Gépek, munkák és költségek
A NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézete a gazdálkodók döntéseinek elősegítése, valamint a mezőgazdaság gépesítésével foglalkozók tájékoztatása érdekében a megfigyelt bázisgazdaságok számaiból kiindulva, a várható árakkal, bérekkel, valamint egyéb költségekkel számolva minden évben kidolgozza és közreadja a mezőgazdaságban használatos erő- és munkagépek (gépcsoportok), valamint a munkaműveletek várható átlagos teljesítéseit és költségeit. Ezek az irányszámok tájékoztatást adnak arról, hogy a különböző gépekkel elvégzett munka mennyibe kerül, így kiindulási alapok lehetnek a gyakorlatban teljesített gépi munka költségének-, illetve ellenértékének kiszámításához.
A gépüzemeltetési költségszámítás célja és jelentősége
A gépüzemeltetéssel kapcsolatos alaposabb ismeretekre azért van szükség, mert napjainkban a versenyképesség a mezőgazdaságban is sokkal fontosabb, mint korábban, így a gazdálkodás eredményességének javítása érdekében a termelőknek, illetve általában a mezőgazdasággal foglalkozóknak tudniuk kell, hogy a különböző géptípusok milyen önköltséggel dolgoznak. Ennek ismeretében ugyanis az adott körülmények között az ökonómiailag legmegfelelőbb gépet választhatják, mely a gépüzemeltetési költség mérsékléséhez, tehát a gazdálkodás eredményének növeléséhez vezet. Az értékelést azonban nehezíti, hogy a mezőgazdasági gépeket forgalmazók napjainkban nagyon sok géptípust kínálnak, és a gazdaságokban is jóval többféle gép üzemel, mint korábban, ugyanakkor az ezekre vonatkozó reális teljesítések és költségek nem állnak rendelkezésre, így a csatolt táblázatok számait mintaként lehet kezelni az adott esetekben szükséges kalkulációkhoz. Fontos azonban, hogy az itt közölt gépféleségek árai, teljesítésadatai, és üzemeltetési költségei természetesen csak tájékoztató jellegű átlagok, mert ezek a gyakorlatban alkalmazott tényleges típusoktól-, valamint a használat esetenkénti körülményeitől függően eltérhetnek, viszont (ha szükséges) a számítási módszer ismeretében a helyi viszonyokhoz igazíthatók.
A teljesítések, az árak és a költségek változása
A mezőgazdasági gépüzemeltetés költségét sok tényező alakítja. Mivel ezek többsége év közben is változhat, ezért a költség-előrejelzés során először azt célszerű megvizsgálni, hogy a korábbi becslés hogyan teljesült. A változásokat – az utólagos ellenőrzés, és az előre-jelzés során egyaránt – a bázisgazdaságok tény- és tervszámai, a gép- és alkatrész-forgalmazók tapasztalatai, a KSH adatai, és a különböző rendeletek előírásai alapján határoztuk meg. Ezeket figyelembe véve a 2015 évre készített költségszámok, és az év során bekövetkezett változások között csak két területen volt számottevőbb eltérés. Az egyik a gázolaj ára, mely a tervezettnél sokkal erőteljesebben esett (az évi átlagok alapján számolt 2,5%-kal szemben 14,7%-kal, a 2014. decemberihez viszonyítva a 2015. decemberi ár pedig 16,0%-kal). A másik a gépek javítási-karbantartás költsége, mely a csekélyebb új-gép vásárlás-, illetve a gépek fokozottabb „öregedése” miatt kissé nagyobb arányú volt. E két változás egymást részben kiegyenlítette, így a 2015. évi tényleges költségek a tervezetthez képest kis mértékben csökkentek.
Az erő- és munkagépek üzemeltetési költségeinek változása 2016-ban – ugyancsak a gázolaj árát nem számítva – szintén kevéssé jelentős. Pl. az éves- és fajlagos kihasználás (megítélésünk szerint) nem módosul, ezért a csatolt táblázatokban az előző évi teljesítés-adatok szerepelnek. Az értékcsökkenési leírás kulcsa (minden gépnél egységesen 10%), és a gépek árának átlagos emelkedése (4%) sem változik, így az amortizációs költség módosulása a gép árát követi. Az előző évivel egyező az alapbér növekedésének mértéke (5%), az ez után elszámolt kiegészítő bér- (10%), a szociális hozzájárulási adó- (27%), a betegszabadság- (2%), a gazdasági általános költség- (5%), valamint a tőkehozadék (4%) aránya, az üzemanyagok és alkatrészek tárolásának- (4%), valamint a géptárolók üzemeltetési költségének (3%) emelkedése, és nem változik a kenőanyagok fajlagos ára (850 Ft/kg) sem. A biztosítás díj változása 2013 és 2014-ben (a piaci verseny miatt) 0% volt, 2015-ben viszont a verseny mérséklődésével átlagosan 15%-kal, 2016-ra pedig 10%-kal nőtt.
