A szecskahossz, a nedvességtartalom, az emészthetőség és a gazdaságosság összefüggései. A KITE Komárom melletti rendezvényén azt mutatták be a gépeken keresztül, hogy korszerű agrotechnikával hogyan tehető hatékonyabbá a gazdálkodás.
A kukoricaszilázs a hazánkban legnagyobb mennyiségben előállított tömegtakarmány, így az őszi betakarítási időszakban fontos áttekinteni a silózást az önjáró szecskázók felől is megközelítve. A KITE Komárom melletti rendezvényén azt mutatták be a gépeken keresztül, hogy korszerű agrotechnikával hogyan tehető hatékonyabbá a gazdálkodás.
Cikksorozatunk első két részében arról szólunk, hogy a John Deere önjáró szecskázóinak milyen hatásuk van a tömegtakarmány minőségére, jelen esetben a kukoricaszilázsra.
A gép részleteinek felsorolása nélkül, talán érdemesebb az egyedi technikai megoldásokat megemlíteni, azokat, amelyeket a John Deere kínál ahhoz, hogy kiváló minőségű kukoricaszilázst kaphassunk.
A tömörítő hengerpár feladata, hogy a kukoricát egyenletesen továbbítsa a szecskázó dobhoz, illetve minél jobban tömörítse azt. A hengerek egy ív mentén mozdulnak el, így abban az esetben, ha heterogén növényállománnyal dolgozunk, és a befelé áramló anyagvastagság változik, a JD megoldásával a hengerpár mindig a legközelebb helyezkedik el a szecskázó dobhoz. Így, ha a szecskázónál beállítunk egy szecskahosszt, akkor homogén állományt kapunk, ami jobban tömöríthető a silótérben.
Egyedi megoldás a szecskázó dobon – bár közvetlenül nem hat a szilázs minőségére – a szecskázókések bevágása, hosszfurata, ami azt a célt szolgálja, hogy ha idegen anyag kerülne a dobhoz, akkor a kések hátrafelé el tudjanak mozdulni, így elkerülhető a gép károsodása, illetve az is, hogy hosszabb ideig állnia kelljen az optimális betakarítási időben a javítás miatt.
Kutatások azt igazolták, hogy a szecskahossznak közvetlenül az emészthetőségre, illetve a tejtermelésre minimális a hatása, mégis fontos a JD automata szecskahossz állító rendszere. Ez a silózó tornyára szerelhető Harvest Lab szenzor adataira támaszkodva állítja be a szecskahosszt a mért nedvességtartalom függvényében. Pl. 70 százalékos nedvességtartalomnál 18 mm-t, 60 százalékos nedvességtartalomnál 22 mm-t állít be automatikusan. Ennek nagyon nagy a jelentősége, hiszen a mezőgazdaságban a legnagyobb energiaigényű munkafolyamat az önjáró szecskázóval történő betakarítás, ezért találkozhatunk ezeknél a gépeknél a legnagyobb motorteljesítménnyel is. Mérések azt bizonyították, hogy 9,2 mm-es szecskahosszról 11,5 mm-es szecskahosszra változtatva a mértet, tehát 2,5 mm-res növeléssel az önjáró szecskázó fogyasztása egyharmaddal csökken! Vagyis a költséghatékony gazdálkodásra van hatása, közvetve még az állattartó telep gazdaságosságára is. Mivel a silózást általában a ?félelmeink” vezérlik, azaz minél apróbb szecskát készítünk a jó tömöríthetőség érdekében, ezzel a rendszerrel ezt elkerülhetjük.
Ahogy már említettük, nagyon fontos az optimális betakarítási időpont megválasztása. 40 százalék szárazanyag tartalom felett szignifikánsan csökken az emészthetőség, 30 százalék alatt viszont a silótérben elindulhat az ecetes vagy az alkoholos erjedés, ami a szilázs megromlásához vezet. Szakirodalom szerint a 34–35 százaléknyi szárazanyag tartalom melletti betakarítás a legoptimálisabb, azonban ezt mérni nem egyszerű feladat. A JD silózó Harvest Lab szenzora az optimális idő kiválasztásához is segítséget nyújt.
A jó szemroppantással akár 10 millió forintot takaríthat meg egy közepes szarvasmarhatelep évente.
A kukoricaszilázs a hazánkban legnagyobb mennyiségben előállított tömegtakarmány, így az őszi betakarítási időszakban fontos áttekinteni a silózást az önjáró szecskázók felől is megközelítve. A KITE Komárom melletti rendezvényén azt mutatták be a gépeken keresztül, hogy korszerű agrotechnikával hogyan tehető hatékonyabbá a gazdálkodás.
Az előző részben a szecskahossz, a nedvességtartalom, az emészthetőség és a gazdaságosság összefüggéseit vettük számba. Most következzen a szemroppantás, a Harvest Lab és a Prodrive hatása a gazdálkodásra.
