Az újév első napjaiban miről is elmélkedhetnénk, mint arról, hogy milyen lesz az előttünk álló esztendő. Az input és a termelői árak egyaránt az ’egekben’, és ez sok termelőnek még mindig fejfájást okoz. Ilyen árak mellett az állattenyésztők sincsenek éppen kellemes helyzetben. Az élelmiszer ár további emelkedése borítékolható, még úgy is, hogy a különböző termékek árára éppen a napokban vezettek be árstoppot.  A termelők hátra dőlhetnének, és élvezhetnék a kandalló melegét, miközben el lehet gondolkodni a következő éven. Mit csináltunk az idén, mi lett annak az eredménye és mit kell esetleg másképen csinálni a jövőben.

A lakosság egyre céltudatosabban, egészségesebben szeretne élni. Ez azt vetíti előre, hogy a felvásárlók, gabona kereskedők, előbb utóbb el fognak mozdulni abba az irányba, hogy több és szélesebb skálán fogják ellenőrizni a megvásárolt terméket.

A ’sötétzöld’ megállapodás is ezt vetíti előre, és a kiindulópont ez előbb említett egészségesebb táplálkozás. Azt is számításba kell venni, hogy hol, milyen vásárlóerő van, és ez mit tud magának megengedni – de ez a fűnyíró elvű döntéshozókat nem érdekli. A biogazdálkodókat ez nem nagyon érinti, eddig sem volt nagyon sok kémiai vegyszerük, ez tulajdonképpen nem változott. Annyiban más most a helyzet, hogy a konvencionális termelésből származó termékek árai, súrolják a biotermékek árait. Azonban a hagyományos termesztésben az egyre több hatóanyag kivonása gondot jelenthet sok termelő számára, melyek már a gyomirtásnál kezdődhetnek. A problémákat valamelyest lehet csökkenteni, amennyiben hosszabb vetésforgót alkalmazunk. A legtöbb baj a rövid vetésforgóval van, s ezt már látni Észak-Európában, ahol a kalászos – repce vetésforgó dominál és nagyon sok gond van a rezisztens gyomokkal. Az is igaz, hogy a magas bérleti díjakat valahogy ki kell gazdálkodni, de ez hosszú távon visszaüt. Ezért érdemes folyamatosan kísérletezni, és a gazdatársakkal konzultálni. A Horsch felismerve a vásárlói igényeket, fejleszteni kezdett a mechanikai gyomirtás irányába. Ezen felül a sávpermetezésben is specifikálta a LEEB permetezőket, megtartva a nagy teljesítményt és az optimális alkalmazást.

A mechanikai gyomirtást kezdjük egyből a tarlómunkákkal. A tarlóhántást közvetlenül a kombájn után el kell végezni. (Kép1) Amennyiben a kémiától valamelyest szabadulni akarunk, akkor az időzítés és az odafigyelés egyre fontosabb lesz. Érdemes időben elkezdeni a kísérletezést is, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk. A kombájn mögött a föld még könnyebben művelhető, néhány nap elteltével már kiszárad és a tarlóhántás nagyon darabos lesz. A tarlóhántást különböző Horsch eszközökkel végezhetjük. Lehet az Joker rövidtárcsa, lehet az sekély művelő kultivátor, pl. Cruiser is. (Kép2) A tarlóápolást sekélyen kell végezni azért, hogy minél kevesebb földet mozgassunk, ezáltal minél kevesebb nedvességet veszítsünk. Már a tarlóhántásnál arra kell törekedni, hogy a föld felszíne minél egyenletesebb legyen. Erre kellene mindig figyelni kell! Minél többet használunk kultivátort, a föld felszíne annál egyenletesebb lesz. Ez jó a vetés szempontjából is, mert egyenletesebben tudják tartani a vetőgépek a mélységet, valamint könnyebb a sekély talajművelést is elvégezni. (Kép3) A mulcsos technológia ilyen szempontból előnyösebb, annak ellenére, hogy első ránézésre több a gyom, amit odafigyeléssel el lehet tüntetni.