A 2016-os előrejelzésnél a gázolaj nagykereskedelmi ára jelentősen változott, mert az általunk 2014. decemberben becsült, és 2015-re várhatónak vélt 390 Ft/kg-al (327,6 Ft/liter-el) szemben 2016-ra 325 Ft/kg-ra (273 Ft/liter-re, 83,3%-ra) mérsékeltük. Ez a 2015. évi ténylegesnek ítélhető átlagos árnál (341 Ft/kg, illetve 286,4 Ft/liter) mintegy 4,7%-kal kisebb, a 2015. decemberinél (321 Ft/ kg, illetve 270 Ft/liter) pedig 1,2%-kal nagyobb. (Számottevőbb üzemanyag-árváltozás természetesen 2016-ban is bekövetkezhet.) A gazdaságok adatai szerint az általuk realizált nagykereskedelmi ár mintegy 79–80%-ka a NAV és a KSH által megadott áraknak. A karbantartási-javítási költségnél 2015-ben az alkatrészek átlagos ára nőtt nagyobb mértékben, mert az öregedő géppark miatt intenzívebb volt az alkatrész iránti kereslet. Mivel a javítási bér-és rezsi, valamint az „idegenek” által végzett javítás költségének emelkedése 2015-ben is mérsékelt volt, ezért (a 2015. évi elmaradt növekedés pótlására) 2016-ban 6% költség-emelkedéssel számoltunk.
A fenti költségmódosulások eredményeként a 2016. évi fajlagos teljes gépüzemeltetési költség – a 2015-re előre jelzetthez viszonyítva – erőgépeknél átlagosan 1,8%-kal mérséklődött, az erőgépek munkagépeinél pedig 4,7%-kal emelkedett. A munkaműveleteknél viszont a költségváltozás olyan kevés (0,4%-kal csökkent), hogy a 2015. évi számok (nagyvonalú megközelítés alapján) 2016-ban is változatlanul alkalmazhatók.
A 2016-ra készített költségszámítás módszere az erőgépeknél (1. táblázat) és a munkagépeknél (2. táblázat) azonos volt azzal, amit az MGI a korábbi években is alkalmazott. Részletes műveleti költségszámítás azonban 2016-ra (sajnos) nem készült annak ellenére, hogy az erőgépek mérete szerinti műveleti költségek a gépüzemeltetési költségszámítási munka legfontosabb része. Ezt a hiányt úgy pótoltuk, hogy az erőgépek üzemeltetési költségének átlagosan 98,2%-ra történt mérséklődését, és a munkagépek 104.7%-ra történt növekedését a műveleti költségek változásának megállapításához (kissé nagyvonalú megközelítéssel) olyan arányban vettük figyelembe, ahogyan a gazdaságokban a teljes gépüzemeltetési költségből az erő- és a munkagépek részesedtek. Erre minta a bázisgazdaságok 2014. évi tényszámai voltak, ahol a teljes gazdasági gépüzemeltetési költségből (100%) az erőgépek aránya 78,1%, a munkagépeké pedig 21,9% lett. Az ezekkel súlyozott 2016. évi erő- és munkagép gépüzemeltetési költségváltozás eredménye szerint, a műveleti költségek 99,6%-ra mérséklődtek, így (ugyancsak nagyvonalúan) a 2015. évi adatok 2016-ban is változatlanul használhatók (3. táblázat).
A fenti számítás természetesen csak „tájékoztató” eredményt ad, mert a műveleti költségekben az erő- és a munkagépek költségének aránya eltérő, de a hiba csak mintegy ± 0,5–1,5% lehet, tehát az így nyert műveleti költség, mint „irányszám” elfogadható. A táblázatban szereplő műveleti költség a gyakorlatban a nagyobb arányú erőgép-költség igény esetén (pl. talajmunkák) kissé csökken, míg a nagyobb arányú munkagépköltségeknél (betakarítási munkák) kevéssé nő. Mivel a 3. táblázat számai az I. területi kategóriára vonatkoznak, az itt közölt költségeket a II–IV. kategóriába tartozó területeken végzett műveletek esetében a kategóriák „vonóerő igényét” jellemző arányszámmal növelni kell.
