Az V. Kukorica Termésverseny díjátadó ünnepségén Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke a magyar élelmiszeripar helyzetéről tartott érdekes elemzést. Felszólalása során igyekezett eloszlatni néhány téveszmét. Leszögezte, hogy sokan úgy beszélnek az iparszerű élelmiszertermelésről, mint valami nagyon rossz dologról. A szakmai valóság igazolásáról szóló, egyedi eszmefuttatását az őskori élelemszerzési szokásoktól egészen napjainkig vezette le. A társadalmi fejlődések következtében minden átalakult. Most brutális gyorsasággal a lakossági koncentráció fejlődött ki. Ezzel együtt a gyártó és fogyasztó térben és időben egyre messzebb kerül egymástól.

Ez a folyamat szinte törvényszerűen jött létre, mivel a föld lakosságának több mint fele városokban él, így az előállítás is ide koncentrálódik nagy kínálati elemekkel. Kialakulhat ugyan a koncentrált kiskereskedelem is, de a forgalmazásukban domináló hosszú szavatossági idejű termékek nem keltenek bizalmat a fogyasztói társadalomban. Jelentős arculatformáló szerepe van a társadalmi, életmódbeli változások kihatásainak is. Az étkezés egyfajta kellemes időtöltéssé válik. Az emberek jó érzést keresnek ebben a kultúrában, ezért növekszik az élelmiszerek feldolgozási foka. Egyúttal azonban növekszik az élelmiszerek energiatartalma is. Ez egyben a legfőbb kritika az elhízás, cukorbetegség miatt aggódók oldaláról, mellyel hevesen támadják az iparágat.
Kedvezőbb hír, hogy újabb, szigorúbb címkézési szabályok lépnek életbe. Cél a fogyasztó teljes körű tájékoztatása az élelmiszer eredetétől az átvétel pillanatáig.

Hogyan áll a magyar élelmiszeripar? Az a gazdasági erő, amely a feldolgozóiparon belül a 3. legnagyobb ágazat a 2500 mrd forint feletti bevételével. Erős szociális tényezőt jelent az a 120 ezer ember, aki az élelmiszeripari termelésből él. Kevesen tudják, de közgazdaságilag igazolt tény, hogy az élelmiszeripar az EU csatlakozás nagy vesztese. Emiatt majdnem egynegyedével csökkent is a termelés. Hogy miért? Az európai nomenklatúráknak köszönhetően elvesztettük belföldi polcainkat. A belföldi értékesítés egyharmadával csökkent az elmúlt 20 év alatt, sportnyelven szólva hazai pályán veszítettünk!

Mindezek mellett szembe kell néznünk az új kihívásokkal. Jól érezhető, fokozódó nyomás jelentkezik a környező országok élelmiszeripari moguljaitól. Tény, hogy drasztikus árverseny terepe a magyar piac! Jelenleg ez a fő gondunk, sajnos nem minőségi verseny zajlik a fogyasztóért!

Mi is kíváncsisággal vegyes aggodalommal várjuk a 2014-es szabályozókat. Kérdezték sokan, hogy mik a lehetőségeink? Nincs rá tökéletes recept, mert az áfa rendezése önmagában kevés.
Az élelmiszer ágazat stílszerűen pácban van az input növekvő árai, és a csökkenő kereslet miatt. Némi bizalomra adhat okot, hogy izgalmas dolog lett az élelmiszer. Hátrányunk, hogy ehhez nincsenek nemzetközileg versenyképes cégeink.
Agrár Élet Magazin