Az őszi alapművelést mélykultivátorozással végezzük. A gyomok tavaszra kijönnek, és ezeket egy igen sekély menetben a tavaszi műtrágya szórás után eltüntetjük, egymenetben pedig a műtrágyát is bedolgoztuk. Ezután a vetés előtt 10 nappal elkészítjük a magágyat. A vetés előtt gyomfésűvel elég nagy teljesítménnyel ’lehúzzuk’ a területet; a gyomfésű sekélyen dolgozik és így nagyon kevés nedvességet veszítünk. Nagyapám is hasonlóan csinálta, csak ő a fogas boronát húzta, ami mélyebbre ment és több nedvességet veszített, de akkor még volt elég kiszámítható csapadék. (Kép4)

Növényállományban a mechanikai gyomirtás egyik alapeszköze a gyomfésű. (Kép5) A vetés előtt már el lehet kezdeni a munkát vele, majd a vetés után, de kelés előtt folytatni. Ez a vakboronálás. A Horsch Cura 300–5000 g között állítható rugósfog terheléssel tud működni. Amennyiben vetés után néhány nappal pl. a kukorica és a napraforgó táblákat ’lejárjuk’, a Cura fogakat be tudjuk úgy állítani, hogy ne sértsék meg a csíranövényt. (Kép6) Ezek után a kukoricát már három leveles állapottól megint lehet gyomfésülni. A kalászosoknál is sokan használják már, itt arra kell odafigyelni, hogy a vetésnél kb. 10–12%-kal nagyobb vetőmagmennyiséget használjunk, ugyanis üzemi tapasztalat szerint egy menet gyomfésülés kb. 4–5% növény sérüléssel / veszteséggel jár. (Kép7)

Az állománybéli későbbi mechanikai gyomirtás a sorközművelő kultivátor feladata. A Horsch Transformer a legújabb generációs fejlesztésű sorközművelő. A kamerával szerelhető gép központi vázába került a mozgató szerkezet, amelyet kamera, sor-letapogató vagy joystick segítségével vezérelhetünk. Ezzel az építésformával a Transformer közel marad a traktor hárompontjához, így precízebben lehet vezetni, közelebb lehet tenni a kapákat a sorokhoz, és a szállításhoz egy kisebb traktor hidraulikus emelőképessége is elégséges. (Kép8) Különböző egységek is szerelhetők a 15–80 cm között változtatható sortávolságú eszközre. A 15 cm-es sortávhoz keskeny 5 cm-es kapát használnak pl. azon biotermelők, akik jobb sütőipari minőséget szeretnének elérni; a késői felszín mozgatással levegőt visznek a talajba, ami által a N mobilizálódik. A gyérsoros kultúrák esetében 150, 180 ill. 230 mm széles lúdtalp kapák között lehet választani, ezen belül még létezik a vídia felrakású is. A sarabolásnál nagyon oda kell figyelni, hogy mikor és milyen mélyen végezzük. Lényeg, hogy minél kevesebb nedvességet veszítsünk! A talajfelszín mozgatással elindítjuk a N feltáródást is, amit viszont a növény igényéhez kell igazítani. (Kép9)

A technológiának megfelelően, különböző kiegészítő elemeket lehet még használni. A sorvédő elemek lehetnek: L alakú kapa, védőtárcsa vagy lemez. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya egymáshoz viszonyítva, de ez kultúrnövényenként eltérő. (Kép10) A sorok rendezésére is többféle kiegészítő áll rendelkezésre. Egy ’gereblye’, amely a sorok közötti részt simára húzza és a kivágott gyomokat a felszínen hagyja. A sorba benyúló forgó ujjas művelők, amelyek azon a részen dolgoznak ahová a kapa már nem tud hozzáférni. Különböző talajokon az ujjas sorközművelővel akár bakhátalni is lehet. (Kép11) A sorközművelő kultivátorral szilárd- és a folyékony műtrágya kijuttatására is van lehetőség. A nitrogén műtrágya stratégiát a legjobban lehet alakítani.

Az egészséges táplálék eléréséhez a talajbiológiával, a talajélettel is kell foglalkozni. Minél egészségesebb a talaj annál egészségesebbek a növények és ez által ellenállóbbak is a kórokozókkal szemben. Az emberi tevékenység hatására az egyensúly megbomlik, és ez minél nagyobb arányban csúszik el egyik irányba, annál nagyobb mennyiségű vegyszeres védekezésre van szükség. Azt már látni, hogy egyre többen ’baktériumtrágyáznak’, ugyanis az évek folyamán a baktériumok ellen dolgozó technológiák után jó lenne a talajéletet is minél jobban, minél hamarabb visszaállítani. A természet a sokszínűséget szereti. Ezért érdemes elgondolkodni, és társító növényekkel is kísérletezni. Az utolsó sorközműveléssel pl. a sorok közé takarónövényt juttatni a minél nagyobb gyökérmennyiség eléréséért, valamint a minél nagyobb mennyiségű szén megkötéséért, a humusz termelésért is.

A jövőben egyre többen egészségesebben szeretnének élni! Lehet, hogy ez a nyugdíjkasszának nem kijövedelmező, de amennyiben kevesebb gyógyszert használunk fel, mindenki jól járhat.

Szász Zoltán HORSCH
06 30 743 0302