A költségszámítás egyes fontosabb kérdései
A gépüzemeltetési költség alapadatainak jelentős része a bázisgazdaságok tényszámaiból képzett előrejelzés. A számokat az erőgépeknél „segédüzemágak” és motorteljesítmény kategóriák szerint, a munkagépeknél pedig gépféleség szerint adtuk meg. A különböző gépek munkájának megítélése többnyire fajlagos adatokkal történik, ezért a költségeket teljesítés-adatokra kell vetíteni. A mezőgazdaságban a gépek telesítését különböző egyenértékekkel összegzik. E munka során csak a munkaidőt (műszakidő: mh), a tonnakilométert (tkm), a normálhektárt (nha), és a kilówattórát (kWh), alkalmaztuk. A teljesítés-egyenértékek megállapítása a gyakorlatban általában jelentős hibával történik, és többségük nem jellemzi kellően az erőgép által ténylegesen teljesített gépi munkát, ennek ellenére használatuk nélkülözhetetlen. A hiba oka az, hogy a szorzókulcsok csak a munkaművelet-, a domborzat- és a kötöttség szerinti „vonóerő” igényt jelzik, ezt is csak átlagos viszonyokra. A szorzókulcsokkal nem lehet figyelembe venni a talaj nedvességét, tömődöttségét, fedettségét, a munkagép művelő-testeinek állapotát, stb., tehát a pillanatnyi tényleges vonóerő igényt befolyásoló tényezők hatását, amelyek esetenként nagyobb vonóerő igény különbséget eredményezhetnek, mint a domborzat és a kötöttség. (A korábbi előírások szerint a domborzat és a költség alapján négy területi kategóriát lehet megkülönböztetni. Egy nha egyenértékű egy hektár sík, középkötött talajon végzett középmély – 20 cm mély – szántás során teljesített gépi munkával. A többi munkaművelet nha szorzószámai az elvégzéshez szükséges hajtóanyag-felhasználással arányos, a középmély szántáshoz viszonyítva. A nha és a kWh közötti kapcsolat: 1 nha = 26,315 kWh, és egy nha gépi munka 8 kg, vagyis 9,5 liter gázolajjal teljesíthető, illetve 1 kWh gépi munkához 0,304 liter gázolaj szükséges. A részleteket lásd az interneten.)
A műszakóra adatainak megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy az időkihasználás (a műszakórából a motorüzemóra aránya) 30-75%, míg a teljesítmény-kihasználás (a motor átlagos leterhelése) 22-55%, így a kapacitáskihasználás mindössze 24-44%, tehát igen alacsony. Ezt tükrözik az egy műszakórára vetített kWh, illetve nha teljesítések is. (A műszakidő az erőgép vezetőjének az erőgéppel eltöltött munkaideje, így a tényleges munkavégzés mellett a kieső időket is tartalmazza.) Természetesen a műszakóra önköltség is lehet a műveleti költségek számításának az alapja. Ekkor az erőgép műszakóra önköltségéhez hozzá kell adni a munkagép műszakóra önköltségét, majd ezt osztani kell a műszakórára vetített ha, t, tkm, stb. teljesítéssel, de ez esetben számolni kell azzal, hogy a műszakóra még kevésbé jellemzi a gépi munkát, mint az nha, vagy a kWh.
A közölt költségek tartalma – a korábbi évekhez hasonlóan – a következők:
- hajtó- és kenőanyagok költsége,
- munkabér, és az ezt terhelő költségek: az erőgépvezető alap- és kiegészítő bére, a szociális hozzájárulási adó és betegszabadság költsége,
- karbantartás- és javítás költsége, az utóbbin belül a javítási anyag- és alkatrész, javítási bér- és rezsiköltség, valamint a más vállalkozások által végzett javítások költsége,
- értékcsökkenés (amortizáció),
- egyéb költség: gépjármű adó, biztosítás + baleseti adó, géptárolás, üzemagyag és alkatrész beszerzés, -tárolás és -kiadás, valamint a dolgozókhoz, illetve a munkabérhez köthető általános jellegű költségek.