A kukoricaszilázs nettó energiatartalmát alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik tényező a táplálóanyag-tartalom, amely adott a növényben, a másik pedig az emészthetőség. Utóbbit a szecskázó beállításával, illetve a szemroppantási minőséggel lehet befolyásolni. A John Deere fejlesztése a Kernel Star szemroppantó. Hagyományos esetben ma már minden silózó fel van szerelve szemroppantóval, de ezek alapesetben egy hengerpárból állnak; az ezen áthaladó szemet roppantjuk meg. A Kernel Star esetében V-alakú tárcsák vannak egy tengelyre felfűzve. Ha ezt a V-alakú tárcsasort kiterítenénk, akkor azt láthatnánk, hogy a hengerhez képest 2,7-szeres az áteresztő felülete. Sok esetben az önjáró szecskázóknál maga az áteresztő képesség korlátozódik a szemroppantó miatt, ezzel a John Deere által fejlesztett megoldással azonban jelentősen növelhető ez a tulajdonság, amellett, hogy optimálisabb szemroppantási értéket lehet elérni.
Amerikai kutatások igazolták, hogy ha 40 százalékos szemroppantottsági értékről 70 százalékra megyünk fel, akkor a tejtermelés szignifikánsan növekszik. A kutatás eredménye szerint, a jó roppantottság miatt, 40-ről 70 százalékra emelve, naponta a tehenenkénti tejtermelés 1,2–1,3 kg-mal növekedett. Egy 500 egyedet számláló tehenészetben ez kb. 10 millió forint tejár többletbevételt jelenthet évente, vagy ugyanennyi mínuszt, ha nem így csináljuk. A bevétel-növekedés mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az emésztetlen keményítő, amely a kukoricaszemekkel távozik a szarvasmarhából, az gyakorlatilag a trágyadombra kerül, nem hasznosul. Sőt, ezt valamilyen módon pótolni is kell abraktakarmánnyal, takarmány-kiegészítőkkel, amelyek mind-mind többletkiadást jelentenek, és étrendi hatásuk is rosszabb.
Az emészthetőség kapcsán érdemes szót ejteni a tarlómagasságról is, hiszen nem mindegy, hogy a vágóasztal milyen magasságra van szerelve. A kukoricaszár alsó része ugyanis nem, vagy nem teljesen emészthető a szarvasmarha számára. A magasságot emiatt fontos jól beprogramozni.
A John Deere önjáró szecskázókra szerelt Harvest Lab szenzor – amelyről előző cikkünkben már szóltunk – a nedvességtartalom mellett keményítőtartalmat, nyersrost-tartalmat, illetve fehérjetartalmat tud mérni. A szenzor működése rendkívül precíz, másodpercenként 17-szer vesz mintát. A Harvest Lab segítségével hozam és szemnedvesség, illetve beltartalmi térképet készíthetünk. Így az adott fajtákhoz lehet az adott beltartalmi értékeket rendelni, ami segíthet a következő évi fajtaválasztásnál, így azt objektív alapokra helyezhetjük.
Érdemes megemlíteni a JDLinket is. Bár ennek közvetlen hatása a tömegtakarmány minőségére már nincs. Ez nem egyszerűen egy távfelügyeleti rendszer, hiszen nagyon sok értéket szolgáltat a gazdálkodó számára. Pl. azt, hogy adott táblán, adott körülmények között milyen volt az üzemanyag-felhasználás, illetve információt kaphatunk a logisztikai kiszolgálásról, arról, hogy mennyit állt a gép, mennyit dolgozott fél terheléssel, így optimalizálni lehet a szállítást. Másrészt évek távlatában is visszakereshető az, hogy milyen beállítási értékeket használt a gazda az adott táblákon, pl. az elméleti szecskahossz és a szemroppantó beállítását.
Ha az optimális időben történő betakarításról beszélünk, akkor fontos szempont lehet a szecskázó járóképessége is, különösen az olyan őszökön, amikor felázott talajon kell dolgozni. Ilyen esetekben segít a John Deere Prodrive hajtásrendszere. Normál esetben egy silózóban hidrosztatikus hajtás van kombinálva mechanikus hajtással. Ha 2-es fokozatban dolgozunk a szántóföldön és sáros körülmények vannak, akkor vissza kell kapcsolni, mert a hidromotor nem tud kellő nyomatékot szolgáltatni a kerekeknek. A Prodrive hajtás az egy terhelés alatt kapcsolható mechanikus váltó és egy hidrosztatikus váltó ötvözete. A fenti körülmények a között a silózó megállás nélkül visszakapcsol egyes fokozatba, és elegendő nyomaték áll rendelkezésre minden körülmény között. Ahhoz, hogy a többletnyomatékot a gép át tudja vinni a kerekekre, a Prodrive differenciálzárat is tartalmaz, illetve összkerékhajtással is kombinálható.
Forrás: www.kite.hu
