A növényi tápanyagok optimális mennyiségének időben és egyenletesen történő kijuttatása a terméseredmények növelésének egyik alapfeltétele. A gazdálkodók elmúlt évekbeli gyakorlatában az aszály jelentősége a tápanyag-kijuttatásra is rányomta bélyegét.
A termőhelyi adottságokhoz igazodó, magas színvonalú növénytermesztési és tápanyag-gazdálkodási technológiák megvalósításának, valamint az egyre inkább szigorodó környezetvédelmi szempontok érvényesülésének fontos feltétele a makro- és mikrotápanyagok egyenletes talajba juttatása. A minőségi termelés előfeltétele, hogy az állati- és növényi eredetű szerves anyagok, valamint a műtrágyák tápanyagként optimális időben és mennyiségben kerüljenek felhasználásra. Ehhez szükséges a hazai gyakorlatban alkalmazható kijuttató gépek megfelelő szintű ismerete, valamint üzemeltetési feltételeinek betartása a termelés során. A hazai viszonylatban meglevő, egyre modernebb géppark alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók megfelelő teljesítménnyel és munkaminőséggel végezzék el a mezőgazdaság – így a növénytermesztési technológiák és az állattartás – számára is oly fontos feladatokat.
A mezőgazdaság üzemi gyakorlatában a műtrágya árak emelkedése, a talajállapot javítása, valamint az új környezetvédelmi szempontok a szerves anyagok fokozott felhasználása felé fordították a gazdálkodók figyelmét. A megfelelő beltartalmi értékkel rendelkező szerves trágyák kijuttatásával szemben mind a műszaki, mind az agrotechnikai követelmények szigorodnak.
A hazai gazdálkodók, illetve mezőgazdasági vállalkozások körében a szerves trágyák kiszórására használható gépek konstrukciós megoldásuk és felszereltségük szempontjából eltérőek. Legnagyobb arányban még napjainkban is a szilárd szerves trágyák kijuttatására szolgáló gépek találhatók a hazai gyakorlatban. Kisebb hányadot képviselnek – jelentőségét tekintve azonban hasonló fontosságúak – a hígtrágyák kijuttatását megvalósító tartálykocsik.
A mezőgazdasági vállalkozások állattartó telepein megtermelt szerves trágya kezelése és tárolása eltérő körülmények között és eltérő módszerekkel történik. A szerves trágyát általában az állattartó telepek, illetve a trágyázandó terület közelében helyezik el. Ezek alapján két különböző módszert ismer a gyakorlat a szervestrágyaszórókkal megvalósítható technológia alkalmazása során. Ezek jelentős befolyást gyakorolnak az istállótrágya további kezelési technikájára és kiszórására, melyek között a megkülönböztetést az alapján végezzük el, hogy a szerves anyag szállítása és kiszórása hány fázisban és milyen géppel történik. Így megkülönböztetünk egyfázisú vagy hagyo-
mányos, illetve kétfázisú szervestrágyaszórási technológiát.
Az egyfázisú technológiában a szerves trágya szállítását és kiszórását a speciális kialakítású szervestrágyaszóró gépekkel végzik. A kétfázisú szerves-
trágyaszórási technológia lényege, hogy a szerves trágya szállítását általános használatú, billenő felépítménnyel rendelkező traktoros és tehergépkocsis szállítóeszközökkel hajtják végre. A kiszállított szerves trágyát a táblán üzemelő szórószerkezettel rendelkező trágyaszóróba billentik, ekkor a szervestrágyaszóró csak a szerves anyag talajfelszínre juttatását végzi.
Az őszi alaptrágyázás fontosságára utal a megfelelő időben történő kijuttatáskor, hogy a növény számára biztosítjuk a kívánt mértékű tápanyag hasznosulást. A folyamatos N tápanyagként történő felvétel függ a talaj pillanatnyi N szolgáltató képességétől. Ha a gazdálkodók a tervezett terméshozamnak megfelelő mennyiségű összes N tápanyag mennyiséget egyszerre juttatják ki a növény számára, akkor könnyen előfordulhat, hogy a tenyészidő végére – a N viszonylagos gyors mozgásának következtében – a talaj felső un. gyökérzónájában a növény által igényelt tápanyagmennyiség nem áll rendelkezésre.
A harmonikus növénytáplálást segíti a starter, vagy az ún. indító trágyázás alkalmazása, amelynek hatására már a kelés pillanatában megfelelő mennyiségű tápanyag áll a növény rendelkezésére. Ma már a művelet összevonások következtében előtérbe helyezett talajművelő és vetőgépek kombinációjának alkalmazása a tápanyag kijuttatásra is kiterjedt. Így számos gyártónak és forgalmazónak van olyan gépkapcsolat kombinációja, mely alkalmas a magágykészítés vagy a vetés során egy-menetben a megfelelő mennyiségű tápanyag kijuttatására. A műveletek összevonásával – megfelelő méretű termőterület esetén – fajlagos értékben üzemanyag-, energia-, illetve költségcsökkenés érhető el. A kisebb gazdaságokra jellemzően, a technológiai műveletek során hátrányként jelentkezik a műtrágyaszállítás, az áttöltések miatti effektív teljesítménycsökkenés, valamint a megvalósításhoz szükséges – megfelelő munkaminőségben és teljesítménnyel dolgozó – gépi eszközök hiánya. Ezért ezek a mezőgazdasági vállalkozások inkább előtérbe helyezik a külön munkaműveletben végzett kijuttatást, amely a szántóföldi kultúrákban kedvező területteljesítménnyel, a már rendelkezésre álló gépekkel, jól szervezett formában a megszokott elemekre támaszkodva valósítható meg.