Az eddigi öt költségnem összege a közvetlen költség,
- az álló- és forgóeszközök tőkehozadéka, vagy a hitelkamat, más megfogalmazásban a jövedelemigény,
- a gépekkel kapcsolatos (ágazati, főágazati, gazdasági, stb.) általános költségek.
A fenti hét költségnem együtt adják a teljes üzemeltetési költséget.
Az árak és a költségek az Áfá-t sehol nem tartalmazzák, így az Áfa esetleges változása az itt közölt költségeket nem módosítja. A mezőgazdasági munkákhoz felhasznált gázolajnál a jövedéki adó egy része visszaigényelhető. Ezt a kedvezményt a számítás során nem vettük figyelembe, mert előre nem lehet tudni azt, hogy a gépi munkát ki és hol végzi, tehát az adott esetben jár-e a kedvezmény, de a konkrét esetben az elszámolásoknál célszerű érvényesíteni. A gazdaságok a felsoroltakból az állóeszközök és forgóeszközök tőkehozadékát, valamint az általános költségeket a segédüzemágak költségeinél általában nem számolják fel, csak a közvetlen költségekkel kalkulálnak, tehát e miatt az általuk kimutatott fajlagos költségek mérsékeltebbek lehetnek, mint az itt szereplők. A teljes gépüzemeltetési költségben azonban a figyelembe vételük szükséges, mert a ténylegesen felmerülő költségek részét képezik, így ezeket a szolgáltatások díjtételében (a bérmunkák költségeinél) feltétlenül érvényesíteni kell.
A költségek csökkentésének lehetőségei
A csatolt táblázatokban szereplő teljesítés- és költségadatok nagyrészt az MGI által megfigyelt bázisgazdaságok számaira épül, ezért a nagyüzemekben szokásosnál gondosabb munka esetén mód van a teljesítések növelésére, és a költségek csökkentésére, tehát a takarékosabb gazdálkodásra. Ez természetesen minden költségtényezőre egyaránt érvényes. A költségek csökkentésének mértéke a hajtó- és kenőanyagoknál mintegy 0–10%, a karbantartásnál és a javításnál 0–30%, a munkabérnél és járulékainál, valamint az értékcsökkenésnél és az egyéb költségeknél 0–50%, az álló- és forgóeszköz tőkehozadék, valamint a gazdasági általános költségnél 10–100%, mindezek átlaga szerint maximálisan mintegy 20–25% lehet. A költség-mérséklés módjai között talán a legfontosabb a gépek kihasználásának javítása, illetve az éves teljesítés fokozása, mert a gépeknél szereplő éves műszakórák száma, és a műszakórára jutó kWh, nha és ha teljesítések a gépi munka jobb szervezésével lényegesen javíthatók, így a fajlagos gépüzemeltetési költség csökkenhet. Fontos továbbá a megfelelő birtokméret és táblaméret kialakítása, a munkaműveleteknél a legalkalmasabb erőgép-féleség- és a legkedvezőbb motorteljesítményű erőgép kiválasztása, a karbantartás és javítás gondos elvégzése, valamint az időben történő gépcserék, stb.
Összegzés
A géphasználat eredményességét a gyakorlatban sok tényező befolyásolja, mert a mezőgazdasági gépek a különböző munkaműveletekben, és az eltérő feltételek mellett változó önköltséggel dolgoznak. Így pld. a nagyobb teljesítményű gépekkel végzett munka általában olcsóbb, mint a kisebb teljesítményű gépeké, illetve bizonyos esetekben a speciális gépek, míg máskor az univerzális gépek alkalmazása a kedvezőbb. Lényeges továbbá, hogy a kisebb táblák művelése fajlagosan sokkal költségesebb, mint a nagyobb tábláké (4. táblázat). Ezeken túl a gazdálkodóknak a gépüzemeltetés költségét a saját gépeiknél is ellenőrizni kell ahhoz, hogy a túlzott költséggel üzemelő gépeket időben lecserélhessék, helyettük másikat vásárolva, vagy bérmunkát alkalmazva, illetve a többi gépet hatékonyabban működtetve csökkenteni tudják a termelés gépi munka költségét. Mindezek tehát azt jelentik, hogy napjainkban kedvező termelési költséget csak megfelelő felkészültséggel lehet elérni.
Dr. Gockler Lajos
