a kiváltó okot, rövid ideig hat, a kártevők rezisztenciáját váltja ki.

Megoldás: több „támadási ponton” folyó integrált védekezés: 1. Az ellenállóképesség erősítése /genetikai módszerek, rezisztenciatenyésztés, következetes szelekció/; az immunrendszer erősítése /szakszerű takarmányozás, szerzett immunitás kialakítása, az egyéb betegségek ellenőrzése/. 2. Szakszerű legelőhasználat /kezelés fertőzött, „tiszta”, és késleltetett „tiszta” legelőre./

A határtalan kezelés okai: a védőszer aluladagolása; gyakori, rossz időben; hatástalan szerrel adott kezelés.

A gyakorló juhász szemével

Kiss Gábor agrármérnök, juh- és kecskeágazati szakmérnök közel egy évig Ausztráliában tanulta a szakma „mesterfogásait”. Az intenzív juhtenyésztésről vallott korszerű szemléletén ez meg is látszik!

Az előadásának lényege címszavakban: a lehetőségek feltárása, programozott döntés; az igényekhez szabott fajta, genetika kiválasztása; modern, de olcsó technológia /válogatókarám-rendszer; körbálázott szalma-, széna etetése vagy a hagyományos vályú helyett abrak-önetető használata kevesebb takarmányveszteséggel jár/. Az etetett takarmányok: kukoricaszilázs, lucernaszenázs, rétiszéna, abrak, egyfázisú Bábolna báránytáp; az elletési időszak szigorú ellenőrzése/. „Ilyenkor együtt alszom az anyajuhokkal”.

Tenyésztés-célpárosítás. „Babamozi”: ultrahangos vemhességvizsgálat, az „üres” állatok gyors kiszűrése, újratermékenyítése – ezzel a két ellés közötti időszak lerövidítése.

Hitvallása! „Mindenki tudja /azt hiszi/ ismeri, amit kell. Ez több esetben igaz, ám vegyünk példát azoktól, akik mindezeket még jobban tudják. Akkor igenis lehet egy birkáról két bőrt lenyúzni”.

Ne bőrben – feldolgozva adjuk el a terméket

Kovács Imre a Hunland Kft. kereskedelmi igazgatója a piaci igényeket a juhászok bárányelőállítási szokásaival vetette össze. Ma a bárányok 45 százaléka húsvéti, 30 százaléka augusztusi /gyengébb húsminőségű legelő bárány/, 25 százaléka karácsonyi értékesítésre születik. Az árak viszont „fordítva” alakulnak, vagyis akkor a legjobbak az árak, amikor a termelők a legkevesebb bárányt kínálják fel. Ezen a gyakorlaton a jobb árak elérése reményében változtatni kellene. A szemlélet és a biológiai sajátosságok miatt ez nem könnyű feladat. /Decemberi elletés: rosszabb vemhesülés és elletési arány./

További megállapítások: a tápon hízlalt, egységes jó minőségű báránynak van jövője /egyfázisú Bábolna báránytáp/. Egy főre jutó mintegy 30 deka hazai húsfogyasztás annyira kevés, hogy a termék teljes egészében exportra kerül. Évente 620 ezer bárányt exportálunk.

A bárány felvásárlási árát ma itthon két nagy vágóhíd tulajdonosa határozza meg.

A bárányfeldolgozás ma 1 százalék. A Hunland Kft. 2016-ra új vágóhidat épít. Nyitás a keleti piacok felé. Együtt: a termelő és a kereskedő közötti összhang erősítése.

Az állatvédelmi lobby erősödő befolyása miatt az élőállat-szállítás egyre több költségnövelő akadályba ütközik.

A tapasztalat

Nagy Lukács területi képviselőnk körültekintő előkészítő munkája nyomán – a résztvevők általános véleménye szerint – az első juhtenyésztési tanácskozásunk kitűnően sikerült.

Sok hasznos, elméletileg megalapozott gyakorlati tapasztalat került a látómezőbe.

Az alapgondolat így fogalmazható meg: az apáktól, nagyapáktól örökölt juhászgyakorlat valóban kincseket ér, ám önmagában kevés! A hagyományokra építkező új korszerű módszereket, a „tudásvagyont” mihamarabb be kell építeni a juhágazatba.

Egybehangzó vélemények szerint a Juh Szakmai Napunk folytatásra érdemes!

Fehér Károly – Wellesz Tibor