Műtrágyaszórásra, a ma rendelkezésre álló gépek közül fejtrágyázásra elsősorban azok vehetők figyelembe, amelyek kis műtrágyaadagok (~20-100 kg/ha) egyenletes kijuttatására is alkalmasak. A tápanyag kijuttatás minősége (egyenletessége) és a terméshozam között szoros összefüggés van. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok alátámasztották, hogy különösen a nagy N-tartalmú műtrágyák egyenlőtlen szóráseloszlása okozza a termésveszteségek jelentős részét, s ez a szórás egyenlőtlenségének és a területegységre kijuttatott műtrágya mennyiségének (kg/ha) növekedésével fokozódik. A kijuttatás során az egyenlőtlenséget – megfelelő műszaki állapotú gép esetén – nem maga a gép, hanem a szórt sávok csatlakoztatásának pontatlansága okozza. A ma használatos szórógépekkel a szórt sávok megfelelő mértékű átfedése esetén megfelelő szórásegyenletesség érhető el, azaz a műtrágyaeloszlás szórás-egyenletességi tényezője (VE) 15%. A fejlődésnek köszönhetően egyre korszerűbb, modern szórástechnikai szerkesztésű, és interaktív GPS kommunikációval támogatott gép üzemel a gazdaságokban.
A fejlett technikai megoldások, a nagyobb szórás-egyenletességű szilárd és folyékony tápanyag-kijuttató gépek használata még jobban megköveteli az olyan technológiai eljárások alkalmazását, amelyek segítségével a szórásnál előforduló csatlakoztatási hibák minimálisra csökkenthetők.
Hazánk szárazabb tájain a többszöri fejtrágya kiadagolás megfelelő mértékű érvényesülését az utóbbi évtizedben gyakran hátráltatta az aszályos időjárás. Ahol a tavaszi és a kora nyári időszak szárazabb, ott a talaj N-szolgáltató képességének növelésével érhető el, hogy a virágzás idején is megfelelő tápanyagmennyiség álljon a növények rendelkezésére. E vidékeken általános gyakorlat alapján kimondható, hogy az alaptrágyázást követően egy adagban kijuttatott fejtrágyával a vetések jobban tűrik a szárazságot, s aszály esetén is megfelelő a terméshozam.
Egyértelműsíthető, hogy a szerves trágya felhasználás napjaink talajerő-gazdálkodásának nélkülözhetetlen – egyre nagyobb jelentőséggel bíró – részét képezi. Szervestrágyázással a termelés során kivont tápanyagok több mint 50%-a visszajuttatható talajaink tápanyag körforgásába. Legnagyobb jelentőséggel az almos istállótrágya rendelkezik, mivel nagy menynyiségben képződő és kedvező tápanyag-szolgáltató képességű szerves anyag. Ugyanakkor a műtrágyaszórás alapvető feladata a műtrágyák talajra, illetve talajba történő egyenletes kijuttatása a termesztéstechnológia időszakának megfelelően. Ez akkor valósítható meg eredményesen, ha a műtrágyák minősége, és egyenletes kijuttatásának feltételei biztosítottak. Erre jó példa az un. tápkultivátorok által biztosított üzemeltetés is, mivel különböző kultúrnövény fejlettségi szinten is eredményes munkavégzés valósítható meg, ugyanakkor lehetőség nyílik a vegetációs időszakban történő osztott tápanyag-kijuttatás magas színvonalú elvégzésére is. Külön kiemelendő, hogy a növények sorára, illetve annak közvetlen közelébe kijuttatott szemcsés műtrágya talajjal történő betakarása – amelyre elsősorban a tápanyag jó hatásfokú hasznosulása érdekében van szükség – a töltögető kapatestek gondos beszabályozásával jól megvalósítható.
A tápanyag tenyészidőben történő kijuttatásának a növénytermelés teljes vertikumában fokozott jelentősége van, főleg az aszályos időkben is. Az ésszerű, a technológia vizsgálatok eredményeit felhasználó üzemi adaptációknak a már jól ismert és bevált agronómiai/agrotechnikai elemekre kell támaszkodni:
− az osztott tápanyag-kijuttatás a termésnövelés lehetőségét biztosítja, szoros korrelációban a csapadékellátás mennyiségével és periodikus eloszlásával,
− talaj-előkészítési, vetési stb., illetve egyéb technológiai problémák okozta kelés/tőhiány miatti terméskiesés semmilyen tápanyag-kijuttatással nem pótolható,
− a szélsőséges időjárási kihatásoktól eltekintve általában megállapítható, hogy a vetés előtti tápanyag-kijuttatás tenyészidőben lényeges terméscsökkenés nélkül csak részben pótolható (növényfajta, agrotechnika stb.).
Agrár Élet Magazin
agrarelet@gmail